Petljakov Pe-2 és Pe-3
Pe-2, 2I, 2R, 2U és 3bis



Gyártó: V. M. Petljakov tervezôirodája
Típus: (2) bombázó; (21) elfogó repülôgép; (2R) felderítô; (2U) kétüléses kiképzô; (3bis) vadászfelderítô
Motorok: Két db Klimov (Hispano-Suiza alapkonstrukció), 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor; (2, 1943 elôtti) 1100 LE-s M105R vagy RA; (2, 1943 után, 2R, 2U, 3bis) 1260 LE-s M-105PF; (21) 1600 LE-s M-107A
Méretek: Fesztávolság 56 láb 3 1/2 inch (17,2 m); hosszúság 41 láb 4 1/4 inch-tôl 41 láb 6 inch-ig (12,6-12,66 m); magasság 11 láb 6 inch (3,5 m)
Tömeg: Üresen (jellemzô) 12900 font (5870 kg); normál feltöltéssel 16540-16976 font (7700 kg); maximális feltöltéssel (minden változat) 18780 font (8520 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (jellemzô, 105R) 336 mf/h (540 km/h); (105PF) 360 mf/h (580 km/h); (107A) 408 mf/h (655 km/h); kezdeti emelkedôképesség (jellemzô) 1430 láb (436 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (2I kivételével) 28870 láb (8800 m); (2I) 36100 láb (11000 m), hatótávolság bombateherrel (105R) 746 mf (1200 km); (105PF) 721 mf (1160 km)
Fegyverzet: lásd a szöveget
Történet: Elsô repülés (VI-100) 1939; (sorozatgyártású Pe-2) 1940. június; utolsó szállítás (valószínûleg) 1945. január
Alkalmazó: Szovjetunió (a háború után Csehszlovákia, Lengyelország)

Kifejlesztés: A háború után a nyugati megfigyelôk még sokáig nem értékelték a Pe-2 jelentôségét. A háború alatt mindvégig gyártották, és a szövetségesek kiváló harci repülôgépeinek egyike volt. Folyamatos korszerûsítésekkel megmaradt a harcászati mûveletek frontvonalában a Keleti Fronton, egészen a németek kapitulációjáig. Vladimir M. Petljakov konstruktôrcsapata tervezte 1938-ban, VI-100-nak elnevezett, nagy magasságú vadászrepülôként. Amikor átalakították nagy magasságú bombázóvá, megtartotta a vadászrepülôgép karcsú törzsét és ez a jellemzô - a hatékony aerodinamikai korszerûsítéssel - még mindig elég gyorssá tette ahhoz, elfogása nehézséget okozzon a német vadászrepülôgépeknek. A vízszintes bombavetés nagy magasságon pontatlannak bizonyult, így zuhanófékekkel egészítették ki a szárnyak alatt, és a Pe-2 1940 augusztusában zuhanó- és csapásmérô bombázóként lépett szolgálatba, háromfôs személyzettel és négy db 7,62 mm-es ShKAS géppuskával, melyekbôl kettô rögzített, elôre tüzelô az orr-rész felett, egy a hátsó, felsô tüzelôállásból irányzott, és egy az alsó, behúzható toronyból periszkópos célzókészülékkel irányzott. 2205 font (1000 kg)-ig terjedô bombaterhet szállított, vagyis az összeset külsôleg, vagy részben a bombakamrában, vagy egy részét a hosszú hátsó gondolában. Az 1941-es Pe-3bis vadászrepülôgépnek manôverezô féklapjai voltak a zuhanófékek helyett, plusz rögzített 20 mm-es ShVAK gépágyúval és 12,7 mm-es géppuskája. 1942 során egy 12,7 mm-es vezérelt géppuskatoronnyal váltották fel a felsô géppuskát, az alsó, hátsó géppuska 12,7 mm-es lett, és két db 7,62 mm-es géppuskával egészítették ki. Plusz páncélzat, öntömítô üzemanyagtartály, hideg kipufogógáz-tisztító, részletes légellenállás-csökkentés és PF-motorok jelentették a további korszerûsítéseket. A végsô változaton M-107 (VK-107) motorok, különbözô nehézfegyverzet és 6615 font (3000 kg)-ig terjedô bombateher volt. Az alap háromüléses, kis magasságú bombázóból - amelyet a nagy magasságú vadászrepülôgépbôl fejlesztettek ki - eredt számos kutatási irány vagy sikertelen fejlesztés. A Pe-2VI volt az egyetlen nagy magasságú vadászgép, amelyhez dr. M. N. Petrov túlnyomásos pilótafülkéjét (az eredeti vadászgéphez tervezték) újraélesztették. Az orr-részbe nehézfegyverzetet szereltek. A VI változatot tervezô csoport egyik vezetôje, Mjasicsev késôbb jelentôs konstrukciókat hozott létre. A másik vadászváltozat - kb. két évvel késôbb, mint a Pe-3bis - a Pe-21 volt, közvetlen befecskendezésû M-107A motorokkal, és sebessége meghaladta a 400 mf/h-t. Az egyéb változatok között szerepelt a Pe-2R, nagy távolságú, kis és nagy magasságú felderítô repülôgép, a bombakamra helyén nagy filmfelvevô-berendezéssel, valamint a Pe-2UT kiképzô, kettôs kormányszerkezettel. 1943-1945-ben a Pe-2R-t felhasználták földi és légi rakétakisérletekre RD-1 salétromsav/kerozin meghajtású motorral, amit a farokrészbe szereltek be; 169 indítást hajtottak végre.

Forrás:
Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei
Összeállította és HTML-re fordította Kormos Péter

Minden jog fenntartva! © Kelet Szárnyai 1996.