L-39 ALBATROS

Az L-29 Delfin kiöregedésével felmerült egy váltótípusnak a szükségessége, amely modernebb és nagyobb teljesítményû mint elôdje, de legalább olyan sikeres is. Így született meg a csehszlovák gyártmányú L-39 Albatros, mely a volt Varsói Szerzôdés alap kiképzôgépe. Különbözô változatai alkalmasak légi és földi célok leküzdésére, harcászati felderítésre és légi célok vontatására is.

1994-ig 2796 db épült a különbözô változatokból.

Történet

Az L-39-es a sikeres L-29 Delfin típuson szerzett tapasztalatok alapján kialakított kétüléses sugárhajtású kiképzô repülôgép, melynek tervezése 1963-ban indult be. Két prototípus készült. Az X-01 földi tesztelésre, míg az X-02-es légi tesz feladatokra. Az X-02-es elôször 1968. november 4-én szállt fel. Rövidesen elkészültek és repültek az X-03, X-05, X-06, X-07 prototípusok, míg az X-04-es a földi fárasztásos vizsgálatokra volt fenntartva. Az elsô repülések több aerodinamikai problémát is felvetettek. Problémák voltak a levegô beömlônyílás méretével és a törzs-szárny átmenet kialakításával. Ezeket a problémákat sikerült a tervezôknek hamar és sikeresen megoldani, így folytatódhatott a berepülési program. Az X-03-ason próbálták ki elôször a cseh gyártmányú VSZ1-BR1 katapultülést. 1971-ben ezzel a prototípussal végezték a földrôl való katapultálás próbáját is. Az X-03-as késôbb a ZA változat beépített gépágyújának és a szárnyak alatti fegyverzet függesztésének földi kipróbálásában vett részt. Az X-05-ös prototípus végezte a katonai jellegû berepülési próbákat. Az elsô 5 prototípus még IA-25 V típusú hajtómûvel volt ellátva, de az X-06-tól kezdve már az IA-25 TL 1718 kp tolóerejû hajtómû lett beépítve. Szintén itt került elôször alkalmazásra a KL-39 típusú ellenôrzô rendszer. A prototípusok után egy 10 db-os elôszéria készült, melynek gépei 1971-ben kezdték meg repülésüket. A berepülések után az Albatros-t hivatalosan a Varsói Szerzôdés standard kiképzôgépének nyilvánították és elkezdték 1972-tôl gyártani. A csapatpróbákat 1973-tól végezték az akkori Csehszlovákiában és Szovjetunióban, majd 1974-tôl megindult az elsô változat, az L-39 C sorozatgyártása.

Típusváltozatok

L-39 C ALBATROS

Hossz		12.13
Fesztáv		9.46 m
Magasság		4.47 m
Szárnyfelület		18.8 m²
Futók nyomtávja		2.44 m
Tengelytávolság		4.39 m
Tömeg	üres	3400 kg
	max. felszálló	4600 kg
Max. sebesség		750 km/h
Emelkedôképesség		22 m/s
Felszállósebesség		190 km/h
Fel/leszálló úthossz		480/610 m
Csúcsmagasság		11500 m
Max. hatótávolság		1020 km
Max. repülési idôtartam		2 óra 30 perc
Hajtómû	típusa	1 Ivcsenko AI-25 TL
	tolóereje	1718 kp

Az elsô és a legnagyobb számban gyártott változat, amely kizárólag oktató feladatok ellátására alkalmas.

Hagyományos elrendezésû alsószárnyas gép. Sem a szárnyak, sem a vízszintes vezérsíkok nincsenek nyilazva. A levegô beömlônyílások a második pilótafülke mögött, a törzs két oldalán találhatók. Az orrfutó a törzs orr részében, míg a fôfutók a félszárnyakban kialakított gondolákba húzhatók be. A futómûvek csúszásgátlóval, tárcsafékkel és lengéscsillapítóval vannak ellátva. Az orrkerék nem fékezhetô. A futómû áramvonalazó lemezek a futómû kiengedése után visszazáródnak a gép törzsébe. A klimatizált kabinok belsô hômérséklete 10 - 28 Celsius között szabályozható a külsô hômérséklet -55 - 45 Celsius közötti határai mellett. A hagyományos mûszerezettségû kabinokból a kilátás nagyon jó. A kabinok mûszerezettsége, elrendezése egyszerû és esztétikus. A gép vezérlése tolórudas, de a magassági kormány és a csûrôkormányok trimmjei elektromos vezérlésûek.

