BUÉK '97 (a Magyar Rádió szilveszteri műsora) 1996. december 31. Fábry Sándor: Sokminden idegen szó mellé bejött egy másik, még kevésbé ismert. Nem akarom az idegenszavak számát szaporítani... nyers fordításban ez úgy hangzik, hogy: "felálló komikus", "stand-up comedian". Tehát, aki nemcsak ül és mesél, hanem feláll és mesél. Ez egy új dolog, én belátom! Itt az ideje, hogy megismerjék, aki megismerteti Önökkel: Galla Miklós! (óriási röhögés) Hát, képzeljék el mi történt a múltkor... Kis összejövetelt tartottunk nálunk, s hát be volt kapcsolva a televízió, éppen futball-meccset közvetítettek. Odapillantok a képernyôre, hát látom, hogy a pályán a játékvezetô olyan sokat rohangál. Hát errôl rögtön eszembe jutott egy élc, el is mondtam a többieknek. Mondom nekik: "Hogy hívják az olyan játékvezetôt, aki sokat fut? Strapabíró!" (nevetés) Hát ezen annyira röhögtem... Nade aztán eszembe jutott egy másik tréfa: "Mit mond egyik orvos a másiknak, amikor a börtönkórházban elfogy a jód? Hát azt mondja, hogy: Eltart majd egy jó darabig, amíg eljut majd a jód a rabig!" (kac-kac) Értik ugye?! Hogy "jó darabig", utána meg "jód a rabig"... Ilyen nyelvi humor... Nahát, ekkor már nyihogtam a röhögéstôl, de azért gondoltam nem árt tovább fokozni a hangulatot, úgyhogy meg is tettem. Mondom a többieknek: "Hogy hívják az öregedô paripát? Már kopó ló!" (ha-ha-ha, jaj-jaj-jaj) Hű, de jó volt! Nahát, ekkor már szabályosan sírtam a röhögéstôl, de azért csak mondtam, csak mondtam... Eszembe jutott egy anekdota: "Egy fazon elmegy a pszichiáterhez, és azt mondja: - Doktor úr! Azt képzelem, hogy tíz deka sült gesztenye vagyok szétszórva a földön. Mire az orvos: - Hát, szedje össze magát!" (kacaj) Ez olyan végtelenül szellemes, jaj... Hát ekkor már fuldokoltam a kacagástól, de aztán eszembe jutott: Hát, három a magyar igazság, egy a ráadás, egy meg a bónusz! Mondom, egye fene még egy poént megeresztek! Mondom a többieknek: "Mi kell ahhoz, hogy valaki sörös ládákat tudjon cipelni? Rekeszizom!" (he-he-he) Viszontlátásra!