- Hogyan kerültél kapcsolatba a filmmel, és ezen
belül is Tímár Péterrel, akinek több produkciójában
szerepeltél már?
- Péter a Moziklip kapcsán keresett meg minket
Laár Andrással és Dolák-Saly Róberttel.
Mindhármunkkal készült egy-egy klip, de az enyémet
az utolsó pillanatban felsõbb utasításra ki
kellett vágni. Péterrel ennek ellenére jó barátok
lettünk, így meghívott szerepelni a Mielõtt
befejezi röptét a denevérbe és a Csapd
le csacsi!-ba. Ez utóbbiban néhány mondat erejéig
meg is szólaltam, s a folyamat a Csinibabában csúcsosodott
ki, amiben az 1962-es Ki mit tud? egyik selejtezõjének mûsorvezetõjét
játszom.
- Hogy viszonyulsz Tímár Péter rendhagyó
forgatási módszereihez? Elvégre a Csinibabában
például hol lassítva, hol gyorsítva vett föl
jeleneteket, miközben a színészeknek playbackre kellett
tátogniuk.
- Az ilyesmi számomra nem jelent problémát. Sokkal
nagyobb gond lenne mondjuk, ha valamiféle tornamutatványra
akarna rávenni. Az is minden helyzetben sokat segít, hogy
Péter rendkívül empatikus rendezõ, jól
tud bánni a színészeivel, önbizalmat ad nekik
és remek hangulatot teremt a forgatáson.
- Volt a mostani szerepedhez valamiféle modelled? Találkoztál
annak idején kezdõ zenészként hasonló
figurával?
- Nem, õ teljes egészében a fantázia szüleménye,
illetve az én egyéniségembõl fakad. Gyakran
játszom mûsorvezetõt, sõt, néha valóban
vezetek is mûsorokat, tehát elmondhatom, hogy ezúttal
a szerep testre szabott.
- És most, hogy a film elkészült, mik a további
terveid?
- Van egy musical, egy úgynevezett "zenés rímdráma",
amit két magyar szerzõ írt nagyjából
egy évtizeddel ezelõtt, a Frédi és Béni
rajzfilmsorozat verselõ stílusában, tehát minden
mondatára jut egy poén. Elõször CD-n és
kazettán szeretném megjelentetni, nyáron pedig reményeim
szerint tévéjáték is készül belõle.
És hogy egy még közelebbi tervrõl beszéljek,
március 10-én mutatja be a Szkéné Színház
önálló estemet Ami engem ihlet... címmel.
Németh Attila