Lavocskin La-5 és La-7
La-5, -5FN, -7 és -7U



Gyártó: S. A. Lavocskin tervezôiroda
Típus: Együléses vadászrepülôgép (-7U, kétkormányos kiképzô)
Motor: (Eredeti La-5) egy 1330 LE-s Szvetszov M-82A vagy M-82F, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor; (minden más változatnál) egy 1700 LE-s M-82FN
Méretek: Fesztávolság 32 láb 2 inch (9,8 m); hosszúság 27 láb 10 3/4 inch (8,46 m); magasság 9 láb 3 inch (2,84 m)
Tömeg: Üresen, nincs adat; feltöltve (La-5) nincs adat; (La-5FN) 7406 font (3359 kg); (La-7) 7495 font (3400 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (La-5) 389 mf/h (626 km/h); (La-5FN) 403 mf/h (650 km/h); (La-7) 423 mf/h (680 km/h); emelkedôképesség (La-5FN) mintegy 3600 láb (1100 m)/perc; (La-7) mintegy 3940 láb (1200 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (La-5FN) 32800 láb (10000 m); (La-7) 34448 láb (10500 m); hatótávolság (La-5) 398 mf (640 km); (La-5FN) 475 mf (765 km); (La-7) 392 mf (630 km)
Fegyverzet: (La-5, -5FN) két db, 20 mm-es ShVAK gépágyú a hajtómû felett, 200-200 db lôszerrel; esetlegesen szárny alatti bombakamra maximum 330 font (150 kg)-os bombateher számára; (La-7) három gyorstüzelô ShVAK (egyik a jobb, kettô a bal oldalon); szárny alatti kamra hat db RS-82 rakéta, vagy két, 220 font (100 kg)-os bomba számára
Történet: Elsô repülés (új motorral LaGG-3) 1942. január; sorozargyártású (La-5) 1942. június; (La-5FN) 1942 végén; (La-7) 1943. június
Alkalmazó: Szovjetúnió

Kifejlesztés: A LaGG-3 használható vadászrepülôgép volt, s bár könnyûötvözet helyett fából készült, a legszerényebb teljesítményt nyújtotta azon, újonnan gyártott harcászati repülôgépek között, amelyekkel a Szovjet Katonai Csapatlégvédelmi Erôk megállítani szándékozták a német támadókat. A továbbfejlesztéskor, 1941 folyamán, a Lavocskin-tervezôcsoport egy LaGG-3 gépet átalakított M-82 csillagmotoros változatra. Az alig csökkentett légellenállás mellett (mintegy 1%) a sebesség 353 mf/h-ról 373 mf/h-ra emelkedett, és fôleg a gép teljesítménye növekedett. A folyadékhûtésû vadászrepülôgépeket 1942 májusában törölték, és a teljes gyártást átállították az új, LaGG-5-nek nevezett gépekre. Heteken belül ezen ismét változtattak, a gép prototipusát 1942 elején próbálták ki. új repülôgéptörzset terveztek, amelyben két db 20 mm-es löveget helyeztek el és a fülketetô mögött alacsonyabb hátsó profilt alakítottak ki, ami körkörös kilátást eredményezett. A La-5 28 mf/h-val nagyobb sebességet produkált, mint a Bf 109G-2, 20000 láb alatti magasságon. De a német vadászrepülôgépek emelkedôképessége jobb volt, ezért a fejlesztés a La-5 tömegének csökkentésére irányult. Ez eredményezte a La-5FN változatot, amelynek FN motorja, fém fôtartójú, könnyebb szárnyai voltak, és így a teljes tömege 379 fonttal (valószínûleg üresen és teljes feltöltéssel is) kevesebb volt. Az -5FN változatú repülôgépek ezrei vettek részt a Kurszk körüli és a Keleti Front óriási ütközeteiben 1943-ban, bizonyítva, hogy a szovjet vadászrepülôgépek többre képesek, mint ellenfeleik gépei. A La-5UTI kétkormányos kiképzôgép volt. A további finomítások a nagyobb ütôképességû La-7 változatot eredményezték, csökkentett tömeggel (részben az üzemanyag-mennyiség csökkentésével) és a jóval lecsökkentett légellenállással. A -7 és -7U kiképzôváltozatok megtartották a réselt szárnyakat és a nagy csûrôlapokat, amelyek a Lavocskin vadászrepülôgépeket mutatós közelharc- vadászrepülôgépekké tették, és amiért a legtöbb szovjet pilóta ezt a gépet választotta (Ivan Kozsedub repülôgépe a Központi Szovjet Légierô Múzeumban van kiállítva).

Forrás:
Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei
Összeállította és HTML-re fordította Kormos Péter

Minden jog fenntartva! © Kelet Szárnyai 1996.