TV Plusz Magazin
1999. április 17.

A jövőben újabb skatulyákat remél

A művészeti életben, a színpadon vagy a televízióban évadról évadra tűnnek fel ifjú tehetségek, és tűnnek el azok, akikben a pálya iránti vonzódás nagyobb volt az istenadta talentumnál. Vannak azonban, akikről az az érzésünk, mintha örökké ismertük volna őket, és valamennyire mindig érdeklődésünk körében lesznek.

Ilyen Nagy Natália, akiről nyugodtan állíthatjuk: jelenség a mozi és a színpad világában: szép is, meg nem is, nőies is, meg nem is, groteszk is, meg nem is. Helyzete válogatja! Olyan, mintha egy animációs filmből elevenedett volna elénk.
Kamaszkorom idején ugyanazokkal a lelki problémákkal küszködtem, mint a kortársaim: függetlenedni akartam a szüleimtől. Az én papám (Nagy Bandó András. A szerk.) ráadásul szintén a nyilvánosság előtt szerepelt. Nélküle akartam megharcolni saját sikereimet. Most már párhuzamosan és függetlenül jól megvagyunk.

Gyermekkora első álmaiban is színésznői karriert képzelt magának?

Barátaimmal rengeteget játszottunk, megismételtük a tévében látott mesejátékokat, jeleneteket adtunk elő. Beöltöztünk, az anyu nejlonharisnyáit húztam a fejünkre, és tündérekként mindenféle rongyokban járkáltunk a szegedi lakótelepen. Nagyon élveztük, önmagunk örömére csináltuk. Családi ünnepeken pedig általunk írott jelenetekkel fokoztuk a hangulatot. A játék végigkísérte gyermekkoromat.

Rendhagyó pályakezdése is erre az időszakra esik...

A budapesti Veres Pálné Gimnázium színjátszó körében szerepeltem. Ott fedezett fel Galla Miklós, amikor egy esten az Így írtok ti egy monológját adtam elő. Ez az est tíz évre meghatározta az életemet. A L'art pour l'art Társulattal magyar, a Holló-Színházzal angol abszurdokat adtunk elő.

A Színművészeti Főiskolára nem is akart jelentkezni?

Dehogynem. Egyszer felvételiztem, s az első rostán kiestem. Aztán megtudtam, ha felvesznek, a tanulmányi évek alatt nem játszhatok színpadon. Úgy gondoltam, nekem többet ér a L'art pour l'art, s úgy éreztem, szükségük is van rám.

A folytatás is rendhagyó volt: filmszerep a Csinibabában.

Tímár Péter 1996-ban kért fel szereplésre. Akkor még nem akartam abbahagyni az abszurd színjátszást, de. a L'art pour l'art Társulat elküldött. Nem a Csinibaba, hanem a következő film, a Zimmer Feri miatt, amiben ők már nem játszottak. A forgatás épp akkor volt, amikor új estre készültünk. Teljes gőzzel részt vettem a próbákon, a társulatot nem akartam cserbenhagyni. Ők viszont úgy döntöttek, a próbaidőszakban nem lehet mást csinálni. Rossz szájízzel váltunk el. Ez a film mégis életem jelentős állomása volt, hiszen akkor játszottam először más közösségben, és nehéz volt egy évtized után egyedül maradni.

Hogyan született meg a Zsákbamacska minden nő című CD-je?

A Csinibaba forgatása idején ismertem meg a '60-as évek slágereit. A filmben modern feldolgozásban szólaltak meg a dalok, elkezdtem kutatni, milyenek eredetiben. Viccesek, kedvesek, bájosak, közelinek éreztem magamhoz őket. Úgy gondoltam, érdemes megmutatni nemcsak a saját korosztályomnak, hanem a fiatalabbaknak is.

Hogyan fedezték fel, hogy jól énekel? Járt énekórákra?

A lemezfelvételek előtt egy hónapot jártam órákra. Törekedtem arra, hogy minél tökéletesebben szóljon a dal. De itt elsődlegesen azt a világot, hangulatot kellett visszaidézni, amiben ezek a dalok születtek.

Eddigi pályáját gyakran befolyásolta a véletlen. Hogyan tovább?

Igyekszem jól dönteni, jól választani a lehetőségek közül. Sok felkérést kapok. Színházaktól kevesebbet. A rendezők fejében van egy rólam kialakult kép, s nehezen képzelnek el másféle szerepben. Abban bízom, hogy lesz még Tímár Péterhez hasonló bátor rendező. Volt már egy pár skatulyám: Evettke, a Bombanő, Irénke a Besenyő családból, Mancika a Csinibabából. Ezek sem egyforma figurák, de remélem, találok még másféle ,,skatulyákat".

Szigorú kritikus a családja?

Nagyon kihegyeztem a fülem mindenféle kritikára. Raktározom; a dicséretek jólesnek, a bírálatok építenek. Apu nagyon megértően kritizál. Anyukámnak mondania sem kell a véleményét, az arcára van írva.

Nem zavarja a népszerség?

Néha amikor nyűgösebb vagy, szomorúbb hangulatban vagyok, zavar. De igazából mindig jólesik. Szeretem, ha kedvesen közelednek hozzám. A tapsokból is meg lehet ítélni, de mindenki abból töltekezik, ha érzi, hogy szeretik.

Magánélete teljesen titok?

Nem vagyok férjnél, a barátom nem művész, kapcsolatunk több mint öt éve tart. A szorosabb baráti társaságom sem művészekből, inkább civilekből áll.

A munka mellett miben leli örömét?

Szívesen gyönyörködöm mások alkotásaiban: érdekelnek a filmek, festmények. Különösen vonz a századforduló világa. Elképeszt, hol tart a tudomány, a csillagászat. Amikor hazamegyek Orfűre a szüleimhez, szívesen eszem az apu majoránnás marhapacsniját, kovi ubiját, szilvás gombócát, anyu franciás, könnyű főztjeit, a krumplis gombóclevesét például viszont egyenesen imádom! Persze magát az anyut is imádom, csak őt nem eszem meg

PÁSZTOR-BALOGH JUDIT

Nagy Natália

színész-énekes

1970-ben született Szegeden.

Gimnáziumba Budapesten járt, színésznői karrierje kamaszkorában kezdődött a L'art pour l'art Társulatnál. Eddig két filmben játszott. Egyik a Csinibaba, másik a Zimmer Feri volt. Ez utóbbi miatt szakított vele a társulat.

Színpadon is

láthatja a közönség. Az Operett Színház Hotel Menthol musicaljében Klipsz szerepét énekli-táncolja; a Napszínház pedig társulatával egy Molière-vígjáték, a Dandin György, vagy a megcsúfolt férj Angyalkáját játssza.

Sokáig titkolta, hogy Nagy Bandó András lánya. Nem akarta, hogy emiatt szeressék. Mióta ismert, szívesen szerepel beszélgetős műsorokban apjával, mert mindketten saját útjukat járják.