(Mr. Milton ül az irodájában, egy rendõrnõ és egy közrendõr jön be.)
Rendõrnõ: Jó napot kívánunk! Ön Mr. Milton, a WHIZZO Édességüzem egyetlen és egyedüli tulajdonosa?
Milton: Igen.
Rendõrnõ: Csikló közrendõr és én a Scotland Yard Higiéniai Csoportjából vagyunk. Szeretnénk beszélni önnel a WHIZZO minõségi vegyesdesszert ügyében.
Milton: Tessék.
Rendõrnõ: Nos, hogy mindjárt az elején kezdjem, itt van a Zsírral töltött cseresznye. (Mutatja.) Ez borzalmas, de ezért még nem vonhatjuk felelõsségre.
Milton: Bizony nem!
Rendõrnõ: Akkor itt van a Ropogós béka.
Milton: Aha!
Rendõrnõ: Jól sejtem, hogy ebben egy valódi béka van?
Milton: Igen, egy kicsike.
Rendõrnõ: És miféle béka?
Milton: Döglött.
Rendõrnõ: Meg van fõzve?
Milton: Nincs.
Rendõrnõ: Micsoda?! Nyers béka van benne?!
Milton: Mi csakis a legfinomabb, iraki, harmatos bébi-békákat használjuk. Átmossuk õket tiszta forrásvízben, lágyan megöljük, majd bevonjuk svájci, ötszörösen finomított, csomómentes, tejszínes tejcsokoládé-masszával, és szõlõcukrot hintünk rájuk szeretettel. (Közben a rendõr öklendezik.)
Rendõrnõ: Lehet, de akkor is csak béka van benne!
Milton: Mi más lenne?
Rendõrnõ: Ki se csontozzák?
Milton: Ha kicsontoznánk, mitõl ropogna? (A közrendõr nagyot öklend, és kiszalad.)
Rendõrnõ: Csikló közrendõr evett belõle!
Milton: Világosan rajta áll, hogy ropogós béka.
Rendõrnõ: De ettõl még a fogyasztók nem feltételezik, hogy igazi békáról van szó! Csikló közrendõr például mandulás golyónak nézte. Az emberek azt hihetik, hogy valamiféle mûbékát tesznek bele.
Milton: (Felháborodottan.) Mûbékát?! Mi nem használunk semmiféle mesterséges ízesítõt és adalékanyagot!
Rendõrnõ: Ezzel együtt ha nem akarja, hogy eljárást indítsak maga ellen, a "Ropogós béka" feliratot cserélje ki a következõre: "Ropogós, nyers, kicsontozatlan, valódi, döglött béka"!
Milton: A forgalmunk megsínylené.
Rendõrnõ: Miért nem gyárt hagyományos édességeket? Például a karamell vagy a citromkrém nagyon népszerû, úgy hallom. (Újabb édességet vesz elõ a dobozból.) Nézzük csak! Tokos koshúgyhólyag!
(A közrendõr eddigre épp visszatér, de a név hallatán újra nagyot öklend és kiszalad.)
Rendõrnõ: Miféle édesség ez?
Milton: Mi csakis válogatott cornwalli kosok friss húgyhólyagjával dolgozunk. Kiürítjük, pároljuk, szezámmaggal ízesítjük és bevonjuk fecskehányással.
Rendõrnõ: (Felháborodottan.) Fecskehányással?!
Milton: Abból van a tok.
Rendõrnõ: A dobozon szó sincs fecskehányásról!
Milton: De igen, ott alul, a nátrium-benzoát után.
Rendõrnõ: Ez egyáltalán nem elég! Nyomtasson a dobozra egy nagy, vörös feliratot: "Vigyázat! Fecskehányás!"
Milton: Ki fogja úgy megvenni?
Rendõrnõ: Nem érdekel. Nekem a vásárlók érdekeit kell védenem. Hát ez meg mi? (Elõvesz egy újabb desszertet.) Csótány csemege!
(Eddigre a közrendõr megint visszatér, s a név hallatán nagyot öklend.)
Rendõrnõ: Veszett tehén taknya!
(A közrendõr erre lekapja a sisakját és belehány. A rendõr jelez neki, hogy a sisaknak a fején a helye. Erre fölteszi és így a hányás az arcába csorog.)
Rendõrnõ: És ez meg mi? Szúró Rudi!
Milton: Az a specialitásunk! Amikor az ember beteszi a Szúró Rudit a szájába, két acéltû kipattan, és lyukakat üt az arcán.
Rendõrnõ: Abban meg mi az élvezet? Ha valaki csokit tesz a szájába, nem arra számít, hogy kilukad az arca! Egy szó, mint száz, velem kell jönnie az õrsre.
Milton: (A közönséghez.) Elkaptak!
Rendõrnõ: Ne beszéljen a közönséghez! Gyerünk!
(Elviszik Mr. Miltont.)