A gépen alkalmazott berendezések zöme a MiG-15-ös és a MiG-21-es családon alkalmazásra került berendezések keveréke, kiegészítve néhány cseh gyártmánnyal. Ezek között magtalálható az RTL-11 fedélzeti URH rádió, az RV-5 rádió magasságmérô, mely figyelmeztetô hanggal jelzi az elôre elért magassági határ alá süllyedést, és az RUL-41 rádióiránytû. A fedélzeti energiarendszer meghibásodásakor a törzsbôl egy ötágú légcsavarral hajtott generátor emelkedik ki és a légáramlat által hajtott szerkezet biztosítja a fedélzeti elektronikus berendezések mûködését. A Zafír-5 típusú beépített indítóhajtómû biztosítja a a hajtómû beindítását, így külsô áramforrás nem szükséges. Alkalmazásra került a KL-39 típusú ellenôrzô rendszer. Az ehhez csatlakoztatott kiértékelô berendezés jelentôsen lerövidíti a gép repülésre való elôkészítését.

A repülôt fotógéppuskával, földi és légi célok elleni fegyverzetek kezelôszerveivel is ellátták. A félszárnyak alatt egy-egy függesztôpont található gyakorló légi és földi célok elleni fegyverzet számára, bár ezekre többnyire póttartályokat függesztenek.

Mindkét pilótafülke VSZ1-BR1 katapultüléssel van felszerelve. Ez az ülés 150-tôl 700 km/h-ig tartó sebességhatárok között biztosítja a pilóták biztonságos katapultálását 0-tól 12000 m magasságig.

A kabinok mögött helyezkedik el az 5 gumi üzemanyagtartály, összesen 1070 l kapacitással, illetve a szárnyvégeken egy-egy egyenként 100 l-es le nem oldható üzemanyagtartály található, melynek elsô részében található a leszálló fényszóró.

A gépek élettartama 6000 óra. A nagyjavítási idô a sárkánynál 2000, a hajtómûnél 1000 óra.

1990-ig a gyártás leállításáig 2216 db készült ebbôl a változatból.

A gépet a következô országok vásárolták meg: Szovjetunió: 2094 db, Kuba: 30 db, Csehszlovákia: 36 db, Etiópia: 20 db, Vietnam: 24 db.

L-39 V ALBATROS

Az L-39 C speciálisan légi cél vontatására átalakított változata.

A változat prototípusa az X-08-as volt. A gép hasa alá beépítettek egy gondolát, amelyben a KT-04-es típusú célrepülôgép elhelyezhetô. A célrepülôt a hátsó kabinba beépített csörlô engedi ki, illetve húzza be. A csörlôhöz mintegy 1700 m hosszúságú acélkötél tartozik.

Csak korlátozott számban gyártották. 1976-ban 10 db-ot állítottak elô ebbôl a változatból. Ezek közül 8 db-ot az akkori Csehszlovák Légierô kapott, míg a maradék 2 db-ot a volt NDK légiereje kapta meg.

L-39 ZO ALBATROS

A második legnagyobb számban gyártott változat, amely földi célok elleni légicsapásra is alkalmas.

Mivel a világ számos országában merült fel igény egy könnyû, és olcsó támadógépre, mely oktatási feladatok ellátására is alkalmas, az Aero gyár mérnökei a típus fejlesztésébe kezdtek. 1975. augusztus 25-én szállt fel az X-09-es, mely az L-39 ZO prototípusa volt.

A fedélzeti rádiótechnikai berendezések nagy része megegyezik a MiG-21-esen alkalmazott típusokkal. Így megtalálható a KVANT távolságmérô, az R-832 M rádió, SZPU-9 fedélzeti telefon, MRP-56 marker vevô, SZRO válaszadó és az RV-5 rádió magasságmérô. Kivétel az RKL-41 típusú rádióiránytû, illetve a KXP-756 típusú transzponder.

