Kozmikus Álom


Éjszaka volt,
Fénylett a Hold,
Kiléptünk bátran az ablakon.
Lebegtünk fenn,
A házak között,
Árnyékunk játszott a falakon.

Kinyílt a világ,
Repültünk tovább,
A szférák határain át könnyedén.

Ez egy álom, csak egy álom,
Csak egy álom, kozmikus álom.

A Göncölszekér,
Gurult velünk,
Leszálltunk róla a Vénuszon.
Egy vénuszlakó,
Mászott felénk,
Azt mondta: Hű, ezt csak álmodom.

Fenn volt a Föld,
Kék volt és zöld,
Mint egy szépen csillogó üveggolyó.

Ez egy álom, csak egy álom,
Csak egy álom, kozmikus álom.

Ez egy álom, csak egy álom,
Csak egy álom, kozmikus álom.

Ez egy álom, csak egy álom,
Csak egy álom, kozmikus álom.

Ez egy álom, csak egy álom,
Csak egy álom, kozmikus álom.