John és Mary

        John: Pethô Zsolt
        Mary: Nagy Natália

J: De jó így egyedül a szabadban!
M: John!
J: Tessék!
M: Itt vagyok veled!
J: De jó így egyedül a szabadban!
M: De John, magaddal hoztál!
J: Nem igaz! Elbújtál hátul.
M: De hát csak észrevettél, nem?
J: Nem! Olyan nagy ez a bicikli.
M: De hát leestünk róla, amikor a lépcsôre hajtottál. Akkor csak megláttál.
J: Azt hittem, hogy egy stoppos az!
M: Én vagyok a feleséged, John! Nem ismertél meg?
J: Nem!
M: Hát hogy lehet az?
J: Úgy, hogy kaktusznak voltál öltözve.
M: John! Beszélj hozzám! Mondj valamit! Mondd, hogy utálsz! Mondd,
   hogy ronda vagyok!
J: Melyiket?
M: Mondd, hogy ronda vagyok!
J: Ronda vagy!
M: Ezt csak úgy mondod! Nem is gondolod komolyan! Sose törôdsz velem!
   Egész éjjel csinálod a tejbepapit, pelenkázol, büfiztetsz...
J: Igen, tudom, tudom...
M: De nincs is gyerekünk, John!
J: Sajnálom! Én csak a bölényeket szeretem!
M: John! Miért nem ismered el, hogy már nem szeretsz?
J: Jó, elismerem!
M: Volt régen valamink, ami csodálatos, tiszta és nagyszerű volt!
   Hova tűnhetett?
J: Elköltötted!
M: Neked csak ez számít, ugye? A pénz! Megvetlek! Hallod! Gyűlöllek! Nem is
   értem, miért vagyok még mindig veled! Azt hiszem azért, mert szeretlek.
   Nagyon szereltek, John! Kimondhatatlanul szeretlek! Szükségem van rád!
   John! Kérlek ne nézegess meztelen nôs képeket, amikor hozzád beszélek!
J: Na jó! Tudom, hogy tudod!
M: Istenem, John!
J: Tessék!
M: Mit tudsz?
J: Persze lehet, hogy tévedek.
M: Hogy én és Thomas?
J: Tényleg tévedtem. Én azt hittem, David volt.
M: Ô volt! Csak nem jól emlékeztem a nevére.
J: Ez mindegy! A múlt péntekrôl akkor is tudok.
M: A múlt péntekrôl?
J: Bizony! David ott volt az én ágyamban.
M: Honnan tudod?
J: Folyton lökdösött.
M: Te is ott voltál?
J: Észre sem vettél? Istenem!
M: John!
J: Nézd Mary!
M: Igen.
J: Mondanom kell neked valamit.
M: Mondd!
J: Richerier bíboros 1642-ben halt meg.
M: Jó! Szóval tévedett a mamám! De nem tudsz elszakadni a múlttól? Ez már
   történelem! Minek újra elôhozni?
J: Sosem szeretted, hogy régész vagyok, igaz?
M: Én nem mondtam ilyet.
J: Jobban örülnél neki, hogyha köszörűs lennék, vagy menyétekkel kereskednék.
M: Szegény George-ot hagyd ki ebbôl!
J: Nem hagyom! Ha már mindenképp szeretôt kellett tartanod, miért pont egy
   menyétkereskedôvel álltál szóba! Azok a rohadt menyétek ott rohangáltak
   a lakásban hónapokig.
M: De John, ennek már vége! Felejtsük el! Nem kezdhetnénk elölrôl?
J: Megpróbálhatjuk.
M: Kérlek John, kezdjük újra!
J: Na jó! De jó így egyedül a szabadban!
M: John!!!