Polikarpov I-16
I-16 1, 4, 5, 10, 17, 18, 24 SPB és UTI altípusok

Gyártó: Nyikolaj N. Polikarpov tervezôirodája
Típus: Együléses vadászrepülôgép (kivéve az SPB zuhanóbombázót és a kétüléses UTI kiképzôt)
Motor: (1) egy db 480 LE-s M-22 (átalakított Bristol Jupiter) 9 hengeres csillagmotor; (4) 725 LE-s M-25A (átalakított Wright Cyclone) hasonló kivitelben; (5, 10, 17) 775 LE-s M-25B; (18 és 24) 1000 LE-s Svetrszov M-26R (az M-15-bôl származtatva)
Méretek: Fesztávolság 29 láb 6 1/2 inch (9,00 m); hosszúság (17-ig) 19 láb 11 inch (6,075 m); (18, 24 és UTI) 20 láb 1 1/4 inch (6,125 m); magasság (17-ig) 8 láb 1 1/4 inch (2,45 m); (18, 24) 8 láb 5 inch (2,56 m)
Tömeg: Üresen (1) 2200 font (998 kg); (4, 5, 10) 2791 font (1266 kg); (18) 3110 font (1410 kg); (24) 3285 font (1490 kg); feltöltve (1) 2965 font (1345 kg); (4) 3135 font (1422 kg); (5) 3660 font (1660 kg); (10) 3782 font (1715 kg); (17) 3990 font (1810 kg); (18) 4034 font (1830 kg); (24) 4215 font (1912 kg) (24 túlterhelve 4546 font, 2062 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (1) 224 mf/h (360 km/h); (4-18) 280-288 mf/h (450-465 km/h); (24) 326 mf/h (525 km/h); kezdeti emelkedôképesség (4-24) 2790 láb (850 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (tipikusan) 29500 láb (9000 m); hatótávolság (1-18) 500 mf (800 km); (24) 248 mf (400 km), (kétgallonos ledobható póttartállyal 435 mf, 700 km)
Fegyverzet: (1, 4, 5) két db, 7,62 mm-es ShKAS géppuska a szárnyakban; (10) kettô ShKAS a szárnyakban, kettô a törzs felsô borításában; (17) két db ShKAS a törzs tetején, két, 20 mm-es ShVAK gépágyú a szárnyakban; (18) mint a 10-es vagy a 17-es altípusnál; (24) mint a 17-es altípusnál; SPB különbözô gépágyúk, valamint külsô 220 font (100 kg)-os bombateher. Sok változatot késôbb felszereltek két db, RS-82 rakéta számára szárny alatti függesztôpontokkal.
Történet: Elsô repülés (I-16-1) 1933. december 31.; gyártás (1) 1934 ôszén; (4) 1935 ôszén; utolsó szállítás (24) valószínûleg 1942 elején
Alkalmazók: Kína, Szovjetúnió, Spanyolország (köztársaságiak)

Kifejlesztés: Az Egyesült �llamok versenyzôi véleményének hatására a TsKB-12, vagy I-16 rendkívül rövid és egyszerû, kicsi vadászrepülôgép lett, amelyet - talán 'házi gyártmányú' megjelenése miatt - a nyugat szinte teljesen mellôzött. E vadászrepülôgép - falécekbôl összeenyvezett törzsével és fém/szövet szárnyával - szabadonhordó egyszárnyú gép volt, behúzható futóval és változtatható emelkedôjû légcsavarral, a típus elsô tömeggyártású darabja 60-75 mf/h-val gyorsabb volt a korabeli vadászrepülôgépeknél. Amikor 475 db-ot szállítottak a spanyol köztársaságiaknak, a gép megbízhatósága bebizonyosodott: 1800 lôszer/perc gépágyúnként-, jó manôverezôképessége és gyors emelkedése, illetve zuhanása meglepte ellenfeleit, akik 'Rata' (patkány)-nak nevezték el. Néhány elavult 10-es altípus használatban maradt Spanyolországban egészen 1952-ig. Altípusok százai harcoltak a japán repülôgépek ellen Kína és Mandzsúria fölött, ahol sok I-16 típusra felszerelték az új RS-82 rakétát. Az utolsó, jóval erôteljesebb vátozatokat sokkal nagyobb mennyiségben gyártották az összes többinél, közülük 30 db, kétüléses nyitott fülkéjû UTI kiképzôgép volt (néhány változatnál merev futójú). A teljes legyártott mennyiséget 7000 db-ra becsülik, amelybôl mintegy 4000 db látott el harci szolgálatot a német támadók ellen 1941-1943 között. Hôsiesen harcolt a késôbbi tervezésû repülôgépek ellen, és gyakran alkalmazták megtervezett csapásmérô támadásokra. A zömök I-16 típus kerekein vagy sítalpain üzemi idejénél jóval tovább is mûködött, és mindmáig a történelem egyik jelentôs harci repülôgépeként ismerik.

Forrás:

Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei