Tupoljev TB-3
ANT-6, TB-3 1932-, 1934- és 1936-os típusai



Gyártó: A. N. Tupoljev tervezôirodája
Típus: Nehézbombázó repülôgép, 10 fôs személyzettel (1932-es típus), késôbb 6 fôvel
Motor: Négy db, 12 hengeres, folyadékhûtésû V-motor; (1932) 730 LE-s M-17; (1934) 900 LE-s M-34R (a BMW VI-ból származik); késôbb 950-1280 LE-s M-34RN vagy RNF
Méretek: Fesztávolság 132 láb 10 1/2 inch (40,5 m); (1936) 137 láb 1 1/2 inch (41,8 m); hosszúság (korai) 81 láb (24,69 m); (1934-tôl kezdve) 82 láb 8 1/4 inch (25,21 m); magasságra nincs adat, de feltehetôen 18 láb
Tömeg: Üresen 22000-26450 font (11000-12000 kg); maximális feltöltéssel (1932) 38360 font (17500 kg); (1934) 41021 font (18606 kg); (1936) 41226 font (18700 kg), túlterheléssel 54020 font (24500 kg)
Teljesítmény: Maximális sebesség (M-17, 1932) 134 mf/h (215 km/h); (M-34R, 1934) 144 mf/h (232 km/h); (M-34RN, 1936) 179 mf/h (288 km/h); az emelkedôképességrôl nincs adat; szolgálati csúcsmagasság (1932) 12467 láb (3800 m); (1934) 15090 láb (4600 m); (1936) 25365 láb (7750 m); hatótávolság bombateherrel (mindegyikre jellemzô) 1550 mf (2500 km)
Fegyverzet: (1932, 1934) öt pár, 7,62 mm-es DA-2 géppuska az orrban, kettô a felsô részben, kettô pedig a szárnyak alatt rögzítve, mindegyik kézi irányzású, belsô bombakamrák a maximum 4850 font (2200 kg)-os bombateher számára; (1936) öt db (késôbb három vagy négy) 7,62 mm-es ShKAS, kézi irányzású, nem a szárnyak alatt; maximum 12790 font (5800 kg) bombateher, 26 kamrában a törzsben és 12 kamrában a törzs, illetve a szárnyak alatt
Történet: Elsô repülés (ANT-6) 1930. december 22.; (TB-3 gyártása) feltehetôen 1931 végén; (M-34 prototípus) 1933. március; utolsó szállítás feltehetôen 1939
Alkalmazók: Kína, Szovjetunió

Kifejlesztés: Régies megjelenése ellenére - és amellett, hogy a gép alapterve 1926-ból származik - a TB-3 nagy és félelmetes repülôgép volt, amely képességeivel túlszárnyalt bármely más, a többi országban szolgáló bombázó repülôgépet. Jóllehet nem feszített héjszerkezettel készült, önhordó egyszárnyú gép volt, bordázott fémborítással, a Junkers-eljárás alkalmazásával, és a szilárdsági méretezésnek köszönhetôen jelentôs 'tágulási' képességgel, ami jó szolgálatot tett hosszú 'karrierje' alatt. A Tupoljev tervezôcsoport vezetôje a fiatal V. M. Petljakov volt, aki késôbb saját nevén is gyártott bombázó repülôgépeket. Az 1934-es változaton fék volt a drótküllôs kettôs kereken, felsô lövésztorony a szárny alatti helyett, és 1935-ben feltöltô kompresszoros, RN típusú, fogaskerék-áttételezésû motorral gyártották. Összesen 800 db készült ebbôl a gépbôl, az utolsó változatnak sima borítása, egykerekes fôfutója volt, három lövésszel a kézi vezérlésû lövésztornyokban. A TB-3 számos feladatban vett részt Japán, Lengyelország, Finnország és a német támadók ellen. 1944-ig tartó szolgálata alatt teheráru és ejtôernyôsök szállítását is végezte.

Forrás:
Bill Gunston: A Második Világháború Repülôgépei
Összeállította és HTML-re fordította Kormos Péter

Minden jog fenntartva! © Kelet Szárnyai 1996.