Holló Színház: Karaj
Krumpli-dal
(Galla Miklós) Krumplit eszik minden ember, aki okos, És hozzá ketchupot, ami paradicsomos, Jó, ha otthon van a spájzban burgonya, Sokat hazavihet az, akinek van furgonja. Lehet fôtt és lehet sült és lehet hasáb, A lényeg, hogy az ember tegye be a hasába, Énszerintem a burgonyát jó enni, Ezért van, hogy úgy szeretek én rósejbni. Szóljon hangosan a krumpli-dal, Levehetsz a lábamról a krumpliddal, S bár ezért a bűntudat emészt, A hámozásban hadd ne vegyek részt. Ha meghallom, hogy van valahol krumplipüré, Szaladok és gyorsan odagyűlök köré, Sülve-fôve együtt vagyok a krumplival, Sokkal jobb az, mint például egy tramplival. Hát énekeljük együtt most a krumpli-dalt, Mindenkinek jó, miután krumplit falt, Zengjük a krumpli-indulót, Oly szépek a burgonyagumók!Szemrevaló Szonja rádiótelefonja
(Galla Miklós) Szemrevaló Szonja rádiótelefonja, Jól marokra fogja, s az álláspontját mondja. Én egy modern lány vagyok, Szép és rámenôs, Szponzorok után kajtatok, Az kell, aki tehetôs. Ügyintézek én, van vasalt zakóm. Szemrevaló Szonja rádiótelefonja, Jól marokra fogja, s az álláspontját mondja. A lobbyzás is megy nekem, Érvelek, ha kell, A menedzserlány nem pihen, Fontos az üzleti siker. A szerelem nem érhet el, Hisz engem nem érdekel, Csak a tôzsdeárfolyam, De az percre pontosan. Szemrevaló Szonja rádiótelefonja, Jól marokra fogja, s az álláspontját mondja. De magánélet is kéne a munka mellett végre, Ezt belátni mikor fogja szemrevaló Szonja? Hogy mikor mennyit alszik, abból nem csinál faksznit, És arról szól az álma, hogy az ügyrend mibôl áll ma. Szemrevaló Szonja rádiótelefonja, Jól marokra fogja, s az álláspontját mondja. De magánélet is kéne a munka mellett végre, Ezt belátni mikor fogja szemrevaló Szonja?Újra itt az április
(Tom Lehrer-Philipp István) Újra itt az április, A város mámoros, s már dilis, A világ is megôrül, S kezdôdik elölrül ô, A drága jó idô. De mitôl lesz még szebb a kikelet, És tartalmas az életviteled? Nékünk a park zöldje ád üde harmóniát, Hiszen galambot irtani oly szép. Én a vasárnapom át nem lazsálhatom, Hiszen galambot irtani oly jó. Ha látnak, már bújnak a trükkös kis tubicák, De ciánból lenyelnek mégis pár kupicát. A park üde, árnyas, míg hullik a szárnyas, Mert galambot irtani oly szép. Persze szidnak is némiképp apró kis nénikék, S rosszallva pislognak énrám. Azt mondják, vadállat vagyok, s a mamámnak Csúnyákat kívánnak tán. De hadd vonjam meg rá a vállam; A gerlét nem védi az állam. Így hát menjünk ma el, hol sok madár legel, Hiszen galambot irtani oly szép. S ha jön egy-két pincsi, az még inkább fincsi, Bár galambot irtani is jó. Az arzénos morzsát mind aggódva lesi már, De meggondolja majd, míg még egyszer lecsinál! A mérgezett vegyület marja a begyüket, Galambnak kórtani alapon ártani, Galambot irtani oly szép és jó!Melinda
