Hittérítôk

Szereplôk: 1, 2 - két hittérítô férfi
           3 - egy "páciens"

(Két ember áll egy ház elôtt. Bekopogtatnak. Egy férfi nyit ajtót.)
1: Jó napot! Szeretnénk beszélni önnel, ha ráér egy percre.
3: Rendben, csak tessék!
1: Megértjük, hogy nincs sok ideje, de szeretnénk beszélni magával Istenrôl.
   Hiszünk abban, hogyha maga befogadja az ô szellemét, boldogabb lesz az
   élete.
3: Á! Ez érdekesen hangzik.
2: Csakugyan?
3: Igen, ez óriási! Majd én is elmondom milyen jó, ha vesznek egy Suzuki
   350-est. Nem kell mindenhova gyalog menni!
2: Szóval, a mi hitünk szerint, az ember...
3: Nem jönnek be?
1: Jól van.
2: Jó. Köszönjük szépen! (Bemennek a házba.)
3: Hát, akkor most bent vagyunk!
2: Szép ház!
3: Itt lakom. Hát, mondjuk nem mindig, de amikor itthon vagyok, akkor itt
   lakom. Ugyanis néha elmegyek. Akkor is itt lakom, amikor elmegyek, de akkor
   ugye nem vagyok itt. Értik? Mert néha elmegyek mondjuk vásárolni, vagy
   moziba, vagy a... Nem ülnek le a díványra? Ez egy új dívány. Úgy értem, a
   dívány maga az nem új dolog, de ez új. Persze amikor vettem, akkor még újabb
   volt. Ennek úgy három... Na jó! (Leülnek.) Mindenesetre, ez az én díványom.
   Mindenesetre...
2: Na, tehát a mi különleges szektánkat úgy ismerik, mint "Jehova tanúit".
3: Ja, én még soha nem voltam tanú! Sôt, képzelheti, Jehova sem voltam még!
2: Igen. És mi hiszünk abban, hogy az embereknek...
3: Egyszer ugyan láttam egy balesetet, de aztán nem hívtak be. Kár, mert
   szerettem volna tanú lenni, mint a "Tizenkét dühös ember"-ben Henry Honda.
   Óriási volt! Szoktak moziba járni?
1: Nem, nekünk nem szabad.
3: Á, akkor a "Batman"-t se látták!
1: Nem.
3: Óriási mozi! Én nyolcszor láttam!
2: Nyolcszor?!
3: Igen, de egyszer sem volt benne Robin!
1: Hát, nem akarjuk rabolni a drága idejét!
3: Nem értem, miért! Olyan jó lett volna a "Batman"-ban!
1: Igen, biztos. Mondja, látta már valahol ezt a kis könyvet?
3: Igen.
1: Látta?
3: Igen. Magánál, amikor bejöttünk.
1: Az a címe: "Még többet az életünkért". Szeretné elolvasni?
3: Oké! (Olvasni kezd.)
1: Talán, ne most rögtön... Majd, ha jobban ráér...
3: Aha, éppen azt akartam mondani, hogy ez nálam idôbe telik. Kicsit lassan
   olvasok. A film jobban fekszik nekem, mert ott látom a képet, és ugye...
2: Kérem. Megkérdezhetem, hogy ön vallásosnak tartja-e magát?
3: Nagyjából igen.
2: És, milyen templomba szokott járni?
3: Olyanba, amilyennek tornya van. De, ha nincs kedvem, akkor nem megyek el,
   mert már nagy vagyok!
1: Hát akkor... Olvassa nyugodtan a könyvet, majd máskor visszajövünk, és
   elbeszélgetünk a mondanivalójáról.
3: Á, már mennek is! Akartam mutatni néhány fényképet szép templomokról...
1: Nem, nem, nem! Nem lehet, jobb ha most elmegyünk...
2: Igen.
3: Várjanak, én is mutatok egy könyvet!
1: Suzuki 350.
3: Aha, ismertetô. Ez egy isteni járgány!
1: Azt hiszem, az ilyesmi nem nekünk való...
3: Csináljunk üzletet! Én elolvasom ezt, maga meg azt! Ez így fair!
1: Rendben van.
2: A mi könyvecskénk 50 pennybe kerül.
3: Á, értem. Tessék!
2: Köszönjük.
3: Az én könyvem meg egy font! Köszönöm.
1: Örülök. Köszönöm, hogy megismerhettem!
3: Várjanak! Mielôtt elmennek, adják meg a címüket, majd elmegyek és
   megkérdezem, hogy tetszett a könyv!
1: Nem fontos!
3: De én szívesen elmegyek!
1: Ne fáradjon!
3: Nem fáradtság!
1: Nem, igazán nem szükséges! Kérem, ne!
3: Tudja, mit?! Csak úgy váratlanul bekopogok, meglepem magát, mert tudom, hogy
   maguk szeretik az ilyesmit! Oké! Csirió! (Kilép a lakásából, és elmegy.)
   Hmm! Kedves fickók! Ha visszajövök, felírom a címüket!