Publikum
1998. január 13.
Privát kultúra
Galla Miklós
Galla Miklóst, mint az angol abszurd humor képviselôjét ismerjük. Az ô privát
kultúrájából az is kiderül, hogy a filmért és a zenéért is rajong.
- A zene kis korom óta életem központi helyére tartozik. Egyszer egy
grafológus megállapította, hogy két dolog érdekel igazán: a zene és a humor.
És ô nem tudta, hogy az én írásomat nézi éppen. És milyen igaza volt. És ezt
'78-ban mondta, amikor még nem volt Holló-Színház, meg semmi.
- És tudod, hogy melyek azok a jegyek, amelyekbôl kiderül?
- Hát azt nem tudom, hogy a g betűnek melyik kanyarjából jött rá. De teljesen
helytálló volt, szóval '65-ben a rádióban meghallottam, azt hogy ,,Hova,
de hova" az Illés együttestôl. És azóta én ennek a műfajnak is a rabja vagyok.
...
Némi kis szenvedélybetegségem van. CD boltba mindig bemegyek. Hallottam, hogy
vannak nôk, akik egy ruhabolt elôtt nem tudnak úgy megállni, hogy ne mennének
be, én a CD-kkel vagyok így. Bemegyek, és hacsak van valami épkézláb dolog,
amire úgy érzem, hogy szükségem van, akkor megveszem. Ez lehet, hogy már egy
kicsit... azt nem mondom, hogy kóros, de kicsit úgy a szenvedélybetegségre
emlékeztet.
- Sokat költesz ezek szerint CD-kre?
- Hát úgy igen, viszonylag. Nem olyan nagyon sokat. Van olyan 4-500 CD-m
szerintem.
- És kik a kedvenceid?
- Például a Yes együttes. Meg is mutatok egy CD-t. Ezt már régebben megvettem.
Ez a Talk című CD-jük. Ennek az az érdekessége, hogy egyszer bementem CD
boltba, ahol ez kapható volt. És olyan jó lett volna megvenni. De már akkor
megvolt. Csak úgy éreztem, hogy ezt lehet-e vajon még jobban megvenni. De hát
nem lehet annál jobban megvenni, mint ahogy az ember egyszer megveszi.
...
Részt veszek filmekben. Olyan filmekben, amelyeket Tímár Péter rendez.
- Kizárólag?
- Igen, mert ô hív meg. Ő viszont elég következetesebben. Tehát több filmjében
játszom, mint amennyiben nem. És most a legújabb filmjébe is meghívott. Az a
címe, hogy Zimmer Feri.
...
- Mesélted korábban, hogy a James Bond különösen fontos neked valamiért.
- Igen, mert nagyon hatása alatt vagyok annak a mítosznak, amit ôk szándékosan
fönntartanak. Azért mert sok ilyen ember van a világon és minél több legyen,
aki ennek a műfajnak rajongója. Én is az vagyok. Azt szoktam mondani, hogy nem
a történet hiteles, hanem a produkció. Nyilvánvaló, hogy ha itt a realitásokra
törekednénk, akkor az elsô film huszadik percében már lelôtték volna James
Bondot. De nem lôtték le. Úgyhogy ez egy mese. De egy nagyon érdekes, jópofán,
humorral megcsinált mese. A James Bond-filmeknek mindig is komoly összetevôje,
tartozéka volt és marad a humor. Fôleg Roger Moore idejében.
...
Amikor itt volt Pesten, kértem tôle autogramot és adott. Mondtam neki, hogy
szerintem te vagy a legjobb James Bond és hogy hidd el, hogy ezt másnak nem
mondom. És erre azt mondta, hogy de igen, a Sean Connery-nek is mondtad.