Mai Nap
1997. augusztus 3.

Nyúl volt a suliban

Amikor én még kissrác voltam...

Már akkor is imádta a hanglemezeket, és nagyon szeretett egyedül lenni. Énekelt, táncikált, az iskolai elõadáson pedig nyulat alakított. Kissrác koráról Galla Miklós mesél.

      Egyedüli közös gyerekként gyakran magamban játszottam. Van ugyan egy bátyám, akivel az apukánk és egy nõvérem, akivel az anyukánk közös, de mindketten sokkal idõsebbek nálam. Ezért nem is volt sok közös programunk.

      Amikor szüleim elváltak, a papámmal tartottam. Nem költöztünk messzire, csak a közeli bérházba. Apukám szigorú volt és megkövetelte a rendet. Elõfordult, hogy mindent lesöpört a rendetlen asztalomról, amit csak talált.

      Mindig magamnak való gyerek voltam, így nevelõdtem. Nagyon kellemes borzongással töltött el, ha egyedül maradtam. Persze ilyenkor nem randalíroztam, nem törtem-zúztam tányérokat, szóval nem csináltam olyat, amit nem szabad. Kissrácként nagyon izgattak a hanglemezek, és amikor egyedül hagytak, gyakran azokra tátogtam és táncikáltam. Emlékszem, bunkert is építettem magamnak. Az asztalon átterítve lelógattam a földre a plédeket. Így az asztal alja pompás kis kuckóvá vált. Egyszer-egyszer a rádiót is bevittem oda és azon hallgattam a rádiókabarék ismétléseit.

      Persze focizni is nagyon szerettem, és apuval sokszor mentünk meccsre. A gyönyörû faragott íróasztalába bele is véstem, hogy MTK.

      Nyáron többször jártam táborba is. Ezek otthon alvós és reggelente bemenõs táborok voltak. Egyik alkalommal a Dagály strandon csináltunk színelõadást, azon a színpadon, ami már nem létezik. Vicceket adtunk elõ, és persze én voltam a fõszervezõ. Tûzforró, nyári napon volt az elõadás, és én már reggel fehér ingben, mellényben és csokornyakkendõben mentem, pedig délután hatkor léptünk csak fel. Majd megsültem. Ráadásul a hangosításra egyáltalán nem is gondoltam. Ott álltunk a színpadon, mondtuk a mondókánkat, közben jöttek-mentek elõttünk az emberek. Némelyik felnézett, de ment is tovább, mert hallani egy kukkot sem hallott. Így közönség az nem volt. Egyszer szerepeltem iskolában is. Nyulat alakítottam. Azt mondták beszéljek hangosan. Ezt annyira komolyan vettem, hogy az egész szöveget végigordítottam.

Laár Anikó