Video Magazin
1996. október

Galla Miklós a Video Magazinban

- Reméljük, szerencsésen alakul a kazetta sorsa, hisz a sorozat és más produkcióik sikeresek, sajátos, egyedi színfoltjai a kulturális kínálatnak. Induljunk kicsit messzebbrôl. A fáma szerint Ön fedezte fel a Monty Pythont. Honnan ered a vonzódása az angol kultúrához?

- Ösztönösen mindig is vonzott az a ,,környék". Gyerekkoromban mindig nagyon izgalmas volt a nagynéném hazalátogatása Angliából, s amikor 75-ben kijutottam, szinte mintha hazamentem volna. Valahogy nekem az a világom, ebben az esetben a folt találta meg a zsákját, ott érzem magam a legjobban. Szeretem az angol nyelvet, a kultúrát, az angol embereket. A Monty Python dolgaiból 45 részes, egyenként félórás műsor ment a tévében, ezeket én fordítottam, feliratoztam. Szeptember közepén kezdôