MAGYAR LÉGIERÔ
( 1996. )
A Magyar Légierô helyzeteA magyar pilóták az 1980-as években repültek a legtöbbet, évente több mint 100 órát. Ez a szám azóta egyre kevesebb lett és 1995-re már 50-60 órára csökkent le az éves repülôidô. Mivel a honvédség költségvetése az 1996-os évre még kevesebbet tudott biztosítani, ezért két lehetôség állt fent. Vagy minden pilótának biztosítanak évi 35-40 óra repidôt, vagy a pilóták egy részének minimum évi 80 repült órát biztosítanak és a többiek csak a karbantartó repüléseket végeznek. Az elsô lehetôség sem túl bíztató, mert már az évi 60 óra sem volt elég arra, hogy a pilóták tartani tudják a már egyszer elért kiképzettségi szintet és ez csak tovább romlana. A második esetben lehetôség lett volna arra, hogy a pilóták egy részének magas szintû képzettséget biztosítsanak és ôk szükség esetén saját szintjükre tudnák hozhatták volna a többi pilótát is rövid idô alatt. A többi pilóta ez alatt különbözô szakmai- és nyelvtanfolyamokon vett volna részt. Végül az elsô változat valósult meg és az éves repidôt 40 órára csökkentették. Azt azonban meg kell jegyezeni, hogy a kevés repidô ellenére a magyar pilóták kivétel nélkül kivívták az ide látogató külföldi vadászpilóták elismerését.
Szerkezeti felépítés
Jelenleg hadrendben tartott típusok
A Magyar Légierô repülôegységei
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Jelenlegi típus
Annak ellenére, hogy Magyarország saját repülôtiszti fôiskolával rendelkezik már hosszú ideje, a magyar katonai repülôgépvezetôk képzése a közelmúltig külföldön történt. Noha a pilótaképzés 1993-ban hosszas kihagyás után újra beindult a Szolnoki Repülôtiszti Fôiskolán, 1996-ra a fôiskola helyzete ismét bizonytalanná vált. Hivatalos vélemények szerint az iskola fenntartása nem gazdaságos ilyen kis létszám mellett. Már történtek elôzetes tárgyalások a lengyel honvédelmi illetékesekkel pilótáink esetleges ottani képzésérôl. Szóba jöhet még a szlovákiai Kassai Repülôfôiskola, ahol szintén színvonalas képzést kaphatnak a leendô pilóták akár angol, vagy magyar nyelven is. Itt már a múltban is képeztek magyar pilótákat. Hasonlóan sok más légierôhöz, a Magyar Légierô is rendelkezik kutató-mentô szolgálattal, amely a bajbajutott katonai vagy polgári gépek pilótáinak és utasainak felkutatását és mentését végzi. A szolgálat tagjai ki vannak képezve természeti katasztrófák áldozatainak mentésére is, de elsôdleges feladatuk a légi jármûvek baleseteinél jelentkezik. A készültséget Mi-8-as és Mi-17-es helikopterek adják, amelyek különlegesen képzett személyzettel rendelkeznek és speciális mentôeszközökkel vannak felszerelve. 1995-ben Magyarországon rendezték meg a Békepartnerség a békéért program keretében a Combined Rescue'95 amerikai-magyar közös mentési gyakorlatot, majd 1996-ban a Cooperative Chance'96 NATO légihadgyakorlatot, melyek célja szintén a bajbajutot pilóták és a természeti katasztrófák áldozatainak mentése volt. A Magyar Légierô 1981-óta 19 repülôgépet és 9 pilótát veszített. 1990-óta 4 MiG-23-as, 9 MiG-21-es, 2 Su-22-es és 1 L-39-es zuhant le és 7 pilóta vesztette életét. A légierôben a legtöbb baleset a MiG-21 különbözô típusaival történt, de ez nem jeleti, hogy ennek a gépnek a legrosszabbak a baleseti statisztikái, hiszen még ma is ez a legnagyobb számban üzemeltetett típus. A legrosszabb veszteségi arányt a MiG-23 típus mondhatja magáénak, hiszen az eredeti 16 gépbôl 5 semmisült meg különbözô balesetekben. A MiG-29-es az egyedüli vadásztípus, amelybôl még egyet sem vesztett a légierô, de egyben ez a legfiatalabb típus is. Hasonlóan a többi volt Varsói Szerzôdés tagállamhoz, a Magyar Légierô gépparkja is a maga idejében kitûnô, de mára már kiöregedett MiG-21-es típusra épül. Pár éven belül mindenképpen elodázhatatlanná válik ennek a típusnak a felváltása, de hasonló a sorsa a MiG-23-asnak is. Így az ezredfordulóra csupán egy ezrednyi MiG-29-es vadászgép marad, amely képes az ország légterének a megvédésére.
|
Összeállította Gál Tamás; HTML-re
fordította Straub Kornél Minden jog fenntartva! © Kelet Szárnyai 1996. |