Csendben elvált a Besenyõ család

A tíz éve alakult L'art pour l'art Társulat az abszurd humor új hajtását hozta létre. Azóta önálló műfajként tartja számon õket a milliós rajongótábor. A januári színlapokat böngészve azonban már sehol sem találkozhatunk műsoraikkal. A hatalmas népszerűségű együttes felbomlott, Galla Miklós külön folytatja. A nagy négyest - Dolák-Saly Róbertet, Galla Miklóst, Laár Andrást és Nagy Natáliát - a televízióban december 30-án sugárzott Vastyúkban láthattuk együtt utoljára.

Stelzer Gábor írása a NÉPSZAVÁNAK

- Hogy született a L'art pour l'art Társulat?
- Laár András a KFT együttes koncertjein a dalok között nem hagyományos összekötõ szövegeket mondott, hanem szellemes, groteszk, abszurd verseit. Én vetettem fel, hogy ezekre építve egy színházi estet hozzunk létre. Laár elõször kétségbe vonta, hogy ez bárkit is érdekelne. Azt persze én sem gondoltam, hogy ez lesz belõle. Nem sokkal ezután bekerült a képbe Dolák-Saly Róbert, akinek érezhetõ volt komikusi vénája, remekül utánozta például Kádárt. És meghívtuk Bálint Beát, hogy nõ is legyen a társulatban.
1986. május 21-én a Pinceszínházban bemutattuk az elsõ műsort, még András önálló estjeként. Elõször kizárólag a Pincében játszottunk, mindig telt házzal. Az egész dolog arra épült, hogy András népszerű, közkedvelt frontembere volt a KFT-nek, tehát az õ nevére jöttek be.
- Hamarosan egy újabb formáció tűnt fel.
- Amikor már egy éve játszottuk a Laár pour Laár című estet, éreztem, a közönség engem is megkedvelt. Attól kezdve nem csak András dominált. Robit is arra kapacitáltam, hogy többet szerepeljen, írjon, legyenek ötletei. A Farkas a mezõn című est már kiegyenlítettebb volt, igyekeztünk négyen nagyjából egyformán szerepelni. Közösen írtuk, közösen adtuk elõ. 1988-ban Bálint Bea helyett Nagy Natália jött a társulatba. Beállítottságát figyelembe véve jobban közénk való volt.
Eközben megismertem egy csomó angol szerzõt. Éreztem, hogy hidat kell építeni az általam ismert közönség és az általam ismert szerzõk közé, mert nem találnak egymásra, hacsak én nem mutatom be õket. Elõször természetesen a társulatnak vetettem fel, hogy csináljuk meg. De András és Robi úgy döntött, hogy nem kívánják mások műveit elõadni. 1990-ben ezért jött létre a Holló-Színház, párhuzamosan működve a L'art pour l'art-ral.
Fél évig folyt ez így, amikor 1990 decemberében András, mondván, meghaladta ezt a műfajt, úgy döntött, hogy nincs tovább kedve ebben dolgozni, ezért a társulat hároméves szünetet tartott. Közben a Holló-Színház csillaga - a televíziós Humorfesztiválon nyert fõdíjának is köszönhetõen - igen magasra ívelt. Ilyen tévés megnyilvánulása addig e műfajnak nem volt, és a nagyközönség ezért a Holló-Színház nevéhez kötötte a stílust.

- Nagy Natália a Holló-Színháznak is tagja volt. Ezek szerint Laár Andrással és Dolák-Saly Róberttel három évig nem is dolgoztak együtt?
- De, 1991-ben készült az elsõ Vastyúk is talál szeget című tévéműsor. Akkor csak az az egy rész, majd 1993-ban folytattuk, amikor ismét összeálltunk. Elkezdtünk televíziós műsorokat készíteni, majd 1994 õszén, teljesen átalakított formában újra bemutattuk a Farkas a mezõnt, és 1995 tavaszán a Rengeteg parittyát. Egy ideig tehát megint paralel működött a két társulat, 1995 májusában pedig pihenõre tért a Holló-Színház. Utóbbinak oka a Galla-Dózsa duó megszületése volt, amelyik szintén angol szerzõk műveit adták elõ.
- A Holló-Színház pihenõje véglegesnek tekinthetõ?
- Akkoriban azt mondtam, hogy 2000 körül megújítódik, most is ezt mondom. Van ebben egy kis blöff, de általában blöfföket szoktam megvalósítani.
- És abszurd humort. Ezért is abszurd, hogy eltűnt a színpadokról a L'art pour l'art Társulat neve. A rajongók joggal kérdezik: mi történt?
- Már az elválás elõtt úgy döntöttünk, hogy ebben a fél évben nem játszunk a Bábszínházban, mert õszre terveztünk új színházi estet.
- Mikor hozták ezt a döntést?
- November végén, december elején.
- Akkor még szó sem volt a szakításról?
- Szó volt, de a döntés nem ezért született. Egy új elõadás megírása, betanulása idõigényes, tehát teljesen reális elképzelés volt, hogy csak õsszel tudjuk bemutatni a Bábszínházban.
- December végére világossá vált, hogy a régi felállásban aligha tartanak új premiert.
- Úgy szoktam fogalmazni, hogy szétváltunk három-egy arányban, és én vagyok az egy. Bár művészileg az utolsó pillanatig nagyon erõs volt a dolog, de bizonyos kérdésekben nem tudtunk egyetérteni, fõleg az utóbbi másfél-két évben. Számomra végül is ez a szétválás megkönnyebbülést jelent.
- A közönség az utolsó pillanatig nem érezte a lappangó feszültséget. Nem lehetett volna a kedvükért folytatni?
- Az ember egy ideig azt mondja magának, hogy úgy szereti a közönség: próbáljuk meg mégis együtt. Pláne, hogy intelligens emberekbõl áll a társulat. Tehát addig húztuk, amíg lehetett. Elérkezett egy olyan pont, amikor a viták már túlságosan terhesek voltak.
- Végleges a szakítás? Nem képzelhetõ el, hogy csak szünetrõl van szó?
- Nem. Ez most szétválás, és az eredeti négyes formában nem dolgozunk többé, ez biztos.
- Lesz-e továbbiakban L'art pour l'art Társulat, és mit csinál majd Galla Miklós?
- Tudtommal lesz, és érdekes módon azt a Pethõ Zsoltot hívják meg a társulatba, akit én fedeztem fel ennek a műfajnak, és aki az általam vezetett Holló-Színházban vált rutinos elõadóművésszé. Rám nézve hízelgõ, hogy éppen õt választották.
Saját terveimrõl: készítek egy önálló estet a Szkéné Színházban, és vannak televíziós elképzeléseim is. Bennem egyébként most nincs különösebb bizonyítási vágy, mert már bizonyítottam eleget. Pihenni is nagyon ügyesen tudok.
- Készülõ önálló estje rímel-e majd az eddigiekre, vagy valami egészen újjal áll elõ?
- Is-is. A humor jellege nyilván hasonló lesz. A bõrébõl senki sem tud kibújni, de törekszem rá, hogy újszerű, tõlem szokatlan dolgok is legyenek. A címe: Ami engem ihlet... Közreműködõként vesz részt benne az a Bor László, aki már a Csúcsforma című Galla-Dózsa estnek is közreműködõje volt. A bemutató március 10-én lesz a Szkénében, és négy-négy elõadást tartunk ott havonta. Remélem, végigneveti majd az estet a közönség.
Hiszen ezért csinálom.

---