Bizony, sajnos az örök, folytonos stafétaváltás temetkezési
        vállalkozók jelenlétét is szükségessé teszik. Ám, e szomorú
        szakma képviselôi között is akadhatnak különcök. Íme!

Emberevô temetkezô

        Temetkezési vállalkozó: Galla Miklós
        Ügyfél: Kovalik Balázs
        Fred: Pethô Zsolt

V: Jó reggelt!
Ü: Jó reggelt!
V: Mit tehetek önért?
Ü: Nem tudom tudnának-e segíteni. Édesanyám elhunyt. 
T: Igen, mi foglalkozunk hullákkal.
Ü: (megrémül) Tessék!?
T: Három dolgot tehetünk a mamájával. Elégetjük, elássuk vagy kidobjuk.
Ü: Kidobják?
T: Igen, egyenesen a Temzébe!
Ü: (még mindig rémült) Micsoda?
T: Ja, szerette?
Ü: Persze!
T: Akkor nem dobjuk ki! Mit akar? Égessük vagy ássuk?
Ü: Maga melyiket ajánlja?
T: Hát egyik sem kellemes. Ha elégetjük, bekerül a tűzbe és recseg, ropog.
   Ez eléggé sokkolhatja, ha még nem teljesen halott. Viszont hamar túl van
   rajta. Aztán adunk önnek egy marék hamut, amit az övének hihet. Ha elássuk,
   akkor megeszi a sok féreg és rovar, ami ugyancsak sokkot okoz, ha nem halt
   meg teljesen.
Ü: Biztos, hogy meghalt.
T: Hol van?
Ü: Itt a zsákban!
T: Áhá, látom! Elég fiatalnak látszik!
Ü: Igen, az volt!
T: (hátrafordul) FRED!
F: (a színpadon kintrôl) Tessék!
T: Azt hiszem, megesszük!
F: (kint) Begyújtom a sütôt!
Ü: (félénken) Elnézést, jól értem, hogy meg akarják enni az anyámat?
T: IGEN! Persze nem nyersen! Megsütve, francia körettel, brokkolival,
   tormakrémmel. Hmmm...
Ü: Hááát! Elég éhes vagyok.
T: Remek!
Ü: Nincs egy kis petrezselyem?
T: Fred, szerezz petrezselymet!
Ü: Valahogy mégsincs jó érzésem.
T: Tudja mit? Ha lelkiismeret-furdalása lesz miután megettük az anyját, ásunk
   egy sírt amibe belehányhatja.
Ü: Úgy jó lesz!