Strand
1998. június 20.



Galla Miklós - Coca-Cola

Milyen visszhangja volt a közvetlen környezetében, a kollégái között?
Soha senki nem jön azzal, hogy miért vállaltam el. Úgy érzem, hogy ennek a reklámnak a minõsége elvonja az emberek figyelmét arról, hogy fanyalogjanak azért, mert reklámot vállaltam.
Mennyi ideig töprengett, hogy elfogadja-e az ajánlatot?
Nem gondolkodtam sokat. Rádiótelefont vagy dohányárut semmi pénzért nem reklámoznék. Korábban volt felkérés, hogy bankot reklámozzak, de nem vállaltam, mert egy bankot reklámozni nagyon földhözragadt dolog. A Coca-Cola végül is egy élvezeti cikk, ami kellemes az embereknek, ezért nem voltak aggályaim.
Ki mondott összeget: Ön, vagy a cég illetve ügynökség?
Úgy emlékszem, hogy én mondtam.
Utólag hogy érzi: eleget kapott, keveset, vagy sokat?
Annyit kaptam, amennyit szerintem ezért fizetni kell nekem.
Az emberek mennyire azonosították a reklámban szereplõ figurával?
Szerintem az óriásplakátok és a televíziós reklámok láttán az embereknek én jutok az eszébe.
Mi volt a legfurcsább élménye a reklámmal kapcsolatban?
Talán az a legérdekesebb, hogy kimutathatóan növekedett a Karaj címû CD-nk eladási statisztikája a Coca-Cola-reklám hatására.

