Bírósági jelenet I.

- Mr. Vörösfenyô, hallotta a vádat. Kíván-e szólni az ítélethírdetés elôtt?
- Nos, bíró úr... családom van... feleség és hat gyerek... Kérem, ne fosszon
  meg a szabadságtól. Mert a szabadság a civilizált társadalom vívmánya. Oly
  bilincs ez, mely a gyarló ember lelke külsô burkát ôrzi, s zavart lelkét
  mennyei csöndbe ringatja. Oly becsben áll, mint a szent kenet, hercegek
  üdvözítôje, boldogság hozója, s mindannak magva, mi szívünknek drága. Hisz
  mirôl álmodik a rab durva falak magányába zárva távol Théba baglyától? Mi
  élteti a tôrbe csalt szalonkát, s mitôl ébred a szendergô barack? Mely
  istennô hallja a csapzott tengerész háborgó imáját? Szabadság! Szabadság!
  Szabadság!
- Csak a tilosban parkolt.