Szárnyai alá két-két egyenként 250 kg teherbírású fegyvertartó került. Ezekre légibombák, UB-16-os rakétablokkok, vagy akár R-3 SZ infravörös légiharc rakéták is szerelhetôk, illetve póttartályok.

A változatból 1975-tôl 1985-ig, a gyártás befejezéséig 394 db épült. Ebbôl a volt NDK 50 db-ot, Irak 81 db-ot, Líbia 181 db-ot, Szíria 55 db-ot vásárolt.

Megjegyzendô, hogy Szíria saját készletébôl Egyiptomnak átadott 10 db-ot, míg a kivonásra került NDK-s készletbôl Magyarország kapott 20 db ZO-t.

L-39 ZA ALBATROS

Az L-39 ZO bázisán kialakított könnyû földi támadógép, mely harcászati felderítésre is alkalmas.

A ZO változatból továbbfejlesztett ZA változat X-10-es prototípusa 1976. szeptember 29-én, míg az X-11-es 1977. május 16-án repült elôször.

A gép célzóberendezése módosult. Az ASZP-3NMU-39-es giroszkópos célzóberendezés már alkalmas az új feladatok ellátására is.

Az L-39 ZA-t felszerelték a MiG-21-eseken és MiG-23-asokon is alkalmazott GS-23 kétcsövû 23 mm-es gépágyúval, melyhez 150 db lôszert javadalmaztak. Függesztményei között megjelent egy felderítô konténer is, amellyel képes felderítési feladatok elvégzésére is.

A ZA változatot jelenleg is gyártják havi 4 db-os intenzitással. 1994. szeptemberéig 203 db készült el belôle. Ebbôl Algéria 32 db-ot, Bulgária 36 db-ot, Csehszlovákia 31 db-ot, Nigéria 24 db-ot, Románia 32 db-ot, Szíria 44 db-ot, Thaiföld 3 db-ot kapott.

L-39 ZA/ART ALBATROS

Az L-39 ZA izraeli elektronikával való továbbfejlesztése.

Az izraeli Elbit cég szállítja a gép navigációs és fedélzeti fegyverek kezelésére szolgáló új elektronikus rendszerét.

Megváltoztatták a fékrendszer vezérlését.

Lehetôvé vált a szárnyak alá 4 db 350 l-es üzemanyagtartály függesztése.

Az 1992-es Asian Aerospace kiállításon bemutatott L-39 ZA/ART típusból Thaiföld 36 db-ot rendelt meg.

L-39 MS / L-59 ALBATROS

Az L-39 ZA változat elektronikailag és hajtómû szempontjából továbbfejlesztett változata.

Az L-39-es korszerûsítésének a gondolata már az 1970-es évek közepén megszületett. Akkor úgy tervezték, hogy a módosított L-39 M alkotóelemeinek 60 %-át adja majd az alaptípus, de idôközben a gépben lévô rendszerek szinte teljesen kicserélôdtek. A gép külsôre látszólag nem változott, de számos szerkezeti módosítás is alkalmazásra került. A változat prototípusa az X-12, mely 1985-ben repült elôször.

Megváltozott a gép kijelzô rendszere. Az újonnan beépített szemmagasságú kijelzô ( HUD ) és a mûszerfalon lévô display a navigációs és fegyverzeti eszközökkel együttmûködve látja el a pilótát a megfelelô információkkal. A gép irányíthatósága hajtómûleállás esetén is biztosított. Erre a célra az L-39-es Zafír indító hajtómûvét építették át úgy, hogy a hidraulikus szivattyút és a vészgenerátort is meghajtsa szükség esetén.

Az L-59-es új hajtómûvet kapott. A Lotarev DV-2 gázturbina 2197 kp tolóerôt biztosít szemben a régebbi hajtómû 1718 kp-jával.

