Globál-TV
1998. szeptember

Az álinterjú

Beleznay Endre: - Kezdjük, jó? Sok szeretettel köszöntöm a tv-nézôket! Galla Miklóst köszöntöm körünkben. Ön a... vagy te a magyar humor egyik legkülönlegesebb képviselôje vagy.
Galla Miklós: - Ó, köszönöm szépen!
   - Nyilván teoretikusan is felkészült vagy a témából. Tudnád-e... mit szólsz ahhoz például - aminek utánanéztem -, hogy amit Karinthy Frigyes írt a nevetségesség, a humor és a komikum korrelációjáról 1937-ben a Nyugat augusztusi számában?
   - Hogy én arról mit tudok? Ha-ha. Semmit!
   - Akkor csináljuk inkább azt, hogy kezdjük egy másik kérdéssel elölrôl. Hogy ne erre induljunk el, hanem akkor a gyakorlat szempontjából kezdjünk valami könnyebbel.
   - Jó.
   - Nagyon érdekes az, amit Mark Twain írt a poén-technikáról, ami nagyban emlékeztet a ti stílusotokra, poén-technikára. Ezt nyilván olvastad ezt a könyvet, amit Mark Twain írt a poén-technikáról.
   - Dehogy olvastam! Én semmi ilyen humorelméleti könyvet még életemben nem olvastam.
   - Pedig én azt gondolom, hogy kell, kell az elméleti tudás. És az valamennyire kicsit csak, de azért érzôdik azért a műsorotokon szerintem, hogy nincs mögötte az az elméleti tudás. Mert kell. Bármit csinál az ember, a gyakorlat az nagyon fontos, de az elmélet is kell.
   - Na de látod, hogy jók a műsorok. Tehát hogyha hiányozna az elméleti tudás, akkor hibás lenne. Nem tudom, hogy színpadi műsorra gondolsz, vagy tévé- műsorra? (a riporter elkezd jegyzetelni) Hm? Haló!
   - Bocsánat, egy pillanat! (jegyzetel tovább)
   - Ez hogy van? Ki lesz vágva?
   - Micsoda?
   - Hogy közben itt írsz?
   - Nekem ez a riporteri technikám.
   - Értem, csak a tv-nézô ezt hogy látja majd?
   - Majd kivágják. (folytatja a jegyzetelést, 25 másodperc néma csend; Miki a kamerába mosolyog és jelzi, hogy nem érti a dolgot)
Ő, úgy látszik ebbôl... így a humorról akkor nem tudunk így beszélgetni ô veled. Akkor menjünk át oda, hogy hogy hogy ô... beszéljünk az image-edrôl. Régóta ez az image-ed. Nem ô... érzôdik, tehát nem válik ez unalmassá egy kicsit?
   - Ezt nem nekem kell megmondani. Ha arról van szó, hogy a frizurám, vagy hogy nincs szakállam.
   - Ez pont a frizurára pont gondoltam egyébként, hogy a frizurával lehetne valamit kezdeni. Mert évek óta ilyen, és akkor az unalmas.
   - Néha rövidebb.
   - Ezt a hajat. Most megtaláltam a fésűmet. Hogy belemennél-e, hogy kipróbáljunk itt most élôben valami újat. Megigazíthatnám? Megigazíthatom a...
   - Hát a... ja, jó. Szerencsére meg van mosva.
   - Próbáljuk meg.
   - Próbáljuk meg.
   - Itt van a fésűm, azt mondja.
   - Na erre kíváncsi vagyok!
   - Merre? Próbáljuk meg egy kicsit... hát ez.
   - Riporteri fésű!
   - Szólj, ha fáj!
   - Jó.
   - Ezt nem lehet... Ki akartam egyenesíteni... ki akarom, csak nem nagyon lehet, bocsáss meg, hogyha...
   - Igen, mert göndör.
   - És nem lehet egy ellendauer-t? Ah, nem. (fésüli tovább) Áh, nagyon érdeke... tényleg göndör.
   - Göndör magától. Szóval ez ilyen természetesen.
   - Bocsánat, egy kicsit a kezemet is hogy... (már a kezével is próbálja összetúrni Miklós haját)
   - Jaj!
   - Ez jó irány, csak nem nagyon... Jó, hát... kicsit...
   - Jó, majd megnézem tükörben.
   - Sokmindent nem lehet csinálni a hajaddal.
   - Látod! Ezt már elôre tudtam. Ezért nem bántom. Viszont megmosom, meg azért néha szokott rövidebb is lenni.
   - Pont az jutott eszembe, hogy te ez vagy, így vagy természetes. Arra gondoltam, hogy ez kicsit kínos. Kialakítottál egy stílust, egy éneklô stílust, és hogy ez kínos, hogy végül is ezt kell használnod az életben is.
   - De azért nem kínos, mert én ezt nem kialakítottam, hanem ez a természetes. Én ezt nem tartom éneklônek. Azt tartom éneklônek, amikor dalokat énekelek. Ezt egyszerű, számomra természetes beszédnek tartom.
   - (másképp kezd el beszélni, kicsit tagoltan) Hát így egy kicsit... ha én így pró-bá-lok be-szél-ni. Nekem, hogyha megpróbálok valami ilyesmit, az nem ter-mé-sze-tes... vagy nem természetes... Nem természetes! Próbálom, de nem.
   - Mindenki másképp beszél. Én se így... één se íígy be-széé-lek (most Miki is tagoltam kezd el beszélni), ahogy utánozni szoktak. Én így beszélek normálisan. Egy, kettô, három: mikrofonpróba!
   - Egy, kettô, három! Hát errôl beszélek, hogy fölvitted. Egy, kettô, há-rom... (a végére felvitte a hangját) Én azt mondanám, hogy egy, kettô, három!
   - Van ilyen is, meg olyan is.
   - Hát egy magyar hangsúly az az, hogy egy, kettô, három. (gyorsan elhadarja) Nem az, hogy egy, kettô, három! (megint felvitte a végén a hangját)
   - Magyar hangsúlyproblémáim nincsenek. Általában én szoktam másoknak megmondani, hogy kell a mondatot hangsúlyozni, ha véletlenül nem tudják.
   - Egy kicsit úgy érzem... ez szintén ilyen kialakított dolog lehet, hogy kicsit tájszólásod is van.
   - Na ezt se mondták még. Ilyen se volt még. Én pesti gyerek vagyok, Pesten születtem.
   - Ezért vagy népszerű. Hogy egy kicsit: Pes-ten... Tehát hogy egy ilyen kicsit ilyesmi van a beszédben, hogy elhúzva, egy kicsit... hogy ebben a reklámban, hogy Érted, tehát hogy...
   - Értem. Szerintem nem tájszólás, ha néha kicsit lassabban beszélek, az azért van, mert közben fogalmazom, hogy mit mondjak.
   - (15 másodpercig ismét jegyzetel, és radírozgat) Jól érezted magad a beszélgetés alatt? Tehát ez egy jó beszélgetés volt? (ismét elkezd írni)
   - Hát az, hogy közben irogatsz, az nagyon furcsa számomra. Tehát én mondjuk úgy képzelem, hogy amikor beszélgetnek, akkor egymásra figyelnek a beszélgetôpartnerek. És az egyik közben elkezd írni, az a kommunikációt megtöri. Mondjuk én még ilyennel nem találkoztam. (vár egy kicsit, értetlenül nézi, majd folytatja) De lehet, hogy ez is jó valamire.
   - (5 másodpercig ismét csend) Szerintem nagyon frappáns volt ez a vég.
   - Akkor jó!
   - Köszönöm szépen, hogy eljöttél!
   - Szívesen!