Tom, Dick és Harry
          \////                           (Az anglikán egyházi beszéd)
          (@ @)                                                       
_______ooO-(_)-Ooo________________________________________________________

Galla Miklós:

         Hölgyeim és uraim, legyenek  üdvözölve templomunkban. Bárcsak  örömte-
libb  lenne ez a mai  alkalom. De fájdalom, ma azért gyűltünk össze, hogy utol-
jára fejezzük ki  tiszteletünket Thomas  Ferklaff, Richard Mason és Harold Wal-
ker, vagy  ahogy mi hívtuk ôket: Tom, Dick és Harry iránt. Három  derék legény,
akiket az egész  falu nagyon fog hiányolni. Tom  sajnos vak volt, s eme csapást
nagy  álhatatossággal viselte, kivált, ha figyelembe  vesszük, hogy süketség is
sújtotta. Csak  a beszéd és az éneklés  lehetôsége adatott meg  neki. Zsoltáré-
nekléskor  teli tüdôbôl csatlakozott  hozzánk. De mivel  vak volt és süket, so-
sem  tudta, melyik zsoltárt énekeljük éppen, és mi sem tudtuk, hogy ô melyiket.
Legyünk ôszinték: Tom nem ismert egyetlen zsoltárt sem, ezért is gondolunk mély
hálával  Grant ezredesre, aki egy  napon Tom  tapintás érzékelésére  apellálva,
ököllel adta Tom tudtára: "elég volt." Az élet  sötétjében Tomot  barátja, Dick
kalauzolta. Dick  kiválóan látott és boldogan elvezette volna bárhová Tomot, de
sajnos  Dick is süket volt, így nem hallhatta, hogy Tom merre  akar menni. Dick
Tomhoz  hasonlóan sosem  panaszkodott fogyatékosságáról. Nem  is  tehette, mert
néma volt. Mivel  jól látott, ám nem hallott semmit, nem csoda, hogy Madonnáért
rajongott. E két  barát, akik a külvilág  zajából semmit sem halhattak, abban a
szerencsében  részeltettek, hogy barátjuk volt Harry. Harry azt is meghallotta,
ha egy tű leesett a földre. Igaz  mivel vak volt és néma, megkeresni nem tudta,
másokat  pedig nem figyelmeztethetett, hogy ne  lépjenek rá. Tehát  külön-külön
súlyos  fogyatékosságokkal kűzdöttek, de együtt  minden érzékelés a birtokukban
volt. Együtt  dolgoztak a farmon, mint tojás-ellenôrök. Dick észrevette a repe-
déseket, Tom szólt a fônöknek, Harry pedig  hallgatta a rádiót. Amint azt mind-
annyian tudjuk békés  életük három napja véget ért. Dick látta, hogy jön a kom-
bájn, Harry hallotta, hogy  jön a kombájn, de egyikük  sem tudott  felkiáltani.
Tomnak, aki  fel tudott volna kiáltani, halvány  fogalma sem volt róla, hogy mi
ment  neki. Igy a gép sajnos learatta ôket, bízunk  abban, hogy a mennyországba
jutottak, és ugyanolyan boldogak lesznek, mint bárki  más a halhatatlanok sere-
gében. Hiszen  Dick látni  fogja az angyalok  karát, Harry hallani fogja az an-
gyalok karát, és Tom, effelôl semmi kétség nem lehet, szétordibálja az egészet.