Rádió és Televízió Újság
1996. december
Vastyúk: az emberek boldogulására
A sok ember által rétegműfajnak tartott abszurd
humor művelõje, a L'art pour l'art Társulat
már 1991-ben bemutatkozott a képernyõn Jön a medve! címû
filmjével. Ám közismertté és hihetetlenül népszerűvé az elmúlt
néhány évben vált a társulat, elsõsorban a Besenyõ család
kalandjainak sziporkázóan szellemes elõadásával.
- Mi a magyarázata a Besenyõ család
frenetikus sikerének? Magára ismerhet bennük egy tipikus
magyar család?
- Nem, nem. - tiltakozik Galla Miklós. - Én
szeretek mindent egyszerűen és racionálisan magyarázni. Szerintem a siker
oka egyszerűen az, hogy a magyar közönség nagyon szereti a Besenyõ
család által elõadott, rendkívül szellemes szóvicceket.
Ezenkívül úgy gondolom, hogy színészileg is megálljuk a helyünket.
- Magát a forgatást is tarkítják a képernyõn látható hasonlóan
mókás epizódok?
- A nagyon humoros dolgok a kamera elõtt szoktak
megtörténni, s elõre megfontolt szándékkal.
Egy nyolc-kilenc órás tévéfelvétel nem
felhõtlen buli, hanem kemény és meglehetõsen
fárasztó munka. Egy-egy Besenyõ család-jelenetet
rövid snittenként veszünk fel, így négy-öt
napba is beletelik a felvétel. Volt például egy jelenet,
amelyben a nagypapa felbuktatja Besenyõ Evettkét. Az öreg
este tette ki a botját, Evettke pedig másnap reggel esett el.
- Mitõl lett olyan népszerű az abszurd
Magyarországon? Van, aki szerint azért, mert a
körülöttünk levõ világ is abszurd.
- Ebben én nem hiszek. Akik azt mondják, azok egyfajta
tragikus abszurditásra gondolnak. Viszont mi komikus abszurdot
művelünk, ami jó érzést kelt az emberekben,
szeretetteljes, fõként pedig szellemes.
| |
- Hogyan született meg egy-egy műsor?
- Összeültünk, s ötletparádékat
tartva kitaláltuk a műsorok témáját, majd
otthon mindenki újabb ötleteken agyalt tovább. A
készülõ anyagot fellépéseinken
oratóriumszerűen felolvastuk a közönség
elõtt, s ezt magnóra vettük. Amin nem nevettek, azt
kijavítottuk - egészen addig, amíg már mindenen
röhögtek. Ez volt az eddigi szerzõi módszer. A
következõ Vastyúkok egyikéhez azonban
két, társulaton kívüli ember - Szászi
Móni és Lantos P. István - írt komplett
forgatókönyvet a Besenyõ család legújabb
kalandjáról, nekünk csak finomítani kellett rajta.
- Mozifilm készítésére nem gondoltatok?
- Nem, viszont Tímár Péter hamarosan
bemutatandó, Csinibaba című
vígjátékában Nagy Natália,
Dolák-Saly Róbert és jómagam kaptunk egy-egy
szerepet.
- Kezdetektõl fogva otthon érezte magát a
televízióban?
- Én szerelmes vagyok a televíziósásba.
Amikor lehetõségem nyílt a
műsorkészítésre, úgy éreztem, mintha
hazaérkeztem volna. Műsorainknak nemcsak szereplõje
és egyik szerzõje vagyok - mint a többiek -, hanem
szerkesztõje is. Az elõkészítéstõl
egészen a vágásig jelen vagyok, és részt
veszek a dolgokban. Koós Györggyel - a Vastyúk
állandó rendezõjével - egyébként is
álom együtt dolgozni.
- Nem készítenék a Vastyúkot szívesebben
saját produkcióban?
- Amellett, hogy ilyesmire nincsen pénzünk, ez a
műsor a lehetõ legmegfelelõbb helyen van a
közszolgálati televízióban, hiszen az emberek
boldogulását szolgálja. Én magam teljes
mértékben egyetértek azzal, hogy a Magyar
Televízió a saját pénzébõl
készíti a Vastyúkot. Ha valamire, hát erre
érdemes költenie az adófizetõnek.
***