Az új hajtómû jobb repülôtulajdonságokat biztosított a gépnek. A max. sebesség 5000 m-en 870 km/h-ra növekedett, ami mintegy 100 km/h-val jobb mint az AI-25 hasonló teljesítménye. Az emelkedôképesség is jelentôsen javult és a 16.5 m/s-rôl 26 m/s-re emelkedett 3000 m magasságon.

A megnövekedett sebességnél fellépô nagyobb terhelés és nyomási értékek hidraulikus rásegítô beépítését tették szükségessé.

Az új VS-2-es típusú katapultülések már lehetôvé teszik a személyzet biztonságos katapultálását akár földön álló gépbôl is. A katapultálás a kabintetô ledobásával történik.

1992. júniusában a volt Csehszlovák légierô 6 db L-59-es kapott, amelyet a szétválás után Csehország és Szlovákia 2:1 arányban osztott szét. A gépek a két légierôben L-39 MS jelzéssel kerültek rendszeresítésre.

Az L-59 E alkalmas NATO szabványú fegyverek hordozására, sôt a francia R-550 Magic infravörös légiharc rakétával már 1992-ben a nemzetközi porondon is bemutatták.

L-59 F ALBATROS

Izraeli Elbit elektronikával felszerelt Albatros, amely részt vesz az Ausztrál Királyi Légierô által új gyakorlórepülôgépre kiírt pályázaton.

Az ausztrálok 1999-ben elavult MB-326 H típusú kiképzôgépeiket szeretnék leváltani az új típussal. A világ 14 repülôgéptípusa nevezett a versenyre az L-59 F-el együtt. Az elsô fordulóban az MB-339 FD, AMX-T, Hawk-100, Alpha Jet, T-45 Goshawk és L-59 F jutott tovább. Szakértôk szerint az M-339 és az L-59 a legesélyesebb, de az olasz gépnek elônye az, hogy a felváltandó típust is ugyanaz a cég gyártotta.

L-139 ALBATROS

Nyugati elektronikával és hajtómûvel felszerelt változat, mely részt vett az Amerikai Légierô és az Amerikai Haditengerészeti Légierô közös, gyakorlógépre kiírt pályázatán. Ennek a koncepciónak megfelelôen a gépnek nemcsak a pilóták alapképzésére, hanem továbbképzésére és harci kiképzésére is alkalmasnak kell lennie.

Az L-139-es elsô felszállására 1993. május 8-án került sor. És alig két hónap múlva már látható volt a párizsi repülôszalonon, ahol a harang manôvert is bemutatta.

Módosításra kerültek a gép fedélzeti berendezései. Alkalmazásra került az L-59 E típuson már jól bevált izraeli gyártmányú navigációs és fegyverzetvezérlô berendezés. A szemmagasságú kijelzô szimbolikája megegyezik az amerikai F-18-as típuson alkalmazottal. A hajtómû mûködését jelzô mûszereket a TF-731-es hajtómû kizárólagos szállítója, az Amtek gyártja. Az új hajtómû saját startgenerátorral rendelkezik, és szintén új az általa meghajtott vészgenerátor is, melyet a Lucas cég gyárt. Így feleslegessé vált a Zafír indítóegység és a régi vészgenerátor alkalmazása.

Az L-139-es legfôbb változtatása a Garrett TFE-731-4 típusú hajtómû beépítése. Az amerikai hajtómû 1815 kp tolóerôre képes, ami nem sokkal több mint a régi teljesítmény, de az új hajtómû sokkal gazdaságosabb és 15 %-kal kisebb az üzemanyag fogyasztása. Ennek köszönhetôen az L-139-es 3 óránál is tovább tartó kiképzôrepülések végrehajtását teszi lehetôvé. Hogy az új hajtómû miatt a törzs átépítését elkerüljék, egy olyan tartókeretet dolgoztak ki, amely lehetôvé teszi a beszerelést a régi rögzítôhelyekre.

Az új katapultrendszer lehetôvé teszi a biztonságos katapultálást akár földön álló gépbôl is, akárcsak az L-59-es esetében. A fô különbség az, hogy itt a gép elhagyása a kabintetô plexijének áttörésével történik. Párhuzamosan tesztelték az angol Martin Baker MK-10 L és MK-16 üléseket, valamint az L-59-esen már alkalmazott cseh VS-2 módosított változatát is. Miután kiderült, hogy a VS-2 csaknem azonos paraméterekkel rendelkezik, a cseh ülés módosított változata került beépítésre VS-2 A jelzéssel.

