A zenetanár

    Zongoratanár: Pethô Zsolt
    Tanítvány: Novák Péter

Z: Ti di dí di ti di di di... (zongorázik, közben bejön a tanítvány)
T: Khm...
Z: Eh, eh. Mr. Stigvell?
T: Igen!
Z: Ö, ö, ön hívott két nappal ezelôtt, igaz?
T: Igen, a titkárom beszélte meg önnel az idôpontot.
Z: Foglaljon nyugodtan helyet. A, a, adja ide a zakóját és a kalapját!
T: Nem, köszönöm! Inkább magamon tartom ôket. Nincs itt túl meleg. Ön ugye
   zongoratanár?
Z: Van ilyen funkcióm.
T: És mondja! Engem is meg tudna tanítani zongorázni?
Z: Hát már öt éve tanítok. Nem hiszem, hogy ön különösebb problémát jelentene.
   Ré, részesült bárminemű zenei képzésben ezelôtt?
T: Hát ô, hivatalosan nem, de tudja ösztönös affinitásom van a dologhoz. Hm,
   például nagyon jó a ritmusérzékem. Ezt anyámtól örököltem. És a zongoráról
   is rendelkezem némi alapvetô információkkal. Tudom például, hogy a fekete
   billentyűk hangosabbak, mint a fehérek.
Z: Azt hiszem valaki félrevezette önt. Ugyanakkora hangerô érhetô el mind a
   fekete, mind a fehér billentyűkkel.
T: De valami oka csak van, hogy különbözô színűek.
Z: Nem, nem. A zongorán nincsen faji megkülönböztetés. Fekete és fehér jól
   megfér egymással.
T: Nézze Mr. Blanfery! Azt hiszem nem azért jöttem önhöz, hogy vicceket
   meséljen nekem, hanem azért, hogy zongorázni tanítson. Kezdhetjük?
   (elkezdi verni a billentyűket)
Z: Sajnos, sajnos elôtte még szóba kell hoznom a pénz kényelmetlen témáját.
T: Ah, számomra ez egyáltalán nem kényelmetlen téma.
Z: Értem. Nos, egy kissé magas a tarifám. Hét font, hat schilling egy órára.
T: Ah, ez nem gond! Mivel kezdjük?
Z: Elôször meg kell tanulnia a hangok nevét! Itt a zongora közepén található
   az úgy nevezett középsô C. És innen ábécé sorrendben fölfelé cé, dé, é, ef,
   gé, há...
T: Ez nekem nem nagyon tetszik Mr. Blanfery! Nem kezdhetnénk az elején?
   Egy, kettô, három, négy, öt...(ismét verdesi a zongorát) Maga mond egy
   számot, és én leütöm a hozzá tartozó billentyűt.
Z: Egy kissé szokatlan ötlet!
T: Hát az lehet hogy szokatlan, de tudja nincs sok idôm! Keddhez két hétre lesz
   a feleségem születésnapja. És úgy gondoltam, hogy egy zenei ajándékkal
   lepném meg ôt. Ô, addigra szeretnék megtanulni egy bizonyos művet, hogy
   amíg ô a csomagokat bontogatja, addig kedvenc zenéjét játszhassam neki.
   Elég az hozzá, hogy addigra tökéletesen akarom tudni Beethoven
   V. szimfóniáját.
Z: Beethoven V. szimfóniáját akarja játszani két hét múlva?!
T: Igen!
Z: Hát ez egy kisebb fajta csoda lenne Mr. Stigvell! Esetleg a Fekete rigó
   gábottot megtanulhatja egy kézzel játszani.
T: Engem nem érdekel a Fekete rigó gábott, csak Beethoven ötödikje! Kezdjük!
   Nem lesz könnyű! (elkezdi ütni a billentyűket)
Z: Nézze, nézze! Nem ilyen egyszerű a dolog! Ezt a darabot a mester zenekarra
   írta. Szimfonikus zenekar kell hozzá!
T: Van szimfonikus zenekarom! Múlt szerdán vettem egyet. Van benne ô, bôgô,
   hárfa, fúvósok, meg ilyesmi. És én szeretnék velük együtt játszani.
Z: Csak hogy az V. szimfónia, mint a neve is mutatja nem zongoraverseny.
   Nincs benne zongoraszólam!
T: Nézze Mr. Blanfery! Úgy gondolom, hogy a saját szimfonikus zenekaromban
   akkor és azt játszom, amikor és amit akarok. Gyerünk! (zongorázik) Lá, lá...
Z: De Mr. Stigvell! Van ami lehetetlen!
T: Semmi sem lehetetlen! Hadd mondjak néhány szót magamról! Szegény, nincstelen
   bányászcsaládból származom, és onnan küzdöttem föl magam a jelenlegi
   pozíciómba. 31 éves vagyok, milliomos és enyém a világ egyik legnagyobb
   hajózási vállalata. És mi kellett, hogy mindezt elérjem? Mi kellett hozzá?
   Biztos fellépés, edzett test és vasakarat. Úgyhogy ne mondja nekem, hogy
   pont ez a feladat lesz túl nehéz!
Z: De Mr. Stigvell! Meg kell értenie, hogy akármilyen gazdag is. A zenei képzés
   tempóját nem lehet felgyorsítani! A zenei tehetséget nem lehet megvásárolni,
   mint boltban a kolbászt!
T: Mit is mondott? Mennyi a tandíj?
Z: Hét font, 6 schilling egy órára.
T: Fizetek magának ötven fontot egy órára!
Z: Hhhh! Azt hiszem, nem értett meg! Engem nem vehet meg! Valamiféle zenei
   prostituáltnak néz? Uramisten! Ötven font egy óráért! Ilyen tandíj mellett
   a Bahamákon süttethetném magam ahelyett, hogy ebben a kis lakásban
   nyűglôdöm. Csakhogy van valami, amit úgy hívnak tisztesség! Gondolom ezzel
   a fogalommal még nem sűrűn találkozott eseménydús karrierje során! Ha én
   azt állítanám, hogy ön mához két hétre Beethoven V. szimfóniáját fogja
   játszani, akkor hazudnék, és ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem pénzügyi
   okokból, hanem mert önbecsülés is van a világon és ez nekem többet jelent,
   mint óránként ötven font! Ennyit akartam mondani Mr. Stigvell! Nincs több
   megbeszélni valónk!
T: Wáow Mr. Blanfery! Ezt nevezem! Tetszik a stílusa! Évek óta nem beszéltek
   velem ilyen hangon. A tisztesség sokat ér, és én hajlandó vagyok érte
   fizetni. Kap tôlem száz fontot egy órára.
Z: Háhá! Ez a beszéd pajtikám! Kezdjük! Tudja a fekete billentyűk kicsit
   hangosabbak, mint a fehérek.
T: Persze...
Z: Kicsit jobbra, kicsit jobbra! (elkezdik verni a billentyűket) Raj-ta!
Z és T: Tá rá rá rááá... tá rá rá rááá...
Z: Fog ez menni! Háhá!
Z és T: Tá rá rá rááá... tá rá rá rááá...