Kislánykora óta arra készült, hogy színésznô legyen. Gimnazistaként az iskola színjátszókörében lépett fel: készült a felvételire. Karinthy Ninacskáját adta elô a társulat, amikor az elôadást megnézte Galla Miklós, a L'art pour l'art Társulat és a Holló Színház ,,atyja" is.
Átalakulásaim
Tíz éven át voltam tagja a társulatnak, és játszottam a Besenyô
család
Evettkéjét és Irénkéjét. Olyan jól éreztem
magam ott, hogy végül is nem
erôltettem a felvételit a Színművészeti Fôiskolára, hiszen akkor meg kellett
volna válnom tôlük. Elsô filmszerepem Mancika volt a
Csinibabában, majd
Amálkaként eljátszottam a 90-es évek ,,biolibáját" a Zimmer
Feri című filmben.
Elsô szólóalbumom, a Zsákbamacska minden nô a hatvanas évek
nagy sikerű táncdalait idézi fel; ehhez a lemezhez készítettem a kort
felelevenítô jelmezeket.
Stílusom
Az igazság az, hogy a hétköznapi öltözködésemben máig azt a vonalat kedvelem,
amit gimis koromban megszoktam. Póló, pulóver - nem kell vasalni - és nadrág.
Társaságban sem feltétlenül én vagyok az, aki a középpontban van. Inkább
félreesô helyre ülök, és szemlélôdöm. Ha ,,rangosabb" eseményen kell részt
vennem, akkor dacolok az elvárásokkal, mert nem szívesen öltözöm ki.
Színésznôként valószínűleg nem ezt kellene tennem, nem szabadna így elengedni
magam. De ez a fajta öltözködés az, amiben jól érzem magam. Emellett jó kis
inkognitó is, valljuk be. A múltkor bementem egy cipôboltba, ahol az eladók
még a köszönésemet sem fogadták. Csak amikor kértem egy pár cipôt, akkor
ismertek fel a hangomról, és gyűltek körém.
Kedvenceim
Farmerban, kertésznadrágban érzem jól magam. Persze, hogy szeretnék nemes
anyagokból varrt ruhakölteményekben járni-kelni! Amikor viszont eszembe jut,
hogy mi mindent kell magammal vinni reggelenként - sporttáska, kosár,
bevásárlószatyor -, rögtön nevetségessé válik ez a gondolat. Este úgyis
kiélhetem magam a színpadon, lehetek nô, lehetek szép. Csináljon végig valaki
három órát a Hotel Mentholban, tűsarkú cipôben, holt biztos, hogy utána
boldogan bújna bele a kényelmes, megszokott holmijaiba!
Nem szeretem
Másoknak élmény a ruhavásárlás, nekem szenvedés. A most divatos darabok olyan
picik, hogy egybôl elkenôdöm. Rögtön bosszús leszek akkor is, ha 30000
forintért sem áll tökéletesen rajtam egy ruha. Ezért inkább varratok.
A fejemben van a kép, mit szeretnék, de a textíliákban nem vagyok otthon.
Ezért örülök, hogy megtaláltam azt a két fiatal lányt, akikre rábízhatom
magam, akik tudják, mi elônyös nekem, mi nem. Például, hogy nadrágból a magas
derekút, és ne a csípônadrágot válasszam, hogy szűk szoknyát, és ne derékban
húzottat viseljek. Mindent egybevetve, ha rossz a kedvem, nem a butikokba,
hanem a cukrászdába vagy a piacra indulok. Ott több sikerélményre számíthatok.
A kockás ruhámat turkáltam. A fotó a lemezhez készült, a hatvanas évek hétköznapjait jellemzô díszletek között. Egyik kedvencem a Rakéta porszívó, a másik pedig az ôsöreg rádió. |
A kék, szatén alapú csipkeruha eredeti darab. Idôsebb nálam. |
Nem tudom - hiszem akkor még nem is éltem -, valóban hordtak-e ilyen bô szoknyás, tiszta nejlon jampiruhát, vagy csak a Hotel Menthol-beli szerepemre találták ki? |
Neve: |
Nagy Natália |
Születési éve: |
1970. december 7. |
Testmagassága és testsúlya: |
fogalmam sincs, soha nem tartottam fontosnak megmérni magam |
Csillagképe: |
Nyilas |
Munkahelye: |
jelenleg szabadúszó vagyok |
Kedvenc szerepe: |
Mancika a Csinibaba című filmben |
Kedvenc filmszínésznôje: |
Juliette Binoche |
Kedvenc színe: |
a kék és árnyalatai |
Hobbija: |
az utazás, a barátokkal töltött idô, a tánc, a mozgás |