Galla, és az önkényes baromság

Te vezetsz autót?
Nem.
Mert?
Mert nincs jogosítványom, nem tudok vezetni, és nincs is mit vezetnem.
Úgy gondolod, hogy nem való neked a vezetés?
Nem akarok erre energiát pazarolni. Sajnálom az idõt arra, hogy megtanuljak autót vezetni. Elképzelhetetlen, hogy én ebbe belevágjak. Egyébként is egy csomó parkolási probléma van, rengeteg autót el is lopnak. Nem hiszem, hogy bármivel is többet, vagy gyorsabban tudnék elintézni, ha saját autóm lenne. Mindenhova eljutok, semmirõl sem maradok le így sem.
Ideges típus vagy? Milyen gyakran izgatod fel magad egy nap?
Nem olyan gyakran. Igazán ingerült nagyon ritkán vagyok. Ahhoz alapos indok kell, vagy nagyon fontos helyzet. Mondjuk, ha valaki késik.
Mennyit késtem?
Ja, hát nem olyan sokat. Késtél ugyan, de nem olyan sokat, ezért nem is vagyok annyira ingerült.
Milyen Galla Miklós, ha ingerült?
Akik közelrõl ismernek, azonnal észreveszik rajtam, mert a fogalmazásomból is kiderül. Akkor sem szoktam trágár lenni, csak hangot adok az ingerültségemnek. Tekintve, hogy mindig nagyon szelíd és visszafogott vagyok, könnyen észrevehetõ az ilyesmi. Nálam a legkisebb eltérés a szelídségtõl úgy hat, mint amikor más torkaszakadtából ordít.
Ez veled született dolog?
Velem született. Soha nem voltam agresszív. Mindig nyugodt voltam, naiv és optimista.
Mennyire vagy te más a színpadon, mint mondjuk a magánéletben?
Szerintem eléggé éles a kontraszt. Én a színpadon vagyok olyan, aki mindent belead, feszültség alatt vagyok, jó értelemben. Nem olyan vagyok, mint Robin Williams. Neki fantasztikusan sok energiája van. Õ nem áll le soha. Ha nyilatkozik, akkor is ontja a poénokat. Õ egy ilyen alkat. Sokkal jobban is improvizál, mint én.
Az emberek, akik szembesülnek azzal, hogy Galla társaságban más, mint a színpadon, hogyan reagálnak?
Azt hiszem, hogy rögtön érzik, hogy ez így természetes. Azt gondolom, hogy aki egy kicsit is empatikus és érzékeny, az rögtön leveszi azt velem kapcsolatban, hogy ez nálam nem póz, és nem várja el, hogy más legyek, sziporkázzak, hangoskodjak.
Volt egy zenekarod GM 49 néven. Újhullámos bandaként indultatok. Ahhoz képest ma meglehetõsen mást csinálsz. Nehezen találtad meg magad?
Akkoriban azt gondoltam, hogy én zenélni fogok, meg zenei számokat írni, és semmi mást. Rá kellett jönnöm, hogy ebben az elõadói mûfajban jobban tudok kommunikálni a közönséggel. Úgy is mondhatnám, hogy sokkal jobban. Ebben szeretnek, elfogadnak, sõt népszerûnek vagyok mondható. Ezzel ellentétben, amikor zenéltem, nem nagyon tudtak hova tenni, csak egy fura kis figura voltam, aki nem nagyon tudott kommunikálni.
Akkoriban az terjedt el, hogy a GM 49 azt jelenti, hogy Galla Miklós 49 kiló. Ez igaz volt?
Nem. A hetes volt a szerencseszámom, és azt négyzetre emeltük. Ráadásul gyermekkorom egyik kedvenc filmje a 7x7 címet viselõ olasz alkotás volt.
Az elmúlt években hatalmas sikereket értél illetve értetek el. Az érdekelne, hogy a mûsoraitoknak ez mennyire lehet a kárára? Mikortól mérgezi meg az üzlet, a pénz? Mennyire lehet kontrollálni, hogy ne csinálj kényszerbõl rossz mûsort, ha nincs ötleted, de köt a szerzõdés?
Ez jelen pillanatban nem így merül fel, mert sokkal több anyag van, mint amennyit meg lehet valósítani. Akkor csinálok televíziós mûsort, amikor lehetõség nyílik rá. Egyelõre több az anyag, mint a mûsorlehetõség.
Sokan, akik nagyon tehetségesek, nehezen kerülnek a képernyõre. Te jól menedzseled magad?
Számomra egyelõre nem jelent túl nagy nehézséget képernyõre kerülni. Valószínûleg azért, mert ezt nem csak ügyintézésnek tekintem, hanem szeretek is tévémûsort készíteni. Én nem használom a televíziót, hanem együttmûködök vele, és ezt nyilván érzi a televízió is. Egyébként számomra a televízió nem elsõsorban a saját karrierem szempontjából érdekes, tehát nem azért, hogy nagyobb népszerûséget szerezzek, hogy többen megismerjenek az utcán, hanem azért, mert szerelmes vagyok a televízióba, és a televíziómûsor-készítésbe. Nem csak a saját mûsorom érdekel, hanem az összes többi is. Érdekel minden probléma, ami felmerül egy televízióban.
A ti sikereitek mennyire kötõdnek Magyarországhoz? Elvileg ez angol abszurd humorra épül, tehát nem feltétlenül van itthon hagyománya.
Ezzel nem értek egyet. Hagyománya van, hiszen ebben az országban élt és írt Örkény és Karinthy is. Rajtuk kívül Rejtõ Jenõ is elég mélyen benne gyökerezik a magyar társadalomban, hiszen fiatalkorában mindenki Rejtõt olvas. Egyébként olyan nincs is, hogy angol humor. Ha kimennél Angliába, és ott azt mondanád egy embernek, hogy "English humour", az nézne, hogy mirõl beszélsz. Szóval van x humorista, meg y, de az angolok épp olyan eltérõek egymáshoz képest, mint a német zeneszerzõk, vagy a magyar költõk. Bach is teljesen más, mint mondjuk a Kraftwerk együttes, pedig mind a kettõ német. Ugyanilyen különbség van az angol humoristák között is.
