Gyalog-galopp III. jelenet (Monty Python) Szereplôk: A - Arthur király B - paraszt C - felesége (Arthur király vágtat egy mezôn, ahol parasztok dolgoznak. Meglát egy taligát toló embert.) A: Hé, öregasszony! B: Ember! A: Pardon, ember! Ki lakik abban a várban? B: 37 vagyok. A: Tessék? B: Alig 37, nem vagyok öreg! A: Nem szólíthatlak csak embernek! B: Szólíts Tenisznek! A: Nem tudtam, hogy úgy hívnak. B: Meg se próbáltad kitalálni. A: Még egyszer elnézést az öregasszonyért, de hátulról... B: Azt rühellem, hogy úgy beszéltél velem, mintha alád tartoznék. A: Király vagyok! B: Király! Na hiszen, s hogy lett belôled király? Kizsákmányolsz másokat, mi? És idejétmúlta imprealista dogmákkal fenntartod a szociális és gazdasági különbségeket a társadalmunkban. Ha valaha is elôrelépünk... (Odamászik a felesége.) C: Kaptam egy cuki, nekemvaló, rongyos most.. Oh, üdvözlöm! A: Üdvözlöm, asszonyom! Arthur vagyok, a britek királya! Kié az a vár? C: Kinek a királya? A: A briteké! C: Kik azok a britek? A: Mi vagyunk, mindannyian. És én vagyok a királyotok! C: Mit szólsz, van királyunk! Azt hittem autonóm közösség vagyunk. B: Ne áltasd magad, asszony, diktatúra ez a javából! Abszolút autográcia, amelyben a munkásosztály... C: Megint belehergeled magad ebbe az osztálymicsodába. (A földet túrják.) B: Mert arról van szó, hát nem érted? A: Pillanat emberek, sietôs a dolgom! Abban a várban emberek, abban a várban ki lakik? C: Nem lakik senki. A: Hát ki az uratok? C: Nincs nekünk urunk. A: Micsoda? B: Mondtam már, anarcho-szindikalista közösség vagyunk, és hetenként mindig más gyakorolja a végrehajtó hatalmat. A: Eeááhh! B: De csak azok a döntések jogerôsek, amelyet a kéthetente összeülô különleges bizottság... A: Jó, értem, de... B: Pusztán belügyekben elég az egyszerű szótöbbség... A: Most már elég! B: De legalább 2/3 kell a jelentôsebb ügyekhez... A: Elég! Megparancsolom, hogy hallgass! B: Nézzenek oda, mit képzelsz, ki vagy!? A: A királyod vagyok! B: Én ugyan nem szavaztam rád! A: Királyra nem is szavaznak! C: Hát akkor hogyan lettél király? A: (Aláfestô zene kíséretében.) A tavak királynôje, a napfény megcsillant aranykelmébe burkolt karján a magasba emelte a tó mélyérôl a Szent Szablyát, jelképezvén, hogy én, Arthur legyek annak hordozója. Ezért vagyok a királyotok! B: Hát idehalgass! Egy vízben hancúrozó, és karddal hadonászó menyecske nem dönthet az államforma felôl. A legfelsôbb végrehajtó hatalommal csak a tömegek ruházhatnak fel bárkit is, és nem egy kis nôcske a vízi revübôl! A: Elég, tartsd a szád! B: Csak nem képzeled, hogy a te kezedben van a hatalom attól, hogy egy vízitündér hozzád vágott egy rozsdás kardot!? A: Elég, tartsd a szád!!! B: Ha elkezdeném mondogatni, hogy én vagyok a császár, mert egy elázott tyúk fejbevert egy buzogánnyal, akkor rögtön kinyírnának, nem igaz?! A: Pofa be, most aztán pofa be! (Odamegy, elkezdi ütlegelni, mire a paraszt az operatôröknek magyaráz.) B: Látják, az erôszak velejárója a rendszernek! A: Pofa be! B: Mindenki láthatja, hogy ez egy erôszak-rendszer! Elnyomnak, segítség, elnyomnak! A: Büdös paraszt! B: Na, most elszólta magát! Hallották, ezt magyarázom! Látta, hogy elnyomott? Maga látta, ugye? Látta? Maga látta?