Rádió és Televízió Újság
1996. december

Vastyúk: az emberek boldogulására

A sok ember által rétegműfajnak tartott abszurd humor művelõje, a L'art pour l'art Társulat már 1991-ben bemutatkozott a képernyõn Jön a medve! címû filmjével. Ám közismertté és hihetetlenül népszerűvé az elmúlt néhány évben vált a társulat, elsõsorban a Besenyõ család kalandjainak sziporkázóan szellemes elõadásával.
- Mi a magyarázata a Besenyõ család frenetikus sikerének? Magára ismerhet bennük egy tipikus magyar család?
- Nem, nem. - tiltakozik Galla Miklós. - Én szeretek mindent egyszerűen és racionálisan magyarázni. Szerintem a siker oka egyszerűen az, hogy a magyar közönség nagyon szereti a Besenyõ család által elõadott, rendkívül szellemes szóvicceket. Ezenkívül úgy gondolom, hogy színészileg is megálljuk a helyünket.
- Magát a forgatást is tarkítják a képernyõn látható hasonlóan mókás epizódok?
- A nagyon humoros dolgok a kamera elõtt szoktak megtörténni, s elõre megfontolt szándékkal. Egy nyolc-kilenc órás tévéfelvétel nem felhõtlen buli, hanem kemény és meglehetõsen fárasztó munka. Egy-egy Besenyõ család-jelenetet rövid snittenként veszünk fel, így négy-öt napba is beletelik a felvétel. Volt például egy jelenet, amelyben a nagypapa felbuktatja Besenyõ Evettkét. Az öreg este tette ki a botját, Evettke pedig másnap reggel esett el.
- Mitõl lett olyan népszerű az abszurd Magyarországon? Van, aki szerint azért, mert a körülöttünk levõ világ is abszurd.
- Ebben én nem hiszek. Akik azt mondják, azok egyfajta tragikus abszurditásra gondolnak. Viszont mi komikus abszurdot művelünk, ami jó érzést kelt az emberekben, szeretetteljes, fõként pedig szellemes.
- Hogyan született meg egy-egy műsor?
- Összeültünk, s ötletparádékat tartva kitaláltuk a műsorok témáját, majd otthon mindenki újabb ötleteken agyalt tovább. A készülõ anyagot fellépéseinken oratóriumszerűen felolvastuk a közönség elõtt, s ezt magnóra vettük. Amin nem nevettek, azt kijavítottuk - egészen addig, amíg már mindenen röhögtek. Ez volt az eddigi szerzõi módszer. A következõ Vastyúkok egyikéhez azonban két, társulaton kívüli ember - Szászi Móni és Lantos P. István - írt komplett forgatókönyvet a Besenyõ család legújabb kalandjáról, nekünk csak finomítani kellett rajta.
- Mozifilm készítésére nem gondoltatok?
- Nem, viszont Tímár Péter hamarosan bemutatandó, Csinibaba című vígjátékában Nagy Natália, Dolák-Saly Róbert és jómagam kaptunk egy-egy szerepet.
- Kezdetektõl fogva otthon érezte magát a televízióban?
- Én szerelmes vagyok a televíziósásba. Amikor lehetõségem nyílt a műsorkészítésre, úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Műsorainknak nemcsak szereplõje és egyik szerzõje vagyok - mint a többiek -, hanem szerkesztõje is. Az elõkészítéstõl egészen a vágásig jelen vagyok, és részt veszek a dolgokban. Koós Györggyel - a Vastyúk állandó rendezõjével - egyébként is álom együtt dolgozni.
- Nem készítenék a Vastyúkot szívesebben saját produkcióban?
- Amellett, hogy ilyesmire nincsen pénzünk, ez a műsor a lehetõ legmegfelelõbb helyen van a közszolgálati televízióban, hiszen az emberek boldogulását szolgálja. Én magam teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a Magyar Televízió a saját pénzébõl készíti a Vastyúkot. Ha valamire, hát erre érdemes költenie az adófizetõnek.
-gyépé
***