Magyarországon ezt a fajta humort elõttetek kevesen mûvelték. Ti egyik pillanatról a másikra hatalmas sikereket értetek el. Hogyan fogadta ezt a meglehetõsen belterjes humorista társadalom?
Nézd, vannak egy csomóan, akik szeretik. Például Farkasházy, Verebes, Koltai Robi, Nagy Bandó is. Úgy gondolom egyébként, hogy aki tehetséges, az más tehetségét is el tudja ismerni.
Te kit szeretsz magatokon kívül?
Messzemenõen elismerem Hofit. Nagyon erõs elõadó, és most is állandóan újítja mûsorát a napi eseményektõl függõen. Ezenkívül szeretem Farkasházy írói stílusát, és Koltai stílusparódiáit, bár õ elsõsorban színész.
Nálunk nagy divat a politikai humor. Téged soha nem érdekelt?
Nem. Nem az én mûfajom, nem való nekem, ezért nem is ambicionálom, annak ellenére sem, hogy érdekel a politika, képben vagyok, járok például szavazni.
A mindennapokban mennyire vagy szórakozott, elborult mûvész?
Semennyire. Elég praktikus, kétlábonjáró ember vagyok. Ha megyek az utcán, akkor érzékelem, ami körülöttem történik, és figyelek is rá.
Hogy viseled a népszerûséget, ha mutogatnak, ha megszólítanak?
Nagyon jól. Mindenki szimpatikusan közelít hozzám. Autogramot kérnek, én pedig kedvesen adok. A népszerûségnek semmiféle hátrányát nem ismerem, csak az elõnyeit.
A humoristák gyakran panaszkodnak, hogy megállítják, és vicces mondásokra ösztökélik õket számukra ismeretlen emberek.
Az ilyesmi nálam nagyon ritka, de olyankor is elütöm a dolgot egy viccel. Azt szoktam mondani, hogy "most nem vagyok szolgálatban"...
Ha nem vagy szolgálatban, akkor mit csinálsz? Van olyan, ami Galla Miklóst nagyon érdekli?
Például most van egy kertem, ahol terem zöldborsó, és én leszedem. Zöldborsót aratok...
Szakkönyveket is olvasol?
Azt nem. Van egy kedves szomszéd házaspár, akik a munkát végzik, tehát ültetnek, kapálnak, locsolnak. Én leginkább az aratásból, meg a megevésbõl veszem ki a részem, de az is idõigényes, mert nem olyan könnyû a zöldborsót egyenként leszedni. Ezenkívül terem hagyma, karalábé, paradicsom, az még zöld, de az is lesz, paprika, sárgarépa. Ez abszolút hobbi.
Kivonultál a városból?
Hát nem a Szondy utcában van a kert... Ilyen értelemben kivonultam a belvárosból, egy külsõ kerületben élek tavaly õsz óta.
Gyakran látni téged futballmeccsen. Nagy rajongó vagy?
Igen. Õs MTK-s vagyok, a Hungária körúton névre szóló székem van, az MTK minden hazai meccsén ott vagyok. Nagyon szeretem a futballt, sõt az összes sportok közül csak a futballt szeretem, és élek-halok az MTK-ért.
Ha kikapnak Siófokon, te elkeseredsz?
Azért mondjuk rálátok a dologra, tehát nem tartozom azok közé az emberek közé, akik úgymond alatta vannak a problémának, és ez borítja be az egész életüket. Nem leszek depressziós egy vereségtõl, de bosszant.
A világbajnokság leköt?
Minden programomat úgy egyeztettem, hogy ne essenek egybe a vb mérkõzéseivel. Alapvetõen rajta leszek a dolgokon, bár egy fellépésem lesz, ami ütközik a meccsel. Az MTK játékosainak és szurkolóinak rendezett bajnoki záróvacsorán fellépek, tavalyhoz hasonlóan.
Általában hány fellépésed van egy héten?
Változó. Elõfordul, hogy három, de van olyan, hogy egy sem.
Van valamiféle limit?
Nincs. Azért nincs, mert nem egyedül lépek fel, tehát a kollégáimért is felelõs vagyok. Nem mintha én olyan nagyon gazdag lennék, de õk kevésbé állnak jól anyagilag, tehát nem tehetem meg velük, hogy a saját kényelmem miatt nekik el kelljen esniük fellépésektõl.
Egyébként szorgalmas ember vagy, aki szeret dolgozni, munkabíró?
Nem vagyok munkabíró. Nem tudnék annyit dolgozni, mint például a televíziómûsorunkat rendezõ Koós Gyuri, vagy Friderikusz, aki napi tizenhat órát dolgozik. Én ennél sajnos jóval kisebb munkabírású vagyok, és lusta. Nagyon lusta, majdhogynem azt mondom, hogy kórosan lusta, és ezt csak egyvalami gyõzi le, a kötelességtudat. Ha valamit muszáj megcsinálni, azt megcsinálom, de nagyon nehezen veszem rá magam.
Van rádiótelefonod, de azt hallottam, hogy soha nem használod. Akkor minek?
Nincs készülékem. Régen volt, de elromlott. Meg aztán lett városi vonalam, ezért már nincs szükségem telefonra. A szám viszont megmaradt, és az üzeneteket lehallgatom a normál telefonomon keresztül. Egyébként el is mentem ideggyógyászhoz, mert rögtön bebeszéltem magamnak, hogy agytumorom van. Az ideggyógyász megállapította, hogy nincsen agytumorom, de az tény, hogy zsibbad az arcom. Tehát most is, ha másnak a rádiótelefonját használom, azonnal érzek egy húzást a fejemben. Ezért is nem használom, és nem is reklámoznám soha, mert nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy nem ártalmas.
Ha nézel más humoristát, tudsz nevetni?
Nevetni ritkán szoktam. Ahogy a normális emberek nevetnek, az nálam elég ritka. Mondjuk visongok, vagy sikítok.
A saját vicceiden?
Magamon nem nagyon szoktam nevetni, de van amikor megjegyzem, hogy "jaj de hülyeség", vagy "milyen önkényes baromság", de ezek pozitív jelzõk.
Kövesdi Viktor

