Story
1999. július 22.

Unokát szeretne a humorista

Éveken át titkolták a nyilvánosság elõtt, hogy közük van egymáshoz. Ha az újságírók idõnként megkérdezték Natitól, igaz-e, hogy Nagy Bandó András, az ismert humorista a papája, általában azt válaszolta: nem emlékszem; esetleg azt, hogy nem, hanem a Paul McCartney.

A Csinibaba bemutatóján készült róluk elõször közös fotó a nyilvánosság számára.

 

Story: Felidéznének egy régi emlékképet egymásról?

Nagy Bandó András: Amikor a szülészetrõl feleségemmel, Julival hazaérkeztek, én fürdettem meg elõször, és csöppnyi testének érintését ma is a tenyeremben õrzöm. Ötéves koráig írtuk a naplóját Julival, remélve, hogy örömöt szerzünk a majdani felnõtt Natinak.

Nagy Natália: Apu a család amatõr dokumentumfilmese volt, így visszanézhettem gyermekkoromat, de igazából úgy hároméves koromtól vannak emlékeim. Az elsõ talán az, amikor tengerparton vagyunk, Rovinjban, én pucéran ülök egy sziklán, citromot nyalogatok, anyu mellettem napozik, apu pedig búvárkodik, és tengeri csillagokat meg sünöket tesz le elénk. Imádtam aput, vagány volt, sok jópofa dologba belevitt. Mindig kitalált valamit, sárkányeregetést, hószobrokat csináltunk. Tízéves voltam, amikor írt egy számot kettõnknek, nem volt különleges produkció, de én élveztem a szereplést.

Story: A Humorfesztivál fõdíja mikroszkóp színpadi szerzõdést hozott az apának, Pestre költöztek. Egyéni siker, családi költözködés.

Nagy Bandó András: Együtt döntöttük el, hogy vállaljuk. Bár nehezen váltunk meg Szegedtõl és a barátainktól. Nati sírt, mint a záporesõ, és még ezután jöttek a pesti nehézségek, egy hirtelen népszerûvé vált apa gyermekeként. A beilleszkedés után már õ is sínen volt, pesti lány lett.

Nagy Natália: Sajnáltam otthagyni a barátaimat, de soha nem éreztem, hogy áldozatot hozok az apuért. Kicsit tartottam Budapesttõl, de kárpótolt, hogy itt szinte kétnaponta járhattunk moziba, színházba.

Story: Bírják egymás humorát?

Nagy Bandó András: Bírjuk.

Nagy Natália: Az ízlésünk hasonló: imádjuk Chaplin filmjeit, Karinthyt, a Gyalog-galoppot, a Brian életét. Együtt nevettünk és sírtunk Az élet szép címû filmen is.

Story: Mit szeretnek és mit nem szeretnek egymásban?

Nagy Bandó András: Szeretem, hogy Nati maximalista, akárcsak én, nem szeret vesztesként lejönni a színpadról. Attól viszont rosszul vagyok, hogy hiába állítja negyed órával elõbbre az összes óráját, mégis mindig elkésik.

Nagy Natália: Apu elõnye, hogy hihetetlenül strapabíró, közvetlen, egyszerû, próbál idomulni a másikhoz, és mindig a békességet keresi. Néha lehetne nagyvonalúbb a dolgaiban, de azért így is imádom.

Marhaságok

Story: Mi édesapja kedvenc étele?

Nagy Natália: A majoránnás marhapacsni, tejföllel, spagettivel.

Story: El tudja készíteni?

Nagy Natália: El, de akkor már nem ez lesz a kedvence.

Story: Mit adott legutóbb édesapjának ajándékba?

Nagy Natália: Egy kiló marhalábszárat meg egy csomag spagettit.

Story: Hogy vannak egymás hódolóival?

Nagy Bandó András: Én nem szeretem az õ barátait, és õ nem szereti az én barátnõimet.

Nagy Natália: Csak azt a barátomat kedveli, aki tud majoránnás marhapacsnit készíteni. A mostani tud.

 

Story: Min vesztek össze legutóbb?

Nagy Bandó András: Ölre menõ vitáink abból vannak, hogy ritkán ját haza, Orfûre. Múltkor végre eljött, de pár nap múlva képes volt visszamenni Pestre, mert hiányzott neki a táncóra. Ilyen komoly konfliktusaink adódnak...

  

Nagy Natália: Ha elmegyek Orfûre, beülök a hûtõbe, és nem jövök ki, amíg tele nem ettem magam. Apu hiába mondja, fussak vele, én unatkozom futás közben. Kirándulni szeretek, de az nem ér föl a pesti táncórákkal. Ilyesmikkel jól fel tudom bosszantani szegényt.

Story: Nem hiányzik a családban az unoka?

Nagy Bandó András: Mi tagadás, én már szeretnék. Harminc éve kötöttünk házasságot Julival, szükségünk lenne egy új szeretet megélésére is. Én abban hiszek, hogy csak az utódainkban élhetjük meg a halhatatlanságot.

Nagy Natália: Megértem õket, ötvenévesen biztosan én is vágyom majd egy unokára, bár szerintem nagy bajban leszek, ha most még gyerekem sincs. Mindenesetre, ha egyszer majd gyereket szeretnék, elsõsorban magamnak és a páromnak szeretném szülni, nem az apuéknak.