Egy kis beszélgetés

    Apa: Galla Miklós
    Fia: Dózsa Gergely

A: Roger!
F: Igen apám!
A: Gyere be fiam! Ülj le! Édesanyád és én a minap elbeszélgettünk. És ô úgy
   gondolja, hogy jó lenne, ha én most elbeszélgetnék veled.
F: És mirôl apám?
A: Hát aggodalomra semmi ok, csak ôszintén szólva.. Hány éves vagy?
F: Ôszintén szólva hamarosan 15 leszek.
A: Tehát azt hiszem, hasznos lenne ha most elbeszélgetnénk, mert emlékszem,
   hogy amikor én voltam annyi idôs, mint most te... Nos akkor kezdtem komolyan
   érdeklôdni az ellenkezô... az ellenkezô... Nem tudom, tudsz-e bármit is
   arról, hogy hogyan születik a kisbaba?
F: Errôl akar velem beszélni apám?
A: Igen! Vagyis, hogy mi történik, ha két ember nagyon szereti egymást.
F: A fiúk az iskolában nagyon disznó dolgokat mondanak errôl.
A: Hát éppen ettôl féltem. És ezért gondolom, hogy el kellene beszélgetnünk
   ôszintén, nyíltan arról, hogy hogyan születtél te és mindenki más ezen
   a világon.
F: Hallgatom apám!
A: Roger! Biztos láttál már madártojást, amelybôl fióka kelt ki. Vagy méhecskét
   amely körüldongta a virágot.
F: Igen, láttam.
A: És? (vár a fiára) Hát még mindig nem érted? Nem emlékszel, hogy egyszer a
   Denis bácsiék elvitték egy másik kutyushoz a Rexet, és utána kiskutyái
   lettek?
F: Dehogynem emlékszem! Hiszen az egyiket nekünk ajándékozták.
A: Na látod! Hát errôl van szó! Nekünk egy olyan kutyánk van, amelyik azelôtt
   nem létezett. Ugyanígy ahhoz, hogy te a világra jöjjél, az kellett, hogy...
   édesanyád és én... csináljunk valamit. Édesanyádnak rá kellett ülnie egy
   székre amelyrôl én nem sokkal azelôtt álltam fel, és amely emiatt még
   mindig meleg volt. És akkor valami nagyon titokzatos dolog történt. És négy
   év múlva te megszülettél.
F: Nagyon köszönöm apám, hogy ezt elmondta nekem. De valami nem hagy nyugodni.
   Tegnap a karosszékben ültem, aztán felálltam róla és a macska fölmászott
   rá. Amikor még meleg volt. Ne égessük el?
A: Dehogy! Ez az egyik legszebb bútorunk.
F: A macskára gondoltam.
A: Elégetni? Isten ments! Félreérted az egészet. Csak arra kérlek, ne figyelj
   oda, hogy az iskolában miket hordanak össze a fiúk és hogy miket mond Bertie
   bácsi.
F: Itthon van Bertie bácsi?
A: Igen. Fönt van a hálószobában anyáddal. Már több, mint 15 éve itt lakik
   velünk. Édesanyád az egyetlen, aki bánni tud vele.
F: Ezért kell minden éjszaka egy ágyban aludniuk?
A: Igen! Mert különben Bertie bácsi fölkelne és titokban megenné a mosógépet.
   Nekem ezt mondták!
F: Szegény Bertie bácsi.
A: Szegény Bertie bácsi...