10. perc: Egressyvel szabálytalankodtak a hazai védõk
a bal összekötõ helyén, Udvarácz kapujától
20 méterre. A leállított labda mögé Kulcsár
állt, aki jobbal, remek technikával csavart a jobb felsõ
sarokba, 0-1.
17. perc: Egressy iramodott meg a bal oldalon, majd az alapvonal közelébõl,
az ötössel egymagasságban félmagasan középre
játszott. Belül Kulcsár volt párban Mátyussal,
aki kibújt õrzõje mellett, és hat méterrõl
- amúgy vetõdve -, jobbal a bal felsõ sarokba továbbította
a labdát, 0-2.
19. perc: Nyilas húzott el a jobb oldalon, majd jól játszott
középre, ahol Szabicsot találta meg a beadás.
A fiatal támadó hétméteres fejesét Nota
ugyan nagy bravúrral vetõdve megfogta, ám Georgiu
parjelzõ szerint már a gólvonalon túl, 1-2.
52. perc: Turóczi, Mátyus mellõl ívelt
be a jobb oldalról. A 11-es pont közelében Szabó
teljesen egyedül volt, akinek kapásból leadott lökete
a felsõ lécet találta telibe.
69. perc: A csereként beállt Vincze hozta fel a labdát,
majd a Bükszegivel történt kényszerítõ
után a jobb oldalon belépett a büntetõterületen
belülre. Ott áthámozta magát Kovács T.-n,
s az alapvonal közelébõl középre gurított.
A passzt Szabics várta, aki három lépésrõl
perdített a kapuba, 2-2.
72. perc: Diósgyõri konra futott a pályán,
a vendégek 3:2-ben vihették a labdát a Ferencváros
védelmére. Szabó T. hozta fel a játékszert,
majd a jobb oldalán feltvnõ Tégerhez játszott.
A piros-fehérek védõje a 16-os jobb sarkánál
Egressyt látta meg belül, aki Teleket megelõzvén
jobbal, 7 méterrõl a bal alsó sarokba lõtt,
2-3.
73. perc: Vincze O. - hasonlóan elõzõ alakításához
- ismét a jobb oldalon tört be a büntetõterületen
belülre. A rátámadó Szmiljanics mellett a hosszú
oldalra ívelte a labdát, amit Bükszegi bólintott
4 méterrõl Nota kapujába, 3-3.
83. perc: A 16-os jobb oldali csücskénél Szabó
T. és Mátyus nézett egymással farkasszemet.
Miután a diósgyõriek középpályása
megunta a helyzetet, egy jó testcsellel elküldte a hazaiak
védõjét, majd laposan, ballal, a késõn
vetõdõ Udvarácz kezei mellett a bal alsó sarokba
tüzelt, 3-4.
A találkozó ugyan ferencvárosi helyzetekkel indult,
ám a gól(okat) mégis a Diósgyõr szerezte.
A Kulcsár-Egressy duónak egy-egy megvillanás is elég
volt ahhoz, hogy mattolják az egységesnek korántsem
tvnõ zöld-fehér védelmet. A vendéglátók
némileg mezõnyfölényben játszottak, de
ez csak annyiban jutott kifejezésre, hogy többet birtokolták
a labdát. A DFC támadásépítési
akcióit megakadályozván a fõvárosiak
mindenfajta eszközt bevetettek, legtöbbször Mátyus,
vagy Kovács B. lépett oda a labdát birtokló
diósgyõrinek iszonyúan keményen. A piros-fehéreknél
a szélsõ emberek nem voltak túl aktívak - köszönhetõen
részben ennek -, Turóczi és Buzás inkább
a védekezésben vállalt többet. Igaz, mindez kellett
is, mert Nyilast sokszor találták tisztán a társak,
aki így aztán nagy számban tvntek fel Nota kapuja
elõtt. Mindkét együttes látszólag kevés
gondot fordított a pálya középsõ területére,
a hazaiaknál mindössze Schultz, míg a diósgyõrieknél
Kiser labdaszerzési -és összjáték próbálkozásait
lehetett dícsérni. A DFC már az elsõ játékrészben
bizonyított, legalábbis két dologban: az egyik, hogy
a gárda cseppet sem ijedt meg az Üllõi úton,
a másik, újfent tanubizonyságát adták
annak, hogy az eddigi idegenbeli jó szereplés, és
a temérdek rúgott gól nem a véletlen mvve.
A pihenõt követõen Vámosiék sokáig
csak görcsösen erõlködtek, és ennek az akarásnak
könnyen nyögés lehetett volna a vége, csakhogy
a kapufa ezúttal az õ oldalukra állt. A szinte kedvére
kontrázgató DFC, már ezidõtájt dönthetett
volna a három pont sorsáról, ehelyett a bizonyítási
vágytól égõ Vincze újabb lendületett
adott a Ferencvárosnak. Három-háromnál félni
lehetett attól, hogy az FTC - csakúgy, mint néhány
héttel ezelõtt a Gyõr - lázba jön, s fordítani
tud. A diósgyõriek védelme azonban tanult az akkori
esetbõl, s megfelelõ összpontosítással
meg tudták óvni kapujukat a góltól. Nem így
Udvarácz, akinek az a Szabó köszönt be, aki a mérkõzés
nagy részében korán megadta magát a párharcok
alkalmával. A végén azonban ,,bevállalta Mátyust",
s egy igazán tettszetõs egyéni alakítás
végén megszerezte a gyõztes, történelminek
mondható találatot. Mert a históriáskönyvekben
eddig csupán két olyan fejezet (1941, 1972) akadt, amelyben
az díszelgett: az Üllõi úton nyert a Diósgyõr.
Mindenesetre az a közel 1000 piros-fehér szimpatizáns,
aki a helyszínen látta mindezt, olyan élménnyel
lett gazdagabb, mint amilyennel kevesek büszkélkedhetnek.
Ábrahám játékvezetõt a hazai közönség ,,szokásához híven" minden egyes Ferencváros ellen ítélt szabálytalanság után ,,anyázta", ám mérkõzést döntõen befolyásoló hibát nem vétett. Sõt, talán túlzott keménységért Mátyust és Kovács B-t is ki lehetett volna állítani.
NYILASI Tibor: - Fájdalmas kötelességem gratulálni
Tornyi Barnabásnak és csapatának. A DFC teljesen megérdemelten
gyõzött le minket. Túl sok sebbõl vérzünk
ahhoz, hogy ilyen lélektani elõnyöket adjunk egy olyan
együttesnek, mint amilyen a Diósgyõr.
TORNYI Barnabás: - Amikor az ember az Üllõi úti
,,katlanba" jön, akkor tudja mi vár rá, és tudja,
tartalmas ellenfélhez látogat. Csapatom a mai találkozón
nagyon-nagyon játszott, amiért minden pályára
lépett labdarúgónak csak gratulálni tudok.