Galla Miklós: A történelemben mindig is óriási szerepe volt, és van az egyházaknak. Gyakran a legnagyobb művészi teljesítmények éppen a klérus felkérésére születtek. Látogassunk most el a reneszánsz korába, és hallgassuk Michelangelo, a neves képzôművész, illetve a római pápa párbeszédét.

Az utolsó vacsora


        Michelangelo: Pethô Zsolt
        Pápa: Galla Miklós

M: - Jó estét Szentatyám!
P: - Jó estét! Jó estét Michelangelo! Szeretnék beszélni önnel Az utolsó
     vacsora című festményérôl.
M: - Igen?
P: - Nem tetszik!
M: - Ajjaj! Pedig órákig festettem.
P: - Egyáltalán nem tetszik.
M: - A gyümölcskocsonya miatt? Gondoltam, az egy kis színt visz bele. Ja,
     tudom. Biztos a kenguru zavarja.
P: - Miféle kenguru?
M: - Átfestem, semmi gond.
P: - Nem is láttam a képen kengurut!
M: - Ott áll a háttérben, de átfestem. Majd csinálok belôle... hmmm...
     tanítványt.
P: - Á-há!
M: - Úgy jó lesz?
P: - Itt a probléma!
M: - Hol?
P: - A tanítványok! Huszonnyolcan vannak!
M: - Hát akkor majd huszonkilencen lesznek. Átfestem a kengurut tanítvánnyá.
P: - Ne! Nem a kenguru a lényeg, hanem hogy huszonnyolc tanítványt festett a
     képre!
M: - Kevés?
P: - Dehogy! Túl sok!
M: - Bizonyos értelemben igen, de egy jó nagy hepaj illúzióját szerettem volna
     kelteni. Tudja, egy olyan igazi utolsó vacsorát akartam ábrázolni, nem
     valami szokványos kajálást.
P: - De az utolsó vacsoránál csak tizenkét tanítvány volt jelen.
M: - De hátha beugrottak a többiek.
P: - Összesen csak tizenkét tanítvány volt ott.
M: - Talán meghívták a barátaikat.
P: - Az utolsó vacsoránál csak a mi Urunk, és tizenkét tanítvány volt jelen.
     Ez feketén-fehéren benne áll a Bibliában.
M: - Haverok?
P: - Nem voltak!
M: - Pincérek?
P: - Azok sem!
M: - Táncos komikusok?
P: - Sem!
M: - De nekem úgy tetszik az a sok ember! Olyan jól betöltik a vásznat!
P: - Csak tizenkét tanítvány, és a mi Urunk volt jelen az utolsó vacsorá...
M: - Megvan!
P: - ...nál.
M: - Megvan! Legyen a kép címe: Az utolsó elôtti vacsora.
P: - Micsoda?!
M: - Hát, ha volt utolsó vacsora, akkor kellett lenni utolsó elôttinek is,
     igaz?
P: - Hát persze, de...
M: - Helyes! Akkor ez lesz az utolsó elôtti vacsora. Arról semmit nem mond a
     Biblia, hogy azon hányan voltak!
P: - Persze hogy nem mond, de hát a...
M: - Nahát akkor!
P: - Nézze! Az utolsó vacsora jelentôs esemény volt Urunk életében. Az utolsó
     elôtti, nem. Még annak ellenére sem, hogy ott volt egy bűvész, és egy
     rezesbanda. Szóval, én egy utolsó vacsorát rendeltem magától, és azt is
     akarok kapni!
M: - Igen, deee...
P: - Tizenkét tanítvánnyal, és egy Krisztussal!
M: - Eggyel?!
P: - Igen, eggyel! Elmondaná, mi vezette magát arra, hogy három Krisztust
     fessen a képre?
M: - Olyan jól hat.
P: - Nem hat jól!
M: - De igen! A középsô kövér kiegyensúlyozza a két soványat.
P: - Csak egy messiás...
M: - Tudom én azt!
P: - ...volt!
M: - Mindenki tudja ezt! De művészi szabadságról még nem hallott?
P: - Egy megváltó volt!
M: - Megmondom én mi kell magának! Egy rohadt fényképész! Nem pedig egy
     fantáziadús festô!
P: - Megmondom én, hogy mi kell nekem: egy utolsó vacsora, egy Krisztussal,
     tizenkét tanítvánnyal, kenguru nélkül, csütörtök délre, vagy nem kap
     fizetést!
M: - Rohadt fasiszta!