Nagy Natália ma az egyik legnépszerûbb és legsikeresebb mûvésznõ Magyarországon. Karrierjének kiemelkedõ állomásait szinte mindannyian ismerjük. Tehetségét a szakma és a közönség egyaránt kimagaslónak ítélte meg. Színésznõ és énekesnõ egy személyben. Egyszer azt állították róla, hogy Natália hivatása: ,,szórakoztatónõ".

   - A médián keresztül egy ország ismerhette meg mûvészeted számos oldalát, azonban ifjúságodról keveset tudni. Boldog gyermekkorod volt?

   - Szegeden nõttem fel, egy zöldövezeti lakótelepen, egyedüli gyerekként. Szerettem ott élni, ma is szívesen gondolok vissza arra az idõszakra.

   - Akkoriban, gyerekfejjel mi akartál lenni?

   - Természetesen színésznõ...

   - Tehát már a kis Natália tudta, hogy mire szeretné feltenni az életét a késõbbiekben?

   - Igen, olyannyira, hogy már hét-nyolcéves koromban kitaláltam, hogy színjátékokat fogunk elõadni a barátnõimmel. A motivációt az Esõtündér c. filmélmény jelentette, amit annak idején a tv-ben láttam. A folytatás sem maradt el: beöltöztünk ABBA-nõknek, Szûcs Juditnak, Boney M-nek, aztán elõadtuk a produkciókat a házban lakó felnõtteknek. Mulatságos, így visszagondolva, énekelek, táncolok, mint Szûcs Judit, anyukám nejlonharisnyájával a fejemen, hosszú hajat imitálva.

   - Ha jól tudom, középiskolai tanulmányaidat már Budapesten végezted. Jó tanuló voltál?

   - Tizenkét éves voltam, mikor felköltöztünk a fõvárosba, s a Veres Pálné Gimnáziumba jártam. Nem voltam kifejezetten jó tanuló, de azért rossz sem, inkább úgy mondanám, hogy a humán tárgyak jobban érdekeltek, így ezeket tanultam a leginkább, például a magyart és a németet nagyon szerettem.

   - A színészi álmaidat félretetted egy idõre a tanulmányaid miatt, vagy szakítottál idõt arra is?

   - Természetesen a pálya iránt vonzalmam nem hagyott alább, sõt egyre erõsödött bennem a tudat, hogy színésznõ akarok lenni. Az iskolában is igyekeztem ambícióimat kiteljesíteni, így egy kis színjátszó kör tagja lettem.

   - Milyen körülmények között lettél a L'art pour l'art Társulat tagja, ami késõbb meghozta számodra a várva várt sikert?

   - Karinthy mûveibõl adtunk elõ a fent említett színházi körrel. Véletlenül Galla Miklós is ott volt. Tetszett neki a játékom, s az elõadás után felhívott telefonon, hogy szeretnék-e velük dolgozni, én pedig igent mondtam. Ez '87-ben történt, tizenhétéves koromban. Ezután vidéki turné következett, majd a tévénézõk a ,,Vastyúk is talál szeget" címû tévésorozatban ismerhettek meg bennünket. Tulajdonképpen ezzel lettünk a széles közönség elõtt is népszerûek. 1991-ben megalapítottuk a Holló-Színházat, amely angol abszurd jelenetek magyar nyelvû interpretálására vállalkozott.

   - Addig igazán más mûfajban nem próbálhattad ki magad, míg nem jött a Csinibaba. Az elsõ filmes szereplésed volt ez, és rögtön fõszerep. Mennyire lepett meg, hogy rád esett Tímár Péter rendezõ választása?

   - Érdekes története van ennek. Egyik nap felhív valaki azzal, hogy õ Juhász Péter, s szeretne felkérni egy szerepre a most készülõ új filmjében. Ebben a filmben én egy pincérnõt alakítanék, aki tálcáján bambikkal rohangál. Kértem, hogy küldje el a forgatókönyvet, mert látatlanban nem szeretnék igent mondani. Ekkor elkezdte sorolni korábbi filmjeit, hátha azok után elvállalom: Egészséges erotika, Moziklip stb. Na, ekkor esett le, hogy félreértettem, és Tímár Péterrel beszéltem. Rögtön igent mondtam. Aztán a felajánlott pincérnõszerepbõl végül fõszerep lett.

   - Igaz, hogy a Napszínház társulatvezetõjével, Csontos Róberttel ma együtt dolgozol?

