Jakovlev Jak-3
Jak-1M és -3

Gyártó: A. S. Jakovlev tervezôirodája
Típus: Együléses vadászrepülôgép
Motor: (-1M) egy 1260 LE-s Klimov VK-105PF, 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor; (-3) 1225 LE-s VK-105PF-2; (utolsó sorozatok) 1650 LE-s VK-107A
Méretek: Fesztávolság 30 láb 2 1/4 inch (9,20 m); hosszúság 27 láb 10 1/4 inch (8,50 m); magasság 7 láb 10 inch (2,39 m)
Tömeg: Üresen (VK-105) 4960 font (2250 kg); maximális feltöltéssel 5864 font (2660 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (VK-105) 404 mf/h (650 km/h); (VK-107) 447 mf/h (720 km/h); kezdeti emelkedôképesség (105) 4265 láb (1300 m)/perc; (107) 5250 láb (1600 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (105) 35450 láb (10800 m); hatótávolság (105) 506 mf (815 km)
Fegyverzet: Egy db 20 mm-es ShVAK 120 lôszerrel és két db, 12,7 mm-es BS 250-250 lôszerrel
Történet: Elsô repülés (-1M) 1942; (-3) 1943 tavasza; szolgálatba állítás (-3) 1943. július; (-3 VK-107 hajtómûvel) 1944. január
Alkalmazók: Cseh, francia és lengyel alegységek és a Szovjetúnió

Kifejlesztés: Jakovlev már 1941-ben is azon dolgozott, hogy a lehetô legnagyobb teljesítményt tudja kicsikarni az alapnak tekintett Jak-2 tervébôl. Nem látszott más megoldás, csak a sárkányszerkezet lerövidítése, a tömeg és az ellenállás lecsökkentése. A Jak-1M típusban a szárnyméretek csökkentek, az olajhûtôt felváltotta a szárnytövekbe helyezett két, kicsi hûtô, a törzs hátsó részét lerövidítették és egyszerû, világos kilátást nyújtó fülketetôt szereltek fel, áttervezték a hûtôt, a levegôbevezetô csövét és más apróbb változtatásokat végeztek. Az eredmény a közelharcban a -1 és a -9 családnál sokkal félelmetesebb vadászrepülôgép lett. A gyártás során a -3 típust tovább finomították vastag rétegû, szilárd ellenállású viasz felkenésével. Az új vadászrepülôgéppel a kurszki csatában 1943 nyarán ismerkedhettek meg a Luftwaffe gépei. 1944-ben a Keleti Fronton állomásozó Luftwaffe alegységek részére általános utasítást adtak ki, hogy 'kerüljék el 5000 m alatt a közelharcot minden olyan Jakovlev vadászrepülôgéppel amelynek orr-része alatt nincs olajhûtô !'. Jól érzékelteti, hogy mire képes a Jak-3, ha bátran vezetik - fegyverzete ellenére, ami a német vadászrepülôgépekével összehasonlítva egyszerû volt -,az 1944. július 14-én történt esemény, ahol 18 db Jak-3 harcolt 30 db Luftwaffe vadászrepülôgéppel és egyetlen gép elvesztése árán 15 gépet megsemmisített. A felajánlott szovjet, brit vagy amerikai vadászrepülôgéppel szemben a Normandia-Nyeman Csoport a Jak-9 gépeit Jak-3 típusra cserélte, és 273 légi gyôzelmébôl az utolsó 99 gyôzelmet ezzel a géppel érte el. Bár a Jak-3-ra az erôsebb VK-107 motort szerelték be, elnevezését nem változtatták meg. A próbarepülések után, 1944 elején a szovjet minôsítô központ úgy értékelte, hogy a 107-es motorral szerelt repülôgép 60-70 mf/h teljesítménnyel gyorsabb akár a Bf 109G vagy a Fw 190 típusoknál, ám az új motorral ellátott gép túl késôn született ahhoz, hogy a második világháborúban harcba lépjen. Mint az a Jak-1 és -9 esetében is történt, számtalan kisérleti módosítást végeztek a Jak-3 típuson. A legismertebb változat 1945 elején a vegyes meghajtású Jak-3 ZhRD volt, amely végül 485 mf/h (780 km/h) sebességet ért el VK-105 motorral és folyadék hajtóanyagú rakétával. Sokkal radikálisabb átalakítás volt a Jak-7VRD, két nagy torlósugárhajtómûvel a szárnyai alatt. A Jak-1, -3, -7 és -9 típus teljes legyártott mennyisége 37000 db. Ezek a vadászrepülôgépek talán kisebbek és egyszerûbbek voltak, mint a második világháború többi gépei, de kitûnôen szolgálták a Szovjetúniót a nagy ínség óráiban. Megóvták értékes anyagukat, a lehetetlen repülôtéri és karbantartási állapotok közepette mindig üzemkészek voltak, és felülmúlták ellenségeik teljesítményeit.

Forrás:

Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei