Vámhivatal

- Van elvámolnivalója?
- Van. Nincs! Nincs semmi elvámolnivalóm, semmi sincs a bôröndömben.
- Óra, fényképezôgép, rádió?
- Igen, négy karóra. Nem! Egy karóra. Ja nem, nincs nálam egy karóra sem.
  Semmilyen óra nincs nálam, például precíziós óra sem.
- Mely országból érkezik, uram?
- Svájcból. Ja, nem! Nem Svájcból. S-sel kezdôdik a neve, de nem Svájc volt az.
  Olyan rossz az országnév-memóriám. Melyik az az ország, ahol egyáltalán nem
  gyártanak órát?
- Spanyolország?
- Spanyolország! Ez az! Onnan jövök.
- De a címkéjén az áll, hogy "Zürich".
- Akkor tényleg Spanyolországból jövök.
- De Zürich Svájcban van, uram.
- Svájcban, igen...
- Ahol az órákat gyártják!
- Szép ez a fészer.
- Van önnél svájci valuta?
- Nincs, csak néhány karóra. Ja, nem! A fiam egyest kapott az iskolában, arra a
  karóra gondoltam.
- Ezt jól megmondta. (Csörgés a bôröndbôl) Mi az, egy vekkeróra?
- Ugyan, dehogy! Csak az atlétatrikóim.
- Nekem vekkerórának hangzott.
- Kizárt. Egy atlétatrikó csörgött. Csörgött... (Harangszó a bôröndbôl) Oké,
  bevallom, csempész vagyok. A bôröndöm tele van svájci órákkal. Szándékosan ki
  akartam játszani ôfelsége Vám- és Pénzügyôrségét. Bolond voltam.
- Nem hiszem el.
- Pedig igaz. Bűnös vagyok csempészésben.
- Ne etessen! Még egy darab zsírpapírt sem tudna átcsempészni, nemhogy egy
  bôröndnyi órát!
- Micsoda?! Ha tudni akarja, már csempésztem órát! Sôt, bombát, kamerát,
  mikrofilmet, repülôgép-alkatrészeket!
- Haladjon tovább, csak az idônket rabolja.
- Idenézzen! (Kinyitja a bôröndöt, tele van órákkal)
- Ezeket itt Londonban is megvehette, mielôtt kiutazott.
- Minek vettem volna kétezer órát?
- Nem ön lenne az elsô, na, menjen tovább. Ne rabolja az idônket, nekünk az
  igazi csempészekre kell vadásznunk.
- Igazi csempész vagyok, nem értik? Csempész! Törvényszegô! (Elvezetik, majd
  egy pap jön)
- Szegény fickó. Azt hiszem, segítségre szorul.
- Na, elég a süket dumából, atyám! Vetkôzni!