-------------------------------------------------------------------------------- iNteRNeTTo-zeNe-GaLLa -------------------------------------------------------------------------------- Azt akarja, hogy simára nyaljam a recehártyáját? Galla Miklós Galla Miklós annak idején zenészként nem bírta meghatni az országot. Az Ikarus és a GM 49 működését nyugodtan nevezhetjük bukásnak, bár én könnyesre szoktam röhögni magam a Digitális majális lemezen. GM 49 után Galla eltűnt a színpadról, és néhány év múltán az angol abszurd honosítójaként tarolt. A Holló Színház sikerét is felül bírta múlni aztán két zenészkollégájával, Dolák-Saly Róberttel és Laár Andrással valamint Nagy Natáliával, azaz a L'art pour l'art Társulattal. Vastyúk is talál szeget című tévéműsorukkal két éve robbantottak, azóta a Besenyô család címet viselô jelentsorozat már a magyar humor klasszikusai közé somfordált. Kicsavart fordulatait, szólásparódiáit éppoly sűrűn idézgetik bölcsészklubokban, mint menedzserképzôkön, futballmeccseken vagy kocsmákban. És a L'art pour l'art zenés anyagaival Gallának sikerült az, ami a GM 49-el nem: a slágerlisták élvonalába került. Amikor a cikk megjelenik, a Lila liba című L'art pour l'art-album már aranylemez. UP: A Lila liba CD rendesen bekezdett az eladási listákon. Ahogy látom jobban megy, mint az elsô lemezetek. GM: Sokkal jobban. Ez már most aranylemeznek tekinthetô. Az elsô hat-nyolc hónappal a megjelenés után lett aranylemez, ez pedig másfél hónap alatt. UP: Ha jól megy egy lemez, akkor gyakori kiadói reakció, hogy "gyorsan még egyet!", koncertanyag, vagy unplugged. Készültök valami follow upra? GM: Úgy szerzôdtünk a PolyGram Zebrával, hogy három év - három lemez, tehát értelemszerűen egy év múlva lesz új CD. De elképzelhetô egy maxi-CD most nyáron, mert koncertezni fogunk július közepe és augusztus vége között. Lila liba című koncertünket adjuk elô, és erre lehet, hogy kijön egy maxi, maximum négy szám lesz rajta. A koncert érdekessége, hogy teljesen élô lesz. Tehát öttagú zenekar játszik a színpadon a társulaton kívül. Gitár, basszusgitár, dob, két billentyű, két vokalista lány, a kísérô zenekar magját a Fahrenheit együttes adja, a két billentyűs pedig Lippényi Gábor és Gay Tamás, akivel még a GM 49-ben együtt játszottam. Ezen kívül Laár Andris is gitározik bizonyos számokban és Dolák-Saly Robi is. De az a lényeg, hogy teljesen élô produkció lesz. UP: Milyen nagyságú helyeken lesz ez a nyári turné? Klubokban? Művházakban? Sportcsarnokokban? GM: Szabadtéri színpadokon. Augusztus végén a Budai Parkszínpadon lesz a zárókoncert. A fellépôk tiszteletdíját a 2. számú Gyermekklinika kapja meg berendezésfejlesztési célra. UP: Akik emlékeznek még Galla Miklósra, a zenészre, azok többnyire a GM 49-bôl ismernek. Pedig már elôtte is játszottál egy zenekarban. GM: Persze, játszottam. Elôtte az Ikarus nevű zenekar volt. UP: Az valami rockzenekar volt, ugye? GM: Az szeretett volna lenni, mondjuk így. Példaképünk a P. Mobil volt meg a Deep Purple, dehát ahhoz nem voltak meg a képességeink. Meg nekem teljesen más a beállítottságom, mint szerzônek. Most is nagyon szeretem a régi P. Mobilt meg a régi Deep Purple-t, még akkor is ha én magam