\////                                                 A hollók 
          (@ @)
_______ooO-(_)-Ooo________________________________________________________

Riporter: Kovalik Balázs
Sir Arthur: Galla Miklós

R: Kedves hallgatóink! Nagy örömünkre itt várakozik a kulisszák mögött
   jelénésére egyike annak a nagyon kevés embernek, ha ugyan nem ô az
   egyetlen a világon, aki élete nagy részét a víz alatt tölti, hogy ott
   hollókat tanítson meg repülni. Sir Arthur elmondaná nekünk, hogy miért
   választotta ezt az életformát, hogy hollókat tanít meg a víz alatt
   repülni?
A: Igen. Persze mindig nehéz megmondani, hogy egy ember mit miért csinál.
   Azt meg aztán különösen, hogy miért megy el valaki hollókat repülni
   tanítani a víz alatt. Régen kezdôdött. Éppen diót gyomláltam az
   üvegházban, amikor anyám odajött hozzám és azt mondta: - Arthur!
   - akkor még nem voltam Sir Arthur - Arthur, ha nem mész el azonnal
   hollókat repülni tanítani a víz alatt, beverem azt a buta arcodat.
   Tulajdonképpen ez indított el a víz alá.
R: Hány éves volt ön akkor?
A: Negyvenhét. Éppen letettem az iskolai vizsgáimat, és valami foglalkozás
   után kellett néznem.
R: És mondja Sir Arthur sok porblémával járt ez a munka?
A: Nos azt hiszem nyugodtan elmodhatom, hogy ez a munka egyáltalán
   nem járt porblémával. Szívemre tehetem a kezem, vagy bárki más
   szívére és megesküdhetek, hogy soha, soha semmiféle porbléma nem volt.
   Szó sem volt porblémáról. Azt hiszem maga arra kíváncsi, hogy járt-e
   problémával ez a munka.
R: Igen. Elnézést. Nyelvbotlás volt, szóval sok problémával járt ez a munka?
A: Rengeteggel.
R: Tehát nehéz rábírni egy hollót, hogy a víz alatt repüljön?
A: Nos azt hiszem, hogy az a szó, hogy nehéz nagyon találó ebben az esetben.
   Úgy is mondhatnám teljesen lehetetlen. Tudja az a baj, hogy a természet
   úgy alkotta meg ezeket az élôlényeket, hogy inkább a levegôben repüljenek,
   sem mint a víz alatt. Ezért, ezért nekik óriási nehézséget okoz, vagy
   ahogy ön mondta nehéz, hogy a kis szárnyukat a víz alatt mozgassák.
   Borzasztó megpróbáltatás ez nekik.
R: És ön hogyan lélegzik?
A: Az orromon és a számon keresztül, a szokott módon. Isten azért adta
   nekünk eme szerveket, hogy velük lélegezzünk. És ki vagyok én, hogy
   felülbíráljam ôt. Szerintem nem is lehet másképp lélegezni. Gondolom
   maga is így csinálja, nem?
R: Természetesen így, de én úgy értettem, hogy hogyan lélegzik ön a víz
   alatt?
A: Ó, hát az teljesen lehetetlen. Hát senki sem tud a víz alatt lélegezni.
   Hát ettôl olyan nehéz az egész. Fél percenként föl kell jönnöm a
   felszínre levegôt venni. Hát ezért nem tudok folyamatos kiképzést
   adni a hollóknak. Ôk meg szegények ott ülnek a csuklómon, én kiabálok,
   hogy: Repüljetek! Repüljetek ti dögök! Erre beszívnak egy csomó vizet...
R: Megfulladnak, igaz?
A: Igen. Végük van. Megfulladnak. Lebucskáznak a csuklómról szegény párák
   és nagyon lassan spirális vonalban alászállnak a hullámsírba. Arrafelé
   már térdig ér a toll.
R: Mondja Sir Arthur, repült-e önnek valaha is egyetlen holló a víz alatt?
A: Nem, ez sosem sikerült. Negyven év alatt egyszer sem.
R: Úgy tűnik egy merô kudarc az élete.
A: Igen. Az egész életem egy nyomorúságos kudarc. De most már késô, hogy
   másba kezdjek. Meg hogy az igazat megvaljam én tulajdonképpen soha nem
   akartam hollóröptetô lenni. Egész életemben arra vágytam, hogy
   favágó legyek. Igen favágó. Ugrálni a fák között az erdôben. Ahol
   az óriási vörös fenyôk nônek. Az gyönyörű skót fenyô. Mellettem a
   kedvesem és szól a dal, a dal, a dal.....
           Vágom a fát a fejszémmel.....