Szovjet légierô

Amikor 1941. június 22-én Hitler háborús gépezete megindult a Szovjetunió ellen, azt tervezték, hogy néhány hét alatt szinte teljesen felszámolják a Vörös Hadsereget és a szovjet légierôt. A terv majdnem sikerült; még az oroszok is beismerték 1200 repülôgépük elvesztését az elsô kilenc óra alatt, és egy hét után a szovjet elsô lépcsô erôinek több mint 90 százalékát megsemmisítették. Az oroszok annyira titkolóztak, hogy repülôgépeiket a világ csak a németek által kiadott fényképek alapján ismerhette meg. Azt hitték, hogy csak két vadászrepülôgépük van, a Csato kétszárnyú és a Rata egyszárnyú, amelyeknek nevei Franco spanyol pilótáitól származtak! Valójában csak az 1960-as években, a szovjet légierôt kutatók munkája nyomán kezdett összeállni annak a története, hogy milyen munkát végeztek a szovjet tervezôintézetek. Számszerûleg a Csato és a Rata (ténylegesen az I-15 és I-16) volt valójában a fô vadászrepülôgép-típus 1941-ben, de a gyártósorokon sokkal jobb repülôgépek készültek. A LaGG, a MIG és Jak típusok óriási mennyiségû gyártást irányoztak elô, annak ellenére, hogy 1941 ôszén szükségessé vált a gyártóüzemek evakualasa és új üzemek létesítése a távoli, keleti teruleteken. A Keleti Front légtere feletti uralmat fokozatosan és óriási költségek áran visszaszerezték az ellenségtôl. Ebben némi szerepet játszottak az USA-ból és Nagy-Britanniából küldött vadászrepülôgépek, valamint a nem orosz származású pilóták (nevezetesen a lengyelek, a csehek és a franciák). Igen figyelemreméltó, hogy ezeknek a külföldi alegységeknek a legjobbjai orosz repülôgépeket választottak. A nyugati szabványok szerint a szovjet vadászrepülôgépek csiszolatlanok, kicsik és gyengé fegyverzetûek voltak. Tény, hogy igen gondosan tervezték ezeket a gépeket, hogy a zord környezetben a legjobb teljesítményt nyújthassák. 1941-ben az alumínium-ellátás bizonytalansága miatt ezeknek a gépeknek fából készült a szerkezete. 1943-ra az elsôdleges fontosságú szerkezeti elemek, nevezetesen a szárnyak könnyû ötvözetbôl készültek, és ez több helyet biztosított az üzemanyagnak. 1944-re a sárkányszerkezet teljesen feszített burkolatú volt, a nagyobb teljesítményû hajtómû viszont lehetôvé tette hatékonyabb tûzerô beépítését. A második világháború alatt a Lavocskin vagy Jakovlev tervei alapján készült közel 70000 vadászrepülôgép 90 százalékának csak egyetlen gépágyúja és két géppuskája volt. Ennek elmelete a következô: legyen a vadászrepülôgép kicsi, fürge és képes legyen az ellenségnél gyorsabban/magasabbra/messzebbre repülni; mit ér a tûzerô, ha ezt nem lehet hatékonyan alkalmazni? Ennek az érvelesnek az a gyenge pontja, hogy csak tapasztalt pilótákkal valósítható meg. A Luftvaffe pilótái többnyire a Bf 109F típust repülték, orosz típusú fegyverzettel, és csúcsteljesítményként 200 vagy 300 gyôzelmet is arattak.