nem olyan jellegű szerzeményeket adok ki a kezembôl. UP: Régi P. Mobil, régi Deep Purple. Miért hangsúlyozod a régi jelzôt? GM: Nosztalgiám van, mert hetvenhét-hetvennyolcban minden P. Mobil-koncerten ott voltam, mint újságíró megismerkedtem a zenekarral. Ott több tehetséges ember dolgozott együtt. Itt Becsik Sándor gitárosra gondolok, Schuster Lórántra és Vikidál Gyulára, akik olyan fantasztikusan egészítették ki egymást, hogy tényleg fehérizzás volt a színpadon. Nagyon szerettem. Nincs olyan nap, hogy Bencsikre ne gondolnék. Azért nyomtam meg a régi szót, mert a mostani már nem ugyanaz, nem is lehet az. UP: Szerintem így, a GM 49 után kevesen gondolják rólad, hogy ennyire fontosak neked ezek a gitározós zenék. GM: Nagyon fontosak. Bencsiket egyébként mindig a legjobb magyar rockgitárosnak tartottam. Amikor a GM 49 lemezére kellett egy rockos gitárszóló, akkor ôt hívtam el. A külföldiek közül pedig Ritchie Blackmore az, aki az ideálom a gitárosok közül. Nagyon szeretem azt a tiszta játékot, amely mindkettejük sajátja. A GM 49-nél már fölismertem, hogy külön kell választanom, mi az, amit zenehallgatóként szeretek és mi az, amit elôadóművészként csinálnom kell. UP: Ha szétválasztod a kettôt, azt is jelentheti, hogy amit csinálsz, azt nem szereted annyira. GM: Nem, nem. Az ember több dolgot szeret, mint amennyit csinál. A kezdeti GM 49-re például a UB40 volt hatással és a Madness. Azokat is szerettem. UP: A GM 49 megért egy darab nagylemezt, a Digitális majálist. Szeretem azt a lemezt. GM: Oh! Kevesen vagytok. UP: Te viszont többször tettél önkritikus megjegyzéseket ezzel az anyaggal kapcsolatban. Például, hogy bugyuták a dalok. GM: Igen. Bár egy elôre meghatározott cél érdekében lettek bugyuták zeneileg is meg szövegileg is. A producer Novai Gabi barátom volt a Dolly Rollból, és tulajdonképpen egy elektronikus Dolly Rollt akartunk csinálni. A cél az volt, hogy azt a sikert megismételjük. Ez nem jött be. Így utólag sajnálom, hogy nem az eredeti, fanyar újhullámos GM 49-et vittük lemezre, mert az sem fogyott volna jobban, de legalább egy értékes dokumentum lett volna. Ez a lemez nem egy létezô zenekar dokumentuma. Abban a felállásban csak háromszor koncerteztünk. De most már veszett fejsze nyele. UP: Annak idején a zenekarod a KFT-vel együtt megkapta a hivatalos újhullám jelzôt. Hogy is volt ez? GM: Ez ostobaság. Nem tudom, kitôl kaptuk ezt a jelzôt. Mi az, hogy hivatalos újhullám? Attól hogy egy kicsit jobban tudtunk zenélni, mint akiknek ennyi lemeze sem volt? Vagy mi? A KFT-nek azért volt több lemeze, mert nyilván magasabb művészi színvonalú produkció volt. A mienknek nem volt olyan magas a színvonala. Ez a megjegyzés inkább azoknak az irigységébol fakadhat, akik nem tudtak olyan színvonalú zenei és szövegi produkciót letenni az asztalra. Senki sem azt mondja, hogy ô gitározik gyengén, hanem azt, hogy aki tud gitározni, az viszont hivatalos újhullám. Semmi hivatalos nem volt benne, nem a kormány szabta meg, hogy mirôl énekeljen a KFT vagy a GM 49, semmiféle direktívát sem kaptunk, hogy mit adjunk elô. Hanem elôadtuk, amit elôadtunk, mondtuk, hogy szeretnénk lemezt csinálni, és bizonyos esetekben azt mondták, hogy