Balázs Miklós lelki szemérmes ládája

Életem legeslegszebb pillanatait, élményeit gyűjtöttem össze az alábbiakban, amelyek néha már-már annyira szépek és meghatóak, hogy az ember arra gondol, miközben azokat olvassa, hogy miképp is történhetett mindez?
A válasz egyszerű: megtörtént és kész. Ennek tudatában kívánok Mindenkinek jó étvágyat és jó éjszakát, de addig is fel a fejjel, nem olyan szörnyű az élet, mint azt sokan hiszik! Egy biztos: én sem hiszek nekik, de alapjába véve azért optimista vagyok - már amennyire annak kinézek, dehát ez van.

 

Átjáró a túlvilágra

Talán sürgős volt a dolga,
Vagy valami halaszthatatlan ügye akadt,
Netán a szerelem nagyszerű érzése éppen akkor uralkodott el rajta,
Esetleg figyelmét valami egészen másra szentelte,
És gondolataiban elmerülve szánta el magát az elhamarkodott tettre,
Indult meg Józsika az úttesten úgy keresztbe,
De azt, hogy pont akkor fog odaérni a kamion, amikor ő is,
Hát, azt előre bizony még csak nem is sejtette!

 

Mívelem a dolgom

Hátat fordítok a világnak,
S úgy mívelem a dolgom,
Ügyelve közben persze gondosan arra,
Hogy nehogy egy csepp is melléfolyjon.

Mindazt, amit órák óta őrzök magamban,
S amiről senki sem tudott, csak egyedül én,
Kitárt szívvel, tárt karokkal magam előtt
Csorgatom le a csésze peremén.

Dolgom végeztével
Mintha sosem jártam volna ott,
Kényelmesen felötlöm amit csak kell,
És csendben távozok, eltüntetve minden nyomot,
Nehogy szembetalálkozzak valakivel.

 

Jó lenne,
Ha végre megszűnne az a helyzet, hogy nem lehet felmenni a miskolci abszurd oldalra.

- Továbbá:

Jó lenne,
Ha össze-vissza
Tépáznának engemet,
Iszonyatos kínzások közt
Szaggatnák a lelkemet,
Majd hirtelen csak felébrednék,
- Mert bevertem a fejemet -,
És máris azon tűnődnék,
Mily nagyszerű, ha felkelek!

 

Rendületlenül törekvő

Rendületlenül törekvő mivoltommal
Lépkedek az utcán mit sem törődve a széllel,
Amely arcomba csapkod néha-néha
Mit sem törődve azzal, hogy nekem az kellemetlen,
Dehát a szél márcsak ilyen szívtelen, gonosz teremtmény,
Akinek a mások szemébe csapkodás nagy élmény.

 

Gazdag vagyok

Gazdag vagyok, gazdag vagyok,
Elment teljesen az eszem!
Pénzemen most kiflit vegyek,
Vagy azt a többihez hozzátegyem?
Nem költök egy fillért sem én,
Úgy döntöttem végleg,
Hogyha egyszer meghalok majd,
A mennyekben jól élek!

 

Rózsafa tövében

Rózsafa tövében, rózsafa tövében
Álldogált a szegény Gyuri bácsi,
Rózsafa tökében, rózsafa tökében,
Neki nagy megerőltetés már állni.

 

Kipiszkáltam
(avagy egy macska szemszögéből vizsgálva az élet értelmét)

Több ezer órát a sarokban, az egérlyuk előtt álltam,
Mikor is végre megelégeltem a dolgot,
És az éhínségben megdöglött egeret a lyukból kipiszkáltam.

 

Káposztás cvakedli

Káposztás cvakedli az ebéd,
Az ember kihányja a belét.
Rá gondolok, ha rosszat akarok magamnak,
Egy golyónak is jobban örülök, mint egy káposztás falatnak.
Mi a nyavalyának ez a káposztás balhé,
Árulja már el nekem valaki,
Ha nem raknám a villát minden falatnál a szám mellé,
Jobban szeretnék inkább a fűbe harapni,
Vagy bármi, mintsem a káposztás cvakedli!

 

Lábam alatt a földieper

Lábam alatt a földieper
Már csak a nevében az,
Hiszen epernek nyoma sincs,
Mindent ellep a gaz.

Valaha volt itt egy-két eper,
De a Jó Ég tudja hova tűnt,
Eperhiány tombol,
Körbenézek, mindenütt.

Aztán hazamegyek,
Ledőlök egy csöppet,
Álmomban az eperkatonák
Mindenkit halomra ölnek.

Nem maradt már más a Földön,
Csak vértócsa és epersor,
Az eperkatonák zászlaján pedig
Egy nagy, vörös epercukor.

Testem felett a földieper
Szétterül nagy magában,
Végeláthatatlan eperbirodalom ez,
Embertemetőt foglalva magában.

 

A képességnövelő-készülék

Elgondolkoztam egyszer magamban azon,
Hogy milyen is lehet a képességnövelő-készülék,
Mikor az ember belerakja a kezét,
Nagyokat sóhajt közben,
Majd a nagy vörös fény felé fordítja a fejét,
És akkor hirtelen megváltozik majd minden,
Hiszen okosabb, ügyesebb, na meg szebb is lett tőle.
Na ez az, amiben soha sem hittem!