Gondolatok, vélemények GALLÁRÓL

Laár András: Nagyon jól ismerem õt, de jelenleg nem gördülékeny a kapcsolatunk. Õ jelenleg sárdobálós politikát folytat, és én nem szeretnék kontrázni.

Nagy Natália: Miki az egyik olyan ember, akinek sokat köszönhetek. Például azt, hogy 11 évvel ezelõtt bekerültem a magyar abszurd legszínvonalasabb társulatába. Az elsõ hozzám írt levelében így invitált a velük való randevúra: "Nem kell félned, három nagyon kedves, intelligens emberrel fogsz találkozni." Õ volt a három közül az egyik. Így kezdõdött a kapcsolatunk. Mikivel töltöttem a legtöbb idõt a színpadon, ami már önmagában is elég ahhoz, hogy mély nyomot hagyjon az emberben. Egyébként meg olyan, mintha a testvérem lenne - néha a bátyámnak érzem, néha akár az öcsém is lehetne...

Éles István: A foglalkozásával ellentétben gondolkodó ember, akivel bármirõl komolyan el lehet beszélgetni. Ahhoz, hogy valaki humorista legyen, szemléletmód és filozófia szükséges. Gallának úgy van szemlélete, hogy az adott pillanatban benne sem tudatosul mindez. Erre a tulajdonságára álljon itt egy jellemzõ idézet: "Költõ vagyok, mit érdekel a költészet maga?" Humora néha igen szélsõséges, olykor váratlan, de ezt a mûfajt nem kell túlmagyarázni, inkább el kell fogadni. Galla azért is pályatársam, mert mindketten a '90-es humorfesztiválon lettünk gyõztesek. Személye jó példa arra, hogy az ember ne törekedjen egybõl babérokra, hanem fokozatos munkával érje el a sikereket. Õ egy olyan meghatározó egyéniség, akinek teljesen mindegy, hogy milyen formációban fog dolgozni: Galla akkor is Galla lesz, amikor már egyetlen társulat nevére sem fog emlékezni a közönség. Örülnék neki, ha még többen lennének a humoristák között, akik ilyen erõs karakterrel rendelkeznek. Mûvészetét leginkább egy faxhoz tudnám hasonlítani. A fax is megteremti a kapcsolatot a másik faxszal: ezt érzem benne és a közönségében.