Abszurd étvágy
"Frizsidernéző" rovat
A nyolcvanas évek elején, amikor a GM 49-cel riogatta az embereket, egyszer-kétszer felugrottam hozzá. A szobában, az asztal közepén állandó kellékként egy óriási tálban sült gesztenye volt. Mellette újságpapíron a gesztenye héja. De ő soha egy falatot sem evett. Sőt: tök sovány volt. Mardosott a kétség: ez a gesztenye is kamu és lehet, hogy Galla Miklós nem eszik semmit? Igaz, aggódásomat kissé enyhítette, hogy sohasem kínált meg. Galla megnyugtat: már akkor is evett. Sőt hajdan egy Szaratov hűtő boldog tulajdonosa volt. Aztán egy költözéskor a szovjet csoda szörnyű kerregés és zörgés kíséretében kilehelte a lelkét. A jó társ a szemétdombon végezte. Sanyarú évek következtek.
Gallának négy évig nem volt hűtőszekrénye. Mielőtt az együttérzéstől könnybe lábadna a szemünk, elmondja: nem volt ideje arra, hogy vegyen. De nem is izgatta a kérdés. Aztán '94 karácsonyára meglepte magát egy hűtővel. Hál' istennek! - sóhajtanék fel, ha a boldogságtól meg tudnék szólalni. Aztán - ó, sors kegyeltje - vett egy mélyhűtőt is.
Örült ugyan a masináknak, de az újdonsült hűtőtulajdonosok szinte beteges öröme nem ragadt át rá. Racionálisan közelítette meg a kérdést: eszébe sem jutott nyitogatni a hűtőajtót és gyönyörködni a hófehér műanyag falakban, amelyeken meg-megcsillan a tizenöt wattos izzó fénye. Nem, ugyanis a gyakori nyitogatástól csökken a hűtési hatékonyság.
De hát mit is tart a mélyhűtőben? Nagyon nehezen szánja rá magát, hogy kinyissa a hűtőajtót. Röpke másodpercekre teszi csak meg, amíg a képek elkészülnek. A hűtési hatékonyság miatt, persze.
A polcokon gyorsfagyasztott brokkoli, karfiol, kukorica, zöldborsó, sóskakrém. Nem mondható, hogy a tésztafélék kritikátlan rajongója lenne, viszont a pizzával szemlátomást kivételt tesz. És persze szilvás gombóc is van. Imádja! Sajnos a mélyhűtött tejbegríz még nem az igazi, így azt a saját kezével kell elkészítenie.
Vendéglátónk egyébként kísérletező típus. Egy kósza ötlettől vezérelve a kertjében termett cseresznyét elrakta őszre. Talán ki sem magozta, meg sem mosta, csak bedugta egy zacskóba, úgy fagyasztotta le. Majd valamikor októberben kiderül, hogy milyen is a Galla-féle nyári cseresznye.
Galla zöldségevő. De nem igazán. Pedig néhányszor volt már vegetáriánus. Ám utoljára gyerekkorában evett rántott húst, párizsi szeletet, hagymás rostélyost. Ezzel az együttérzés újabb rohamát idézi elő bennem. A másik hűtőben sincs semmi komoly dolog. Mintha egy csendéletekkel kísérletező festő műhelyébe pillantanánk be. Egy tálon paprika és megpucolt hagyma. Sajt. Joghurt. Most jön az elkerülhetetlen kérdés: mit eszik?
Kedvence a sült gesztenye. Tehát végére jártam a másfél évtizedes titoknak. Igazi ínyencként jegyzi meg, hogy a bécsi utcákon kapható gesztenye a legjobb. És itt jön a nosztalgia. Többször járt Londonban, ott szerette meg az indiai konyhát. A Király utcában van a legjobb magyar indiai étterem - állítja. De ettől függetlenül a másik kedvenc étele a nyers paradicsom.
Szereti a gyümölcsrizst, a különféle joghurtokat, de a tortafélékkel ki lehet kergetni a világból. Most már kegyetlenül belemerülünk a konyhaművészetbe. Főzni a szó hagyományos értelmében nem szokott. De elkészít ételeket: például a Galla-tálat. Ez pedig így néz ki: vegyünk negyed kiló túrót és két pohár tejfölt. Dolgozzuk őket össze. A túrót természetesen papír, a tejfölt pedig pohár nélkül - hívja fel a figyelmet. Ízesítsük fokhagymával, gulyáskrémmel, sűrített paradicsommal és tormával érzés és ízlés szerint. Se olajat, se majonézt nem adjunk hozzá. Ezután szórjuk meg borssal és curryvel. Dúsítsuk fel apróra szeletelt répával, retekkel, paprikával és adjunk hozzá zöldbabot, zöldborsót, szárított kaprot. Tehetünk bele vöröshagymát, gombát és sajtot is. Piríthatunk ugyan hozzá kenyeret, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy amikor elkészült, műanyag tálból, kanállal együk meg. Jó étvágyat!
Nem látszik kövérnek. Igaz, azt sem tudja, hány kiló. De ez csak játék, hiszen a sarokból határozott mozdulattal előkap egy fürdőszobamérleget, precízen beállítja, majd lerúgja a papucsát, övét lecsatolja, és a fotelra dobja. Rááll a mérlegre. Szigorúan mondja: 75 kiló. Jó, jó, ruhával együtt.
Most már nem lehet megállítani, nem marad több titok. Elmeséli másik kedvenc ételét: a kifőtt tésztát reszelt sajttal és tejföllel kell megszórni, aztán berakni a sütőbe, úgy, hogy a sajt ráolvadjon. Sajnos nagyon jó étel - kommentálja és látszik rajta, amit évekig csak sejtettem, ám aminek a bizonyságát csak most szereztem meg végre: Galla tényleg szokott enni.
| Murányi Marcell |