A korszerûsítéseknek köszönhetôen a gép üres tömege 200 kg-al csökkent és a fegyverterhelése 110 kg-al megnôtt.

Az L-139-esre konkrét megrendelés még nem érkezett, így sorozatgyártásra még nem került.

L-159 ALBATROS

A Cseh Köztársaság Honvédelmi Minisztériuma által megrendelt egyszemélyes, könnyû, többfeladatú repülôgép.

Az L-159-es szerkezetileg az L-59-esbôl ered, de csak egyszemélyes változat. Feladata légi és földi célpontok kis és közepes távolságból való megsemmisítése bonyolult idôjárási körülmények között, akár éjszaka is. Alkalmas kell, hogy legyen optikai és rádióelektronikai felderítésre is. Fegyverzetében és elektronikájában teljesen NATO kompatibilis.

A gép rádiótechnikai rendszereit az amerikai Rockwell Collins cég szállítja. Beépítésre került egy kisméretû lokátor is. A kabinba színes display kijelzô került, amelyre a lokátor és a fegyverzet adatai is felvihetôek.

A fegyverfüggesztési pontok számát 7-re növelték. Így a hordozható hasznos összesen 2440 kg hasznos teher hordozására van lehetôség.

Az új Garrett TFE-1042 hajtómû 2200 kp tolóerôre képes normál üzemmódban, de ellentétben az eddigi Albatros-okkal, fel van szerelve utánégetôvel is és így 3700 kp tolóerôt képes leadni.

A pilótafülke páncélozott. A tüzelôanyag tartályokat robbanásgátló mechanizmusokkal látják el.

A Cseh Légierô 72 db L-159-est rendelt meg, melyek 1998-tól 2004-ig fognak rendszerbe állni.

Alkalmazók, üzemeltetés

1971-tôl 1990-ig az alábbi országok vásároltak az Albatros-ból

Afganisztán	12
Algéria	32 ( ZA )
Bulgária	36 ( ZA )
Csehszlovákia	79 ( 36 C + 31 ZA + 8 V )
Etiópia	20 ( C )
Irak	81 ( ZO )
Kuba	30 ( C )
Líbia	181 ( ZO )
NDK	52 ( 50 ZO + 2 V )
Nigéria	24 ( ZA )
Románia	32 ( ZA )
Szíria	99 ( 55 ZO + 44 ZA )
Szovjetunió	2094 ( C )
Vietnam	24 ( C )

Magyarország

Magyarország 1993-ban kapott 20 db L-39 ZO Albatrost a volt NDK készletébôl. A gépeket 1978. március és május között gyártották és 1987-89. között mindegyik nagyjavításon esett át. Átlagosan eddig 1500 repült óra állt a gépek mögött Magyarországra való érkezésük elôtt. Magyarországra a gépek 1993-ban érkeztek és 1994. nyarától álltak hadrendbe. Az L-39-esek konténerekben érkeztek és a Dunai Repülôgépgyár végezte az összeszerelést és a rendszerbeállítást.

A gépek fényes festése katonai repülôgépen ritkán alkalmazott. A színösszetevôk sötét szürkészöld és sötét homoksárga. Természetesen itt is megtalálhatók a függôleges vezérsík tetején, a szárnyvégeken és a vízszintes vezérsík végein a gyakorlóváltozatot jelzô sárga csíkok. A gépek orr részének két oldalára az eredeti gyáriszám utolsó három számjegye van pirossal felfestve. A számozás 114, 115, 119, 120, 122, 124, 125, 126, 128 és 130-140. A lezuhant gép a 139-es oldalszámú Albatrosz volt. Az ék alakú felségjel a függôleges vezérsík két oldalára és a szárnyak alsó és felsô felületeire van felfestve.

A 20 db magyar L-39-esbôl eddig egy zuhant le. A pilóta és az oktató is sikeresen katapultált.