Tupoljev TB-3
ANT-6, TB-3 1932-, 1934- és 1936-os
típusai
Gyártó: A. N. Tupoljev
tervezôirodája
Típus: Nehézbombázó
repülôgép, 10 fôs személyzettel (1932-es típus), késôbb 6
fôvel
Motor: Négy db, 12 hengeres,
folyadékhûtésû V-motor; (1932) 730 LE-s M-17;
(1934) 900 LE-s M-34R (a BMW VI-ból származik); késôbb 950-1280 LE-s M-34RN vagy
RNF
Méretek: Fesztávolság 132
láb
10 1/2 inch (40,5 m); (1936) 137 láb 1 1/2 inch
(41,8 m); hosszúság (korai) 81 láb (24,69 m); (1934-tôl kezdve) 82 láb 8 1/4
inch (25,21 m); magasságra nincs adat, de feltehetôen 18 láb
Tömeg: Üresen 22000-26450 font
(11000-12000
kg); maximális feltöltéssel (1932)
38360 font (17500 kg); (1934) 41021 font (18606 kg); (1936) 41226 font
(18700 kg), túlterheléssel 54020 font (24500 kg)
Teljesítmény: Maximális
sebesség (M-17, 1932) 134 mf/h (215 km/h); (M-34R, 1934)
144 mf/h (232 km/h); (M-34RN, 1936) 179 mf/h (288 km/h); az emelkedôképességrôl
nincs adat; szolgálati csúcsmagasság (1932) 12467 láb (3800 m); (1934) 15090 láb
(4600 m); (1936) 25365 láb (7750 m); hatótávolság bombateherrel (mindegyikre
jellemzô) 1550 mf (2500 km)
Fegyverzet: (1932, 1934) öt pár, 7,62
mm-es DA-2 géppuska az orrban, kettô a
felsô részben, kettô pedig a szárnyak alatt rögzítve, mindegyik kézi irányzású,
belsô bombakamrák a maximum 4850 font (2200 kg)-os bombateher számára; (1936)
öt db (késôbb három vagy négy) 7,62 mm-es ShKAS, kézi irányzású, nem a szárnyak
alatt; maximum 12790 font (5800 kg) bombateher, 26 kamrában a törzsben és 12
kamrában a törzs, illetve a szárnyak alatt
Történet: Elsô
repülés
(ANT-6) 1930. december 22.; (TB-3 gyártása) feltehetôen
1931 végén; (M-34 prototípus) 1933. március; utolsó szállítás feltehetôen 1939
Alkalmazók: Kína, Szovjetunió
Kifejlesztés: Régies
megjelenése
ellenére - és amellett, hogy a gép alapterve
1926-ból származik - a TB-3 nagy és félelmetes repülôgép volt, amely
képességeivel túlszárnyalt bármely más, a többi országban szolgáló bombázó
repülôgépet. Jóllehet nem feszített héjszerkezettel készült, önhordó egyszárnyú
gép volt, bordázott fémborítással, a Junkers-eljárás alkalmazásával, és a
szilárdsági méretezésnek köszönhetôen jelentôs 'tágulási' képességgel, ami jó
szolgálatot tett hosszú 'karrierje' alatt. A Tupoljev tervezôcsoport vezetôje
a fiatal V. M. Petljakov volt, aki késôbb saját nevén is gyártott bombázó
repülôgépeket. Az 1934-es változaton fék volt a drótküllôs kettôs kereken, felsô
lövésztorony a szárny alatti helyett, és 1935-ben feltöltô kompresszoros, RN
típusú, fogaskerék-áttételezésû motorral gyártották. Összesen 800 db készült
ebbôl a gépbôl, az utolsó változatnak sima borítása, egykerekes fôfutója volt,
három lövésszel a kézi vezérlésû lövésztornyokban. A TB-3 számos feladatban
vett részt Japán, Lengyelország, Finnország és a német támadók ellen. 1944-ig
tartó szolgálata alatt teheráru és ejtôernyôsök szállítását is végezte.
- Forrás:
- Bill Gunston: A Második
Világháború
Repülôgépei
|