   - Igen. Tavaly õsszel találkoztunk és megkért, hogy játsszak velük. Akkoriban Boris Vian ,,Venyigeszú és plankton" címû darabját játszották és nagyon tetszett az elõadás, Robi nagyon ügyes és tehetséges rendezõ. Idén májusban bemutattuk Molière ,,Dandin György, vagy a megcsúfolt férj" címû vígjátékát, amiben Angyalkát, a feleséget alakítom.

   - És hol lesz ez a darab látható?

   - November 16-án és 30-án a Budapest Bábszínházban, Kassán a Thália Színházban, valamint vidéki helyszínekre is ellátogatunk majd.

   - Tehát elfoglaltságod mindig akad bõven, ennyi munka mellett marad idõd a barátaidra, egyáltalán kikkel barátkozol?

   - A barátaimmal. Mindig marad idõ, hogy találkozzunk, mert számomra nagyon fontosak ezek az együttlétek.

   - Azt mondtad, hogy már kislányként is energikus voltál, úgy tûnik, ez mit sem változott azóta, hiszen még énekelsz is a november 3-án megjelent Zsákbamacska minden nõ címû lemezeden. Honnan származott az ötlet, hogy most lemezre énekelj húsz dalt?

   - Ami az ötletet illeti, a Csinibaba bemutatóját követõen részt vettem néhány rendezvényen, ahol a közönség azt kérte tõlem, hogy énekeljek el egy-két dalt a filmbéli slágerek közül. Igen ám, de én azok közül nem énekeltem egyetlen egy számot sem. Idõközben beleástam magam a filmben hallható slágerek eredetijeibe, bakelit lemezeket gyûjtöttem a 60-as évekbõl, amiben nagy segítségemre volt Kiss Miklós barátom, s ekkor rábukkantam több, szinte nem létezõ dalra, és ezek közül választottam ki húsz olyan táncdalt, melyeket elsõ megjelenésük óta mások nem dolgoztak fel, és nem is énekeltek el. Én vagyok az elsõ!!!

   - Miért éppen a kora hatvanas évek slágereit dolgoztad fel, és mit jelent számodra az alcím: hangulatos táncdalok?

   - Sokan az én generációmból nem ismerik ezeket a dalokat, pedig bizton állíthatom, nagyon hangulatosak, aranyosak és viccesek. A dalokban olyan kifejezéseket használnak, amelyeket ma már nem hallhatunk sehol, például: ,,van egy kis televízió a szívem közepén", ,,öröm a közlekedés", ,,kezdõdik a távbeszélgetés" és ehhez hasonlókat. Szeptemberben vettük fel a dalokat, s mindent összevetve nagyon élveztem az egészet, érdekes és örömteli volt Toldy Mária, Korda György, Kovács Erzsi slágereit énekelni.

   - Miért volt ez olyan fontos számodra, nem találtad meg a színpadon a mûvészi lényeged?

   - Pontosan. Ezekben a dalocskákban viszont teljes mértékben. Ha hallanád õket...!

   - Ma már köztudott, hogy édesapád nem más, mint az ismert humorista, Nagy Bandó András, ám ezt a tényt nemrég még titkoltad. Mi volt az oka ennek a nagy titkolózásnak?

   - Ez klasszikus történet arról, hogy úgymond ,,híres emberek" gyermekei hogyan igyekeznek a szülõ(k) fénye illetve árnyéka nélkül érvényesülni. Örültem annak, hogy a nevem nem árulkodik egyértelmûen az õsömrõl, s így dacos kamaszként nem is engedtem, hogy errõl faggassanak. Ha kérdezték, hogy valóban Nagy Bandó András-e a papám, akkor azt feleltem, hogy nem emlékszem, vagy azt, hogy nem, hanem a Paul McCartney. Ez persze hazugság volt.

   - Boldognak érzed magad, kiegyensúlyozottnak mondható szerelmi életed, esetleg férjhez mentél?

   - Noha nem mentem férjhez, boldog vagyok és kiegyensúlyozott a szerelmi életem. És remélem, maradna is, ha egyszer mégis férjhez mennék.

   - A magánéletedrõl nem szívesen nyilatkozol?

   - Dehogynem. Szívesen. Csak kapcsold ki a magnódat.

   - Kívánom neked, hogy Nagy Natália még a mai önmagánál is sikeresebb legyen a jövõben.

   - Nagyon szépen köszönöm.