(Galla Miklós-Nagy Gergely) Melinda, ô az, ki engem szeret, Melinda, ô másra nem vet szemet, Melinda, ô az, kit szeretek én már rég. Melinda, a teste felfújható, Melinda remekül használható, Melinda, ô az, ki nem vert át soha még. Kígyótestű démon, filmsztárarcú nô, Keblén idegen kéznyom el sem képzelhetô. Melinda nem hagy el soha, örökké nálam marad, Éjjel-nappal nyúzom, szerelme magával ragad. Melinda itt fekszik díványomon, A bal oldalán a dugót kihúzhatom, Ha leeresztett, utána zsebembe rakhatom ôt. Nem kér semmit tôlem, és nem féltékeny ô, Megcsaltam már kétszer, de haragja nem feltűnô. Ô sose sír, mindig nevet; azt mondja: "Hahahaha", Télen-nyáron rám vár, Melinda maga a csoda. Megint a Melinda, Megint a Melinda, Megint a Melinda. Kígyótestű démon, filmsztárarcú nô, Keblén idegen kéznyom el sem képzelhetô. Melinda nem hagy el soha, örökké nálam marad, Éjjel-nappal nyúzom, szerelme magával ragad.Menyét-dal
(Bob Leaper-John Cleese-Graham Chapman-Galla Miklós) Sajnos egy menyét van az orromban. - Sajnos egy menyét van az orrában. Hogy mászott be, nem tudom, De most, hogy bent van, fáj nagyon, És ezenkívül sokkal rosszabb lett a szaglásom. - Szaglása. Az orromban a menyét miatt van túlsúly. - A menyét feje kilátszik, ha orrot fúj. De mégis jobb a helyzetem, Mint például a múlt héten, Amikor egy krokodil volt az orromban benn. - Ott volt benn. Újabban egy orángután környékez. - Állatokban igen gazdag környék ez. Az orángután otromba, S ha beugrik az orromba, A tekintélyem akkor végképp le lesz rombolva. - Rombolva. Jaj, itt a menyét az orromban. Jaj, jaj, kinn van a feje. Jaj, visszament, jaj a menyét. Nem tudom kifújni. Benn van az orromban. Jaj, jaj.Strand
(Galla Miklós) Itt van a nyár és a nyári szünet, A szabadba vágyunk, ez gyakori tünet, Oly jó lesz, hogyha strandra megyünk, Ne is várjunk, hanem gyerünk! A nap is süt már hétágra, És nô az ember étvágya, A hétköznap is hétvége, Feküdjünk a gyékényre! Pizzát enni, röplabdázni, sütkérezni jó, A strandon mindez könnyűszerrel, jól megoldható. Ismerkedni, lábtengózni, úszni is lehet, Minden ember örül, mikor strandolni mehet. Mondd csak, drágám szeretsz-e, Itt van a hullám-medence, Ugorjunk a habokba, Hisz nem jöttünk mi habókra. Utána a büfében együnk, Hogy nehogy éhesek legyünk, Ha bôven kapható hot dog, Az ember bizony boldog. Pizzát enni, röplabdázni, sütkérezni jó, A strandon mindez könnyűszerrel, jól megoldható. Ismerkedni, lábtengózni, úszni is lehet, Minden ember örül, mikor strandolni mehet.Esti mese
(Pécsi József-Galla Miklós) Most kezdôdik már az Esti mese, Most figyeljetek, gyerekek, Már kezdôdik az, Rajzfilm lesz vagy bábfilm, De mindenképp valamilyen animáció, Esti mese. Egész nap az óvodában voltatok, De van, aki már iskolába jár közületek, Itt az ideje, hogy lefeküdjetek aludni, De elôtte még nektek szól Az Esti mese.Hamis dal
(Galla Miklós) Jaj, de hamis ez a dal, A jó számok között bezavar, Bántja a fület, hogyha szól, Mert sajnos nem hangoltuk jól. A dallam hiába szép, E szörnyű hamisságtól mindenki fogja a fejét, Hú! Ki a sikerben bízva muzsikál, Az bizony ilyet nem csinál, Annyira hamis ez a dal, Abba is hagyjuk most hamar.A kémiai elemek