 

Nyalánkságok

Cuppanósat,
Finom ízűt,
Szerte-szana illatozót,
Nedűvel és
Kéjes lobbal
Átitatott nyálhordozót,
- Vagy bárminemű hasonlót -,
Csak nehogy:
Zsíros ajkút,
Májgombóctól
Torka mélyén duzzadozót,
Savanyúan magába szállt
Izzadt hangú lábadozót,
Lelke mélyén vörösödő
Kocsonyákkal hadakozót,
- Vagy bármi ehhez foghatót.

 

Miért nem bírják sokáig mellettem?

Folyton csak egy dolog foglalkoztat engem,
Hogy miért nem bírják sokáig mellettem?
De szép lassan kezdek rájönni, megvan:
Már vagy négy hete nem látott vizet a lábam!

 

Van képed???

Van képed, mondd,
Hogy tehettél ilyet??
Hiszen megígérted nekem,
Hogy kidobod az összeset,
De hogy van képed??
Ne is kecsegtess vele,
Mert úgyis összetéplek!

 

Két karomba zárnálak, esküszöm!

Ha netán összeszólalkoznánk,
És miután az indulatok eluralkodnának Rajtad,
Kezedben a hajszárítóval
Berontanál a fürdőszobába,
Ahol már vágni lehet a habvizet,
És szánt szándékkal beleejtenéd azt, ami akkor a kezed ügyében akadzik,
Én akkor ott helyben két karomba zárnálak, esküszöm!

 

Kinőttem a gatyámat

Kinőttem a gatyámat,
Kilóg belőle mindenem,
Nyáron mindenki láthatja,
Mivel ajándékozott meg az Úr engem.

 

A kutya elveszi a lovat feleségül

Hol volt egyszer, hol nem volt,
Élt egyszer egy lólány,
Na meg a városszélen egy kutyafiú,
Akiknek egyszer az a nagy pillanat adatott,
Hogy összetalálkoztak csak úgy véletlen egy hétköznap reggelén,
Épp, amikor a lólány a hátán cipelte a sok korsót,
A kutyafiú meg éppen szomjas volt,
Így hát valahol találkoztak az igények,
Hiszen a lólánynak a terhe csökkent,
Míg a kutyafiú teleszlopálta magát vízzel,
És ebben a nagy-nagy egyetértésben elhatározták,
Hogy összeköltöznek még aznap,
De a költözésből végül házasság lett,
A kutyafiú és a lólány,
Talán még most is szerelmes szavakat suttognak egymásnak hajnalok hajnalán...

 

Füstölög a segge

Füstölög a segge
Már vagy négy-öt napja,
Leégett a térde,
Na meg a hónalja.
Hajdan csupasz teste
Feketébe ment át,
Nem kell többé kimosni
A koszos alsógatyát.

 

Sajtos táska

Sajtos táskát vett tegnap a Józsi,
Meg is ette volna, ha ízlett volna néki.
De mivel nem ízlett a sajtos táska néki,
Táska darabokat dobált, ha átszólt a néni.
Csúnya öregasszony volt odaát bizony,
A sok sajtra mondta ő, hogy 'Jaj, de finom!'
Amikor már végét járta a sok táska,
Az udvarról a köveket hősünk sorra átdobálta.
A néni meg idős lévén elég rosszul látott,
Befalta a köveket is, majd egy hátast vágott.

 

Rongyrázás
(Monológ)

Kaviár-érzés,
Luxus-csapkodás,
Elegáns ballagás,
Halk szavú motyogás,
Finom utalás,
Langyos kézfogás,
Kérlek-felfogás,
Beteges piszmogás,
Úri locsogás,
Asztalfoglalás,
Zsebkendő-dobálás,
Asszony-majmolás,
Könyökhajlítás,
Derékfájlalás,
Kalap-tisztogatás,
Pipa-szaggatás,
Előadás- és
Kíváncsi hallgatás,
Na meg a rongyrázás.

 

Elszalonnásodtam

Leáldozóban van az én időm,
Hjaj, de régen is volt már az,
Mikor még fel tudtam emelni a kezeimet,
És egylábon pörögve fejhangon énekeltem el a Himnuszt,
Miközben a nyakammal meg-megérintettem a bokaszáramat,
Hogy aztán hirtelen felindulásból szaltókat dobáljak a jégpályán,
És neadj' Isten még a spárga-figurát is előadjam a Himalája csúcsán,
Hogy az egymásutánjában véghezvitt jógagyakorlatokról ne is beszéljek,
Amiket rendszeresen a reggeli, déli, illetve esti világkörüli futássorozatom közepette követtem el,
Későbbre téve ezzel mindazt a tudatosan véghezvitt űrrepülés-gyakorlatokat és atristamutatványokat sűrűn követő, önmagában jelentéktelennek tűnő, de zsonglőrtudásommal megspékelt, másra egyáltalán nem jellemző, sőt, azt teljesen kizáró, filharmonikus zenekar teljesítményével bíró, szerte a világon minden hasonló és nem hasonló dolgot megszégyenítő, teljes átéléssel előadott szappanoperákat, amiket még 150 évvel ezelőtt tanultam a világ összes egyetemén és főiskoláján,
Hát, bevallom őszintén: elszalonnásodtam.

 

© 2000