Manci skatulyában?

Az abszurd humort s annak legjelesebb hazai képviselôit kedvelô nézôk számára szomorú szenzációt jelentett az ôsz elején a hír, hogy tovább csökken a L'art pour l'art Társulat létszáma, s így a Besenyô családból ,,eltűnt" a kedvesen bumfordi Evettke, akit Nagy Natália személyesített meg. Noha a fiatal színésznô - mint beszélgetésünk közben ,,bevallotta" - nem volt igazán elégedett a figurával, nem sikerült belevinnie saját egyéniségét, sokunknak emlékezetes marad az esetlen mozgású ,,kislány". Róla és a család többi tagjáról ezúttal nem kívánt beszélni a Csinibaba című film példátlan filmsiker bájos Mancija.

    - Amennyire ismerem eddigi pályafutását, akár azt is mondhatnám, ennek az egész estés játékfilmnek a fôszereplôjeként nem tett mást, mint bizonyította nemegyszer megmutatott sokoldalúságát. Vagy tévedek, és nagy váltást jelent a pályán a filmszínészi debütálás?
    - Ha egyáltalán váltásról beszélhetünk, az csak abban áll, hogy elsô ízben kértek fel a társulaton kívül, elôször adódott lehetôség, hogy új közegben, eddig személyesen nem ismert emberekkel dolgozhassak. A L'art pour l'art Vastyúk-epizódjainak forgatásakor belekóstoltam a filmezésbe, s már akkor is magával ragadott a forgatások hangulata. Korábban is szerettem volna a társulati munka mellett másfajta produkciókban részt venni, akár más műfajban is kipróbálni magam. Ezért örültem nagyon, amikor Tímár Péter rendezô bizalmat szavazott nekem, és meghívott Manci szerepére. Nagyszerűen megértettük egymást, ô azonnal ,,vette" a hullámhosszomat, ráhangolódott a személyiségemre meg a játékstílusomra - nyugodtan hozzáteszem: a hiányosságaimra is -, és ennek megfelelôen irányított. Pontosan ugyanezt tapasztaltam a Zimmer Feri forgatásán is, én pedig igyekeztem a többiektôl, a nálam százszor rutinosabb kollégáktól ellesni mindazt, ami egyáltalán megtanulható.
    - Milyen emlékeket ôriz a Csinibaba ,,munkanapjairól"?
    - Az egész forgatás szinte eufóriában zajlott, noha például a nyári jeleneteket kénytelenek voltunk a tavalyi ôszi fagyban fölvenni. Ez sem számított, hiszen valamennyiünket fűtött a lelkesedés, a körülmények ellenére nagyon élveztük a munkát. Azzal együtt is, hogy Péter teljesen új felvételi technikát eszelt ki, ami eleinte abszolút szokatlan volt számunkra és kicsit megnehezítette a dolgunkat.
    - Mibôl állt ez az újdonság?
    - Magnóra mondtuk a párbeszédeket, majd hol lassítva, hol meg gyorsítva játszották le, s nekünk erre kellett szinkronban beszélnünk és mozognunk. Engem kifejezetten szórakoztatott ez a módszer, sokat röhögcséltünk egymáson. A lassított snittekben kezdtem úgy érezni magam, mint aki delíriumba esett...
    - Milyen egyéb hozadéka volt a forgatásnak?
    - Bebizonyosodott számomra, hogy igen-igen fontosak ezek a ,,kalandok". Feltöltôdtem energiával, új impulzusokat kaptam, amelyek segítettek a továbblépésben. És persze jó volt szembenézni a megszokottól eltérô feladat kihívásával.
    - A második Tímár-ajánlat mire vonatkozott?
    - A Zimmer Feri című filmben titkárnôt játszom, aki az igazgatójával és húszmillió forinttal a bôröndjében menekül - vágyai szerint - Monacóba. Amálka enyhén szólva nem túl szimpatikus figura, sôt azt is mondhatnám, ellenszenves nôszemély, ezért éppenséggel nem volt könnyű eljátszanom. Mindenesetre idegen tôlem a stílusa a műkörmeivel, vörös hajával és szoláriumozott bôrével. Ha érdekli, leírhatja, milyen új blikkfangot talált ki a rendezô ebben a filmjében: már hátrafelé is lejátszotta a fölvett szöveget, és azt kellett ,,play-back-eznünk". Szerencsére megkegyelmezett - nem követelt teljes hanghűséget, elég volt a halandzsára tátognunk.
    - Vágyik úgynevezett komolyabb szerepekre is?
    - Hát, nem utasítanék vissza semmit. Más kérdés, hogy esetleg nem dugtak-e már be a ,,groteszk humor" feliratú skatulyába. Sajnálnám, mert úgy érzem, az indulástól eltelt tíz év alatt sok mindent megtanultam a szakmából, sokféle, tôlem idegen figurát játszottam a színpadon. Szabad vagyok és nyitott, várok és reménykedem: lesznek feladataim.

Füzesi István