A Béka és barack Vendéglô

  Riporter: Nagy Natália
  Sir Arthur Streeb-Greebling: Galla Miklós

R: Jó estét! Ma este arra a kérdésre keressük a választ, hogy látogatják-e az
   emberek a Béka és barack Vendéglôt, vagy elkerülik. Itt van velünk
   a stúdióban a tulajdonos Sir Arthur Streeb-Greebling.
S: Jó estét!
R: Jó estét! Szeretnék kérdezôsködni az ön egyedülálló vendéglôjérôl, a Béka
   és barackról.
S: Hm. Úgy gondolom ez egy ragyogó alkalom arra, hogy kérdezôsködjön. Hiszen
   én itt vagyok, ön meg ott.
R: Igen.
S: Remek lehetôség. Ragadja meg!
R: Éppen azon vagyok Sir Arthur. Nos, hogyan jutott eszébe, hogy megalapítja
   a Béka és barack Vendéglôt?
S: Az ötlet a fürdôkádban született. Hirtelen arra gondoltam, hová menjen egy
   fiatal, éhes, kispénzű pár vacsorázni, ha egy jó nagy békára vágynak. Egy
   jó nagy békára és egy csuda finom barackra. Hova mehetnek? Ugyan hova
   mehetnek? Hát ezért alapítottam meg a vendéglôt.
R: Ühüm, és mikor kezdett bele a vállalkozásba?
S: Annyi bizonyos, hogy az élô emlékezet határain belül. Valamikor a II.
   világháború után. Ön emlékszik a II. világháborúra?
R: Hogyne!
S: Az ssszörnyű egy ügy volt.
R: Igen.
S: Én borzasztónak tartottam.
R: Igen.
S: És nagyon elleneztem az egészet.
R: Azt hiszem, hogy ezzel mindannyian így voltunk.
S: No de én egy levelet is írtam, hogy hagyják abba!
R: Nos! Hogy visszatérjünk a Béka és barackra, hogy ment az üzlet?
S: Ezt hadd válaszoljam meg kétféleképpen! Egy! Nem ment sehogy az üzlet!
   Kettô! Az üzlet sehogy sem ment! Ez az utóbbi 35 év igen szűkösre
   sikeredett.
R: Nem érzi, hogy némi hátrányt jelent, hogy az önök vendéglôje a yorkshiri
   lápvilág szívében, egy mocsár kellôs közepén található?
S: Uhm. Nos azt hiszem, hogy azt a szót, hogy hátrány nagyon jól választotta
   ki. De tudja annak idején arra gondoltam, hogy az ország népe egy olyan
   vendéglôre vágyik, amelynél végre nincs gond a parkolással. És büszkén
   mondhatom önnek, hogy ott a yorkshiri lápvilág szívében a mocsár kellôs
   közepén valóban nem jelent problémát a parkolás. Igaz, a kiemeléshez daru
   kell!
R: És azzal egyetért, hogy az ételkínálatuk ugyancsak nagyon megnehezíti az
   önök helyzetét?
S: Igen. Egyetértek! Látta az étlapot?
R: Hm, hát igen. Futólag.
S: Hm, többet nem is érdemel. Mindössze két fôételt kínálunk. Elôször is van
   nálunk béka barackkal. Ez egy nagy béka forró konyakkal leöntve, barackkal
   a szájában. Az egyik leggusztustalanabb fogás, amit valaha is láttam. És a
   másik ételünk az még rosszabb. Barack békával és ebihalakkal. Brrr!
R: Ne haragudjon érte Sir Arthur, de nekem úgy tűnik, mintha az ön vendéglôje
   csúfos bukást hozott volna.
S: Óh! Én azért nem használnám a csúfos bukás kifejezést.
R: Nem?
S: Nem. Szerintem a katasztrofális kudarc sokkal helyénvalóbb lenne.
R: Értem.
S: Az egész ügy komplett balsikernek, egy óriási melléfogásnak bizonyult.
R: Sir Arthur tanult ön a hibáiból?
S: Hogyne! Hogyne! Tanultam a hibáimból, és biztos vagyok benne, hogy bármikor
   pontosan ugyanígy meg tudnám ôket ismételni.