Meglepetés
1997. október 2.

A csinibaba csini napja

112 tojásból vert fürdôhab

Nagy napra virradtunk, midôn Nagy Natáliával, a Csinibaba csinibabájával gondoltunk egy Nagyot, s kíséretéül szegôdtünk egy rá jellemzôen rendhagyó, csinos kis napon, melyet most a sikerbomba film bombasikeres hôsnôjének képes beszédeivel idézünk fel. Nagy kajánul és Nagy komolyan. Nagy fantáziával. Íme.
1 Ez a napom is a már bevált módon indul. E reggeli rituáléval igyekszem kifogástalan testi- és lelkiállapotba kerülni. Nem kell hozzá más, mint egy csésze tejeskávé, 112 tojás, melyeknek a sárgájából frissítô italt készítek, a fehérjét pedig habosra verem a fürdôkádban. S mindebben üldögélek, amíg valaki fel nem hív telefonon. Unaloműzônek addig is újságot olvasok.
2 A délelôtt általában a most épülô házam körüli munkákkal telik. Itt éppen az elôszobámat csempézem.
3 Ez a nap azért sem átlagos, mert éppen filmet forgatok. Tímár Péter most készülô, Zimmer Feri című vígjátékában Amálkát, a titkárnôt alakítom, gigantikus műszempillákban. 4 A rendezô éppen azt magyarázza, hogy milyen távol legyen a labda - egy igazi nyers tojás - az ütôtôl, s hogy a labdatojás az ütô melyik felére essen majd.
5 A forgatás végén autóba ülök és Afrikába utazom. A térképet néha még használnom kell, mert elôfordul, hogy Bajánál rossz felé kanyarodom. Késô délutánra általában meg is érkezem Szomáliába.
6 Jótékonysági gesztusaim egyike, hogy forró teát viszek az ott élô bennszülötteknek. Így ismerkedtem meg Luandával és Attilával, akikkel nagyon jó barátságban vagyok.
7 Az utazásaim során gyűjtött állataimból zenekart alakítottam, hogy az ôsi afrikai zenét népszerűsítsük Magyarországon.
8 Ha van egy-két szabad órám, arcképet festek. Itt éppen nem.
9 Megesik néha, hogy elfogy a pénzem, megszorulok. Ilyenkor kimegyek a Városligetbe, s a padon ülôket viccekkel szórakoztatom - némi honoráriumért cserében.
10-11 Ha csak tehetem, ebéd után lemegyek a játszótérre. Leginkább csúszdázni szeretek, s a nyuszimmal felváltva hintázni. Hol ô lök engem, hol én ôt.
12 Ezen a képen az a pillanat látható, amikor egy fárasztó nap után hazafelé jövet a lépcsôházban megszédültem és a falnak tántorodtam. Szerencsére hamar visszanyertem az egyensúlyomat, s nem estem le a lépcsôn. Efeletti örömömben megnyugodva mosolygok.