Néhány évvel ezelõtt, amikor Hobo "Vissza a gyökerekhez" jelszóval szombat esti blues-zenekart alapított, még senki nem gondolta, hogy törekvése valaha is követõkre talál. Akkoriban a zenei divat - a kemény rock - egészen más stílust, elõadásmódot követelt és éveknek kellett eltelnie, amíg a jelszó divatossá vált. Napjainkban viszont gomba módra szaporodnak azok az új együttesek, amelyek - egyelõre még külföldi példákat másolva - a korai hatvanas évek zenéjéhez kanyarodnak vissza. Mosolyogni való felszereléssel, alaphangszerekkel (gitár, szaxofon, bõgõ, dob) popos, könnyen megjegyezhetõ, ironikus hangvételû dalokkal fesztelen, felszabadult, kötetlen elõadásmóddal, a kis klubokban közönségközelbõl szerzik rajongótáborukat. Egyelõre ezek az új szelek még nem kavarnak nagyobb vihart a hazai rockzene állóvizében, de néhány zenekarra már érdemes odafigyelni, lehet, hogy köztük van a nyolcvanas évek iránymutató, ízlést formáló nagy együttese. A tucatnyi felfelé törekvõ csoport közül ezúttal kettõ nevét ajánljuk az olvasó figyelmébe: a GM 49-et és a KFT-t (Korlátolt Felelõsségû Társaság). Mindkét együttes szép sikerrel fellépett már a nagy klubokban is (KEK, E). A GM 49 (korábban Csontbrigád néven írtunk róluk) a reggae szokatlan ritmus- és az "új hullám" dallamvilágával, elõadásmódjával, ironikus szövegeivel (A telken, Gyomrom, Viszketés, Zöld alma) vívott ki elismerést szakmai körökben is. A KFT tagjai pedig Bódy Magdi partnereiként már egy nagylemez felvételeinél is közremûködtek, miközben saját nagylemezanyagukon is dolgoznak.

A nyári szabadtéri szezonban mindkét együttest láthatjuk az ifjúsági szórakozóhelyeken. S csak remélni lehet, hogy a Rádió vagy a Hanglemezgyár illetékesei ezúttal idõben figyelnek fel arra, mi történik a hazai rockvilágban!