BUÉK '97 (a Magyar Rádió szilveszteri műsora)
1996. december 31.


Fábry Sándor:

Sokminden idegen szó mellé bejött egy másik, még kevésbé ismert. Nem akarom az
idegenszavak számát szaporítani... nyers fordításban ez úgy hangzik, hogy:
"felálló komikus", "stand-up comedian". Tehát, aki nemcsak ül és mesél, hanem
feláll és mesél. Ez egy új dolog, én belátom! Itt az ideje, hogy megismerjék,
aki megismerteti Önökkel: Galla Miklós!

(óriási röhögés) Hát, képzeljék el mi történt a múltkor... Kis összejövetelt
tartottunk nálunk, s hát be volt kapcsolva a televízió, éppen futball-meccset
közvetítettek. Odapillantok a képernyôre, hát látom, hogy a pályán a
játékvezetô olyan sokat rohangál. Hát errôl rögtön eszembe jutott egy élc, el
is mondtam a többieknek. Mondom nekik: "Hogy hívják az olyan játékvezetôt, aki
sokat fut? Strapabíró!" (nevetés) Hát ezen annyira röhögtem... Nade aztán
eszembe jutott egy másik tréfa: "Mit mond egyik orvos a másiknak, amikor a
börtönkórházban elfogy a jód? Hát azt mondja, hogy: Eltart majd egy jó darabig,
amíg eljut majd a jód a rabig!" (kac-kac) Értik ugye?! Hogy "jó darabig", utána
meg "jód a rabig"... Ilyen nyelvi humor... Nahát, ekkor már nyihogtam a
röhögéstôl, de azért gondoltam nem árt tovább fokozni a hangulatot, úgyhogy meg
is tettem. Mondom a többieknek: "Hogy hívják az öregedô paripát? Már kopó ló!"
(ha-ha-ha, jaj-jaj-jaj) Hű, de jó volt! Nahát, ekkor már szabályosan sírtam a
röhögéstôl, de azért csak mondtam, csak mondtam... Eszembe jutott egy anekdota:
"Egy fazon elmegy a pszichiáterhez, és azt mondja: - Doktor úr! Azt képzelem,
hogy tíz deka sült gesztenye vagyok szétszórva a földön. Mire az orvos: - Hát,
szedje össze magát!" (kacaj) Ez olyan végtelenül szellemes, jaj... Hát ekkor
már fuldokoltam a kacagástól, de aztán eszembe jutott: Hát, három a magyar
igazság, egy a ráadás, egy meg a bónusz! Mondom, egye fene még egy poént
megeresztek! Mondom a többieknek: "Mi kell ahhoz, hogy valaki sörös ládákat
tudjon cipelni? Rekeszizom!" (he-he-he) Viszontlátásra!