Lavocskin LaGG-3
I-22, LaGG-1, I-301, LaGG-3

Gyártó: S. A. Lavocskin-tervezôiroda, Gorbunovval és Gudkovval együttmûködve
Típus: Együléses vadászrepülôgép
Motor: (-1) Egy 1050 LE-s Klimov M-105P (VK-105P), 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor (-3) egy 1240 LE-s M-105PF, korszerûsített légcsavarral
Méretek: Fesztávolság 32 láb 2 inch (9,8 m); hosszúság 29 láb 1 1/4 inch (8,9 m); magasság 8 láb 10 inch (3,22 m)
Tömeg: Üresen (-1) 5952 font (2700 kg); (-3) 5764 font (2620 kg); maximális feltöltéssel (-1) 6834 font (3100 kg); (-3) 7257 font (3300 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (-1) 373 mf/h (600 km/h); (-3) 348 mf/h (560 km/h); emelkedôképesség (mindkettônek) 2953 láb (900 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (-1) 31496 láb (9600 m); (-3) 29527 láb (9000 m); hatótávolság (mindkettônek) 404 mf (650 km)
Fegyverzet: Igen változó; tipikusan egy db 20 mm-es ShVAK, a légcsavaragyon keresztül tüzelve, 120 lôszerrel; két db, 12,7 mm-es BS a motor felett, mindegyike 220 lôszerrel; és a szárny alatti függesztési pontokon hat db RS-82 rakéta, vagy különbözô könnyûbombák számára; a LaGG kísérô repülôgépeken három db 12,7 mm-es és 2 db 7,62 mm-es géppuska; néhányon 23 mm-es Vla gépágyú és a géppuskák különféle változata
Történet: Elsô repülés (I-22) 1939. március 30.; (sorozatgyártású LaGG-1) 1940 végén; (sorozatgyártású LaGG-3) 1941; utolsó szállítás 1942. júniusában
Alkalmazó: Szovjetúnió

Kifejlesztés: A Szemjon Alekszejevics Lavocskin által vezetett tervezôbizottság egy szokatlan, I-22 vadászrepülôgép prototípusát állította elô 1938-1939-ben. Hagyományosnak tûnô külsô megjelenésével a világon újonnan gyártott, áramvonalasított, egyszárnyú vadászrepülôgépek között ez volt az, amelyiknek nem fémbôl készült a feszített burkolata, hanem fából, kivéve a vezérlôfelületeket, amelyek szövettel borított könnyû ötvözetbôl készültek, és a rongálódás elkerülése érdekében a féklapokat teljes egészében fémbôl gyártották. A szövetborítást vízhatlanították és mûgyantában áztatva tapadóvá tették, ami abban az idôben szokatlannak számított, de ma már széles körben alkalmazott eljárás. Az eredmény az elegáns, tiszta vonalú és jó manôverezôképességû vadászrepülôgép lett. Viszont a teljesítményt illetôen minden tekintetben alulmaradt a többi orosz vadászrepülôgép-típussal szemben. Elôször több száz darabot gyártottak LaGG-2 típusként, majd a gyártást átállították a LaGG-3 típusra. Ennek a gépnek jobb motorja, orrsegédszárnyai, és korszerûbb fegyverzete volt. 1942-re minden LaGG vadászrepülôgépet oldalkormánnyal, behúzható faroktartóval és szárnyra szerelhetô, két 22 gallonos üzemanyag-póttartállyal láttak el. A késôbbi fejlesztések tették lehetôvé a léghûtéses csillagmotorra való áttérést, amibôl aztán az összes késôbbi Lavocskin dugattyús motorú vadászrepülôgép származott.

Forrás:

Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei