Magya-rock '86 / Rockmérleg
Galla Miklós (GM 49):
1986 legkedvezôtlenebb jelenségének azt tartom, hogy beszűkültek azok a
csatornák, amelyeken az újdonság befuthat. Közben sokaknak ott a
platinalemez lehetôsége. A tehetség tehát jelen van. A nyugati rockiparban,
ha valakiben pénzt látnak, azonnal menedzselik. Nálunk még a pénz
lehetôséget sem látják meg sokszor. Ebben a szakmában nagyon sok dolog a
személyes szimpátián, illetve ellenszenven dôl el, bukik meg. Holott több
pénzt lehetne csinálni a magyar popból. S ennek a fel nem ismerését tartom
aggasztónak. 1986-ban bajom volt a tévé popzenei műsoraival is. Tudom, hogy
papíron kimutatható, hogy tizenöt-húsz zenekar szerepelt, de a
közönségnek úgy tűnt, mintha ugyanaz a három-négy együttes szerepelt
volna állandóan. Ami kedvezô volt, az az utánpótlás jelentkezése.
Budapest ebbôl a szempontból is erôs szellemi bázis, hiszen nagyon sok
tehetség van a fôvárosban. Sok jó énekes, együttes akikrôl a szakma nem
is tud. Nem tehetségtelenebbek mint voltak a hatvanas évek zenészei. Csak
éppen nem figyelünk rájuk eléggé. Minél több lemezt adnak el, annál
nagyobb a ráfordítható reklámköltség. Csakhogy aki még nem bizonyított,
csak tehetséges, arra nincs elég pénz. Néha ugyan megjelenik egy-egy
kislemez, dehát ez nem igazi, hatásos reklám. Video, híradás, sajtó
nélkül ez csak egy darab műanyag. Feltűnô volt az évben, hogy a
külföldi zenekarok rontották a magyar együttesek esélyeit. Mindent egybevetve: nem látok esélyt a változásra, csak azt, hogy beszélünk a
bajról, változtatni pedig nem akarunk vagy nem is tudunk. De hát ebben a
szakmában is lehetnek váratlan fordulatok. Nem marad más, mint ezekben
bízni.
Rock '86 (Ifjúsági Rendezô Iroda, Budapest, 1986.) 151. o.