Petljakov Pe-8
ANT-42, TB-7, Pe-8 (különbözô altípusok)

Gyártó: A. N. Tupoljev tervezôirodája a V. M. Petljakov által vezetett csoporttal
Típus: Nehézbombázó, rendes körülmények között 9 fôs személyzettel
Motorok: (Prototípus) lásd a szöveget; (elsô sorozatgyártású) négy db 1300 LE-s Mikulin AM-35A, 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor; (második sorozatgyártású) négy db,1475 LE-s Csaromszki M-30B, 12 hengeres dízelmotor; (harmadik sorozatgyártású) négy db Szvecov ASh-82FNV, 14 hengeres, kétsoros csillagmotor
Méretek: Fesztávolság 131 láb 0 1/2 inch (39,94 m); hosszúság 73 láb 8 3/4 inch (22,47 m); magasság 20 láb (6,1 m)
Tömeg: Üresen (elsô sorozatgyártású) 37480 font (17000 kg); (jellemzô, késôi sorozatgyártású) kb. 40000 font (18000 kg); maximális feltöltéssel (korai) 63052 font (28600 kg); (késôbbi, M-30B) 73469 font (33325 kg); (ASh-82) 68519 font (31080 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (AM-35) 276 mf/h (444 km/h); (M-30B) 272 mf/h (438 km/h); (ASh-82) 280 mf/h (451 km/h); kezdeti emelkedôképesség (jellemzô) 853 láb (260 m)/perc; szolgálati csúcsmagasság (AM-35, M-30B) kb. 22966 láb (7000 m); (ASh-82) 29035 láb (8850 m); hatótávolság: lásd a szöveget
Fegyverzet:(Jellemzô) egy db, 20 mm-es ShVAK a felsô és hátsó lövésztoronyban, két db, 7,62 mm-es ShKAS a mellsô lövésztoronyban és egy db kézi irányítású, 12,7 mm-es BS mindegyik hátsó gondolában; bombateher: lásd a szöveget
Történet: Elsô repülés (ANT-42) 1936. december 27.; (sorozatgyártású TB-7) 1937 elején; (ASh-82 változat) 1943; utolsó szállítás 1944
Alkalmazó: Szovjetunió (ADD)

Kifejlesztés: A Szovjetuniónak - a nagy nehézbombázók terén meglévô, lenyûgözô tapasztalatai ellenére - a TB-7 repülôgép volt ebben a kategóriában az egyetlen a második világháború alatt, és csak néhány száz darabot gyártottak. Ez elsôsorban a németeknek a kétmotoros harcászati repülôgépekre való összpontosításából, mint a Pe-8 hiányosságaiból eredt. A meghajtással nem volt semmi probléma, bár a motor típusát megváltoztatták. A prototípust az 1934-es tender alapján készítették el, négy db 1100 LE-s M-105 motorral, amelyet a törzs hátuljában lévô M-100 motorral vezérelt nagy töltôkompresszor töltött fel. Egyes típusokon AM-34FRN motorok voltak, de a Kuznyeckben történô gyártáshoz 1939-ben az AM-35A motort választották, ezáltal az ACN-2 feltöltôrendszert elvetették. A 8000 m-en (26250 láb, kétszerese a korábbi szovjet nehézbombázók maximális sebesség-magasság teljesítményének) kiváló teljesítményt nyújtott, és gyorsabb volt, mint a Bf 109b. 1940-ben - az új szovjet elnevezési rendszernek megfelelôen - TB-7 repülôgépet a tervezô team vezetôjének, Petljakovnak tulajdonították. ô sajnos két évvel késôbb egy katasztrófában meghalt, ezután a háborús fejlesztések többségét I. F. Nyezeval irányította. A maximális bombateher 8818 font (4000 kg) volt. Dízel motorokkal a 2321 mérföldes hatótávolságot 3000 mf fölé emelték, amikor az AM-35 motorok gyártását megszüntették. A végsô csillagmotoros változat 11600 fontos terhet 2500 mf-re tudott szállítani. Számos nagy távolságú feladat végrehajtásában vett részt Magyarország, Románia, és Németország keleti részei felett. A Berlin elleni elsô nagyobb támadást 1941 közepén hajtották végre.

Forrás:

Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei