- Tudomásom szerint nem volt kifejezetten barátságos az elválás. Ellenségek lettetek?

- Én nem tekintem őket ellenségnek, ők magukat tekintik annak, de hogy miért alakult így, árról őket kellene megkérdezni. Tíz évig azért dolgoztam, hogy ez a társulat befusson, ismert legyen, és olyan produkciókat hozzon létre, amelyeket szeret a közönség.

- Korábban azt nyilatkoztad, hogy elképzelhetetlen a tagok kiválása, hiszen az egyéniség pótolhatatlan.

- Amíg együtt voltunk, nagyon sokszor elhangzott, ha valaki kiválik, akkor ezt már nem lehet L'art pour l'art Társulatnak hívni. A volt kollégáimat minősíti hogy - annak ellenére, hogy engem elüldöztek, bár formailag én léptem ki, Natáliát pedig kirúgták - ugyanúgy hívják a társulatot. Persze a közönséget nem lehet átverni, hiába tesznek úgy, mintha semmi sem történt volna.

- Elfogytak a társulatban rejlő tartalékok, kiégtetek?

- Most már a Holló Színházban adjátok elő saját írásaitokat is. Hogyan áll össze egy színpadi műsor?

- Valószínűleg sokkal racionálisabban, mint azt egy kívülálló gondolja. Egyszerűen számba vesszük azokat a műsorszámokat, amelyekről úgy gondoljuk, hogy megfelelőék lehetnek, majd szándékosan túltervezünk. Akármilyen régen van az ember a szakmában nem tudja megjósolni, mi az ami tényleg sikert arat.

- Angol vagy saját darabok maradtak ki az előadásból?

- Amiket kihagytunk azok angol darabok voltak, de ez nem jelenti azt, hogy azok kevésbé lennének érdekesek, egyszerűen néhány előadás alatt kristályosodott ki, melyek hatnak jobban a televízióban, és melyek színpadon.

- Az általatok írott jelenetek is a ,,tipikus angol humor" elvét követik?

- Nem. Sajnos arról én is tehetek, hogy elterjedt ez a kifejezés: angol humor - mint stílus - pedig ilyen valójában nem létezik, hiszen az angol humoristák is ezerfélék. Például a Folytassa..., teljesen más, mint a Monty Python. S Benny Hill show-műsorai sem hasonlíthatóak Mr. Bean-éhez, pedig ugye angol mindegyikük. Meg van mindegyiknek a maga közönsége.

- Ez a tanult szakmád?

- Konkrét tanult szakmám nincs. 17 éves koromban már írogattam külső munkatársként lapokba. Közben zenei ambícióim is voltak. Zenélni akartam, és közben nevettetni. Ez az igény meg is maradt. A Holló Színház műsorát is színesíti több dalbetét.

- Van valami koncepció a dal és a próza arányának kialakításában?

- Nehéz eltalálni a közönség igényét. Az viszont szerencsés, hogy a dalok is humorosak, ezért beleillenek a programba.

- Jelenlegi munkatársaidról mit tudhatunk?

- Legrégebben Dózsa Gergellyel ismerjük egymást. Gyermekkora óta színjátszó, a debreceni Csokonai Színházban szerepelt Nyilas Misiként, Maugliként pedig a Dzsungel Könyvében. Tehát régóta nem idegen tőle a színpad, kiváló a hallása és a ritmusérzéke. Egyébként azokkal nagyszerű együtt játszani, akiknek megfelelő a ritmusérzékük. Ez szöveg esetében különösen fontos, mert a párbeszédek is akkor hatásosak, ha van ritmusuk. Másrészt ő is erre a humorra van hangolva. Magánéletben többet hülyéskedik, mint én. Bor Laci szintén nagyon tehetséges, és remek a beszédhangja. Igazi közösségi ember. Mindenkivel jól kijön, nem hisztis. Egyébként senki sem az, talán én vagyok egy kicsit rigolyás. Annyi önkritikám van, hogy bevallom nagy fokú alkalmazkodókészséget igénylek, de szeretnek a kollégáim, úgyhogy valószínűleg nem esik nehezükre a bolondériáimat tolerálni. Bölöni Réka a legfrissebb kolléga. Ő is gyerekként kezdte a színpadi munkát, egyébként erdélyi származású. Nagyon bővérű komika, akit Natália ajánlott, és jól tette.

- Az Ügyes Lajos Irodája című jelenetsorozat írására például vannak külső szerzőink, akikkel karöltve találjuk ki a szójátékokat, de bárkinek lehetnek olyan gegötletei, amelyeket beépítünk. A dalokat viszont én írom, a zenét és a szöveget is.

- Nem gondoltál még filmforgatókönyv írásra?

- Nem, én televízióra és kamaraszínházra vagyok kalibrálva. A TV-műsorban az a jó, hogy sok kis jelenetből áll, míg a film egy más műfaj. Ott egy nagy koncepciónak kell végigvonulnia. Ilyennel még nem próbálkoztam, de lehet, hogy ha már nagyon sok tévéműsor lesz a hátunk mögött és kimerítettük e műfaj lehetőségeit, akkor megpróbálkozom a filmmel, bár ennek komoly anyagi vonzatai is vannak. 80 millió forintot nem tudom honnan tudnék hirtelen előteremteni, nem vagyok jó üzletember.

- Én nem sorolom, hanem csinálom. Intellektuális annyiban, hogy látszik rajta: értelmes emberek csinálják, viszont bárki megértheti. Azt szoktam mondani, ha én megértem, másnak sem okozhat problémát. Én egy nagyon naiv és egyszerű gondolkodású ember vagyok. Ilyen értelemben viszont populáris a műfaj.

- A Coca-Cola-reklám elkészítésekor mi motivált inkább, a bizonyítási vágy egy másik területen, vagy a pénz?

- Ha csak a pénz motivált volna, akkor nem utasítottam volna vissza például egy bank felkérését. Úgy gondoltam, bankot reklámozni földhözragadt dolog, viszont a Coca-Colától olyan reklámfilm forgatókönyvvel kerestek meg, amit a személyemre szabtak, ráadásul átírhattam saját kedvemre. A figurát a Csinibabában alakított konferanszié és a tévében bemutatott Humoros előadóművész ihlette. A Coca-Cola, mint termék is vállalható. Cigarettát biztosan nem reklámoznék, sőt szívesen agitálnék ellene.

- Hol láthatunk benneteket a közeljövőben?

- A Buda Stage-en lépünk fel (II. ker., Tárogató u. 2-4.) minden hónapban néhány alkalommal. Várunk mindenkit, lehet röhögni.