(Sir Arthur Sullivan-Tom Lehrer-Philipp István-Bárány Ferenc) Van vanádium, kűrium, cirkónium, Berillium, berkélium, diszprózium, Einsteinium, európium, Tórium, lutécium, titán És mendelévium, és van protaktínium És ólom, kalifornium. Rénium, ruténium, rubídium, Promécium, polónium, szamárium, Szilícium, germánium, ozmium, Plutónium és kálium és gallium, Erbium és terbium és túlium És tallium. Ittrium, itterbium és argon, Alumínium és van prazeodímium És stroncium, technécium és Kadmium és kalcium, asztácium És bárium és cérium és cézium És ródium és rádium. Ugye milyen érdekes? És ez még csak 46 elem volt! Most jön a többi 58! Kripton, jód és indium és radon, Gadolínium, xenon, kobalt, Tantál, nikkel, vas és amerícium, Hidrogén és nitrogén És arzén, kén és oxigén és lantán, Mangán, neon, réz és antimon És szén szelén. Króm, bróm, higany, arany, molibdén És hafnium, klór, bór, platina, Urán és neodímium, szkandium, Magnézium és cink és laurencium, Volfrám, ón és foszfor És hát persze kurcsatóvium. Fluor is van, bizmut is van, Tellúr és palládium, aktínium És lítium és ezüst és irídium És fermium és francium és holmium És hélium és nátrium, neptúnium, Nióbium, nobélium. Ha e dalt akarod énekelni, Megteheted könnyen; A szövege benne van A kémia tankönyvben.Félek, hogy nem gondolsz rám
(Galla Miklós) Régen minden jó volt köztünk, Össze soha nem ütköztünk, De mára másképp fest az ábra, Válság kapott nálunk lábra. Egyszer az Árpád-hídon mondtam, Hogy mindjárt jövök és elmentem onnan, Te vártál türelmesen, csöndben, De én csak két hét múlva jöttem. A viharban meg azzal cukkoltalak, Hogy egyedül mentem az esernyônk alatt. Félek, hogy nem gondolsz rám, Nem jössz többé hozzám, Értem, hogy miért: oly sok baj ért, Így fizetsz a sérelmekért. Sokszor vitatkoztam véled, Eltért a szerény véleményed, Sajnos egyszer durva voltam, S már nem tudjuk, a bal fülcimpád hol van. Attól sem voltál túl boldog, Hogy kértem két nagyon fontos dolgot: Egyrészt naponta kétszer tusolj, Másrészt még gyakrabban kussolj. Egyszer csak mindez sok lett neked, Azt mondtad, hogy "Szervusz, elmegyek!". Azóta félek, hogy nem gondolsz rám, Nem jössz többé hozzám, Értem, hogy miért: oly sok baj ért, Így fizetsz a sérelmekért. Már bánom, hogy nem voltam jó, Ez a dal sem túl vigasztaló, Valószínűleg az érzelmeket Ügyetlenül mutattam ki neked. Belátom, hogy sűrűn bántottalak, Így terhessé vált neked ez a kapcsolat. Félek, hogy nem gondolsz rám, Nem jössz többé hozzám, Értem, hogy miért: oly sok baj ért, Így fizetsz a sérelmekért. Kérlek, hogy gondold át még, Adjál egy uccsó esélyt, Fôzök teát, jöjj el tehát, S felejtsél el mindent, mi fájt, Ha lehet, ha ez megy neked, kösz, ha megteszed.Szilveszteri optimizmus
(Galla Miklós) Egy hang, mely téged hív talán, Átszól a közöny várfalán, S már tudod: lépned kell, Hát állj most fel, és indulj el! Mert kell az összetartozás, És kell, hogy reményt mindig láss, Hé, fiú, légy erôs, Hisz vár most rád a nagyvilág. A boldogság már nem repülhet el, Ma minden ember együtt ünnepel, Az új évben csak öröm vár miránk, Hát kéz a kézben induljunk tovább! Úgy élj, hogy másnak jó legyen, Ne félj, hisz más is épp ilyen, Ó, leány, érzed már: Dobban a szív és szeretni hív. A szenvedélyek forgószínpadán, A sok-sok ember meghatottan áll, Érzik mind, hogy nem lesz baj sosem, A szép jövôben mindig bízni kell! Az életre mondjál igent, És vállald fel önmagad, De tartsd be a legfôbb szabályt: Hogy ártani nem szabad! A békesség, a jóindulat Vezesse minden gondolatodat! A boldogság már nem repülhet el, Ma minden ember együtt ünnepel, Az új évben csak öröm vár miránk, Hát kéz a kézben induljunk tovább! Kéz a kézben induljunk tovább! Kéz a kézben induljunk tovább! Tovább!