jó. Ennyi. Én, aki annyit küszködtem ezekkel! Szóval kevés emberrel beszéltek olyan cinikus hangon az Erdôs-Bors féle lemezgyárban, mint velem. Kifejezetten cinikus és atyáskodó, lekezelô volt a hangnemük végig velem szemben. Úgyhogy ha valaki nem volt hivatalos újhullám, az én voltam. UP: Milyen volt a viszonyod azokhoz a zenékhez, amiket az "igazi" pontosabban nem hivatalos újhullámnak tartottak akkor? Kontroll, URH meg a többiek. GM: Hallottam ôket egy párszor. Abszolút nem volt a világom ez a zene. Zeneileg nekem ez kevés volt. Nekem nem volt zene. Akinek csak világnézete van, meg hangulata van, az fejezze ki másképp. De a zenét számomra dallamok és akkordok jelentik. Nekem, aki gyerekkorom óta Illés-zenén nevelkedem, meg Fonográfon, meg Supertrampen, meg Yesen, meg Elton Johnon, meg Suzanne Vegán, Beatlesen, meg Deep Purple-ön, meg Rainbow-n, meg AC/DC-n, meg Abbán, nekem a Kontroll meg az URH zeneileg nem adott semmit. Nincs egyetlen dallam, amire visszaemlékeznék, amiben valami feszültség, érdekesség, izgalom volna. Tehát egyszerűen unalmas volt számomra zeneileg. Szövegileg pedig hát én azokat a szövegeket tartottam leleményesnek, amiket a Bornai meg a Laár írtak, meg a Bródy Jancsi. És ráadásul ezek a szövegek, mármint a KFT- meg a Bródy -szövegek, formailag is tökéletesek. A magyar nyelv és a zene ônáluk nincs konfliktusban. És a rímek. Szóval ott, az undergroundoknál olyan fogalmazásbeli meg rímhibák, amelyektôl a dolog hitele megkérdôjelezôdött. De a lényeg az, hogy nem tartottam érdekesnek ôket. UP: Ha már az Illés zenekar szóba került: nemrég, még a koncertek elôtt a Z Magazinban egy olvasói levélben ünnepelted az Illést illetve védted mindenféle támadásoktól. Miért érezted úgy, hogy meg kell védened ôket? GM: Nem olvasói levél volt, hanem valamiért a levél című rovatba tették a cikket. Azért éreztem, hogy meg kell védenem az Illést, mert mindehol mindenkitôl csak egyféle reagálást hallottam ezzel a koncerttel kapcsolatban és mind ilyen szkeptikus megjegyzés volt. Én meg nem értettem, hogyha van egy ilyen csodálatos életmű, produkció, amit az Illés együttes munkásságának lehet nevezni, akkor annak miért nem örül mindenki. Hogy Magyarországon létrejött egy olyan életmű, ami egy csoda, és ami az egész zenetörténetnek az egyik legnagyobb magaslata. Én úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban minden aspektusnak örülni kell. Örülni kell annak, hogy ezek a dalok hozzáférhetôk CD-n, örülni kell annak, hogy akik ezt létrehozták, azok olyan fizikai állapotban vannak, hogy elô tudják adni, örülni kell annak, hogy egy olyan világrengetô színpadi egyéniség, mint Szörényi Levente föláll a színpadra és meg lehet nézni. Mint ahogy nagyon sajnálom, hogy Örkény Istvánnal már nem lehet találkozni, Kabos Gyulát már nem lehet élôben megnézni, Ôze Lajost nem lehet megnézni, csak filmen, ugyanúgy boldog vagyok, hogy Szörényi Leventét meg lehet nézni színpadon. Az ô énekesi, zeneszerzôi működését egyszerűen káprázatosnak tartom és az egyetemes zenetörténet egyik csodájának. UP: Akkor a zenébôl hátráljunk vissza a színpadhoz, illetve a különbözô színpadi produkcióidhoz. Hány is megy most éppen? Ugye a Holló-Színház nem