Észak-Magyarország
1998. december 21.

Egykor ,,komoly" volt, ma kissé abszurd

Nagy Natáliával beszélgettünk, akinek rövid idôre Nagy Bandó volt a magyar hangja

Ami évtizedekkel ezelôtt nem volt vicces, évek múltán még az lehet. Ez Nagy Natália új CD-jének tanulsága.

Nagy Natália a Mikulásnak is adott autogramot

,,Öröm a közlekedés", vagy ,,kezdôdik a távbeszélgetés", vagy ,,ha a szívemig jutsz, felperzselsz, mint a friss must" - van ezekben a sorokban némi bugyuta báj. Nagy Natália legújabb CD-jérôl, a Zsákbamacska minden nô címűrôl idéztem ôket.
    - Az 50-es, 60-as évek táncdalai ezek. Egy-két évig voltak divatosak, utána elfelejtették ôket - meséli Nagy Natália a miskolci Aranycsarnok megnyitóján. - Archívumokban nem is találhatók meg, padlásokon, antikváriumokban leltem rájuk régi lemezeken. A Békaszerenád címűben például meglett korú férfiak kórusa kuruttyol. Ez azért egy kissé...
    És elnézést kér, az Aranycsarnok emeletnyi színpadára szólítják. Mellettem álló édesapja, Nagy Bandó András humorista veszi át a szót.
    - Ez az én, még inkább a szüleim generációjának a zenéje. Falusi gyerekként kockás - azóta is egyszerűbb így mondani, mint hogy négyzetrácsos - füzetbe jegyeztük a dalok szövegét. Amikor ezek a slágerek futottak, Nati még csak gondolat sem volt. De lehet rájuk táncolni - cha-cha-cha, foxtrott -, ezt szerették régen, és manapság újra.
    - Nem hakni ez? - kérdezem, miközben Natália a második számot plébekkeli a pódiumon.
    - Jó értelemben véve az. Nati nem is szokott csinálni ilyet. A lemezét jött egy kicsit népszerűsíteni, mert fellépni most én léptem fel. A humoristák pedig ebbôl élnek. Ha úgy tetszik, hakniznak.
    Natália torkát köszörülve jön le a színpadról, mondja, nem tud csak tátogni, muszáj énekelnie, és meg is van fázva.
    - Ott hagytam abba, hogy egy kissé: abszurd.
    - Apropó abszurd. Önt a L'art pour l'art Társulatban, a Holló-Színházban ismerte meg a közönség. Már egyikben sem látható.
    - Errôl nem szívesen beszélek.
    - Mit csinál mostanában?
    - Elkészült ez a CD, és a Vígszínházban a Hotel Menthol-ban Klipsz szerepét játszom.
    - A zsákbamacska-daloknak van valami közük az abszurd humorhoz?
    - Amikor ezek a dalok születtek, komolyan gondolták ôket, már amennyire egy táncdal komoly, de az biztos, nem szánták humorosnak. Mintha egy másik országról szólnának, miközben mindenki tudta, vagy elôbb-utóbb megtudta, milyenek is voltak igazából az 50-es, 60-as évek.
    Aztán jönnek a dedikációt kérôk, elbúcsúzunk.
    ,,Van egy kis televízió a szívem közepén" - jut eszembe még egy szövegfoszlány. A szerkesztôség felé baktatva azon gondolkozom, ma mi van az ember szíve közepén?
    Nem tudom.
    Önök tudják?
KI