Magya-rock '86 / Rockmérleg

Galla Miklós (GM 49):

1986 legkedvezôtlenebb jelenségének azt tartom, hogy beszűkültek azok a csatornák, amelyeken az újdonság befuthat. Közben sokaknak ott a platinalemez lehetôsége. A tehetség tehát jelen van. A nyugati rockiparban, ha valakiben pénzt látnak, azonnal menedzselik. Nálunk még a pénz lehetôséget sem látják meg sokszor. Ebben a szakmában nagyon sok dolog a személyes szimpátián, illetve ellenszenven dôl el, bukik meg. Holott több pénzt lehetne csinálni a magyar popból. S ennek a fel nem ismerését tartom aggasztónak. 1986-ban bajom volt a tévé popzenei műsoraival is. Tudom, hogy papíron kimutatható, hogy tizenöt-húsz zenekar szerepelt, de a közönségnek úgy tűnt, mintha ugyanaz a három-négy együttes szerepelt volna állandóan. Ami kedvezô volt, az az utánpótlás jelentkezése. Budapest ebbôl a szempontból is erôs szellemi bázis, hiszen nagyon sok tehetség van a fôvárosban. Sok jó énekes, együttes akikrôl a szakma nem is tud. Nem tehetségtelenebbek mint voltak a hatvanas évek zenészei. Csak éppen nem figyelünk rájuk eléggé. Minél több lemezt adnak el, annál nagyobb a ráfordítható reklámköltség. Csakhogy aki még nem bizonyított, csak tehetséges, arra nincs elég pénz. Néha ugyan megjelenik egy-egy kislemez, dehát ez nem igazi, hatásos reklám. Video, híradás, sajtó nélkül ez csak egy darab műanyag. Feltűnô volt az évben, hogy a külföldi zenekarok rontották a magyar együttesek esélyeit. Mindent egybevetve: nem látok esélyt a változásra, csak azt, hogy beszélünk a bajról, változtatni pedig nem akarunk vagy nem is tudunk. De hát ebben a szakmában is lehetnek váratlan fordulatok. Nem marad más, mint ezekben bízni.

Rock '86 (Ifjúsági Rendezô Iroda, Budapest, 1986.) 151. o.