működik. GM: Az pihen. A L'art pour l'art megy, ôsszel is tovább játsszuk itt, a Budapest Bábszínházban a Farkas a mezôn és a Rengeteg parittya című elôadásokat. Van még egy tévéműsorunk fölvéve, amit az év második felében, valószínűleg szilveszterkor lesz látható. Én pedig Dózsa Gergellyel is rendszeresen föllépek. UP: A társulat mostani népszerűségét elsôsorban a Besenyô családnak köszönheti. Egyetértesz? GM: Igen. A tavalyelôtti szilveszteri műsor volt az áttörés. Bár a Lila liba lemez sikere például szerintem már nem csak a Besenyô családnak és a legutóbbi szilveszteri műsornak köszönhetô, hanem annak is, hogy ezen nagyon erôsek a dalok. A legtöbb számnak nincs is köze a Besenyô családhoz, ott van a Fületlen fiú, A nyálon lôtt lány balladája. UP: A Besenyô család milyen humorműfajba tartozik? GM: Álmagyar félreértéses dráma. UP: Ál? GM: Igen, álmagyar, mert csomó magyartalanság van benne, nyelvi hiba. Szándékosan, persze. És félreértéses, mert a szólások, közmondások félre vannak értve. UP: Fogjátok a szótárat és nézitek, milyen közmondásokból lehetne kicsiholni egy poént? GM: Nem. Szótárból a Besenyô család nem születhet. Ha megnézed, egy csomó olyan szófordulatot parodizálunk, amely nem szerepel semmilyen szótárban. Csak ami az eszünkbe jut, abból dolgozunk. Kitalálunk egy sztorivonalat, azt teletűzdeljük különbözo odaillô vagy nem odaillô humorosnak szánt mondatokkal. Több van benne, mint különbözô közmondások és közhelyek kifigurázása. Például a legújabb jelenetben van egy olyan, hogy a Besenyô Pista bácsi azt mondja az öregnek: Mit néz, öreg? Azt akarja, hogy simára nyaljam a recehártyáját? Ez nem közmondás, csak egy félreértés. A Besenyô Pista bácsi azt hiszi, hogy a recehártya egy recés felület, amit ô a nyelvével simára tud nyalni. Ha akar. Ezt azért mondom, hogy nem lehet könyvbôl, ez csak szabadon szárnyaló elméknek a terméke lehet. Vagy amikor az öreg letesz egy nagy faliórát a földre és azt mondja, hogy lefekszem egy órára. UP: Ezt a szóláskicsavarós technikát ellested valahonnan vagy saját? GM: Ez saját. Illetve nem az enyém, mert többen csináljuk. Igazából nincs is egy technika, mert ezek a poénok többfélék. Ha egy filológus venné a fáradságot, hogy a Besenyô család poénjait kiírja, ezeket kategorizálni lehetne. A társulat tagjai találják ki a poénokat, és Szászi Móni. Ô nagyon sokat talál ki, fôleg az öregnek. UP: A Besenyô család a csúcson van. Folytatjátok még? GM: Természetesen. A tévés vetítésre váró kész Vastyúkban is van egy elég komoly, majdnem húszperces Besenyô-jelenet és most is készülnek újabb jelenetek. UP: Minden héten rendszeresen színházban játszotok, te egy másik produkcióddal, a Galla-Dózsa duó tagjaként is szerepelsz. Színésznek képzitek át magatokat? GM: Azért nem nevezhetjük magunkat színésznek. Mert mi csak azt játsszuk, amit kitalálunk. Nem adunk elô Shakespeare-t meg Ady Endrét, Moliere-t, meg Babitsot. Nem is tudnánk, nincs ilyen ambíciónk. Elég nekünk az abszurd humor. -------------------------------------------------------------------------------- Ez a cikk a Wanted júniusi számában is olvasható. --------------------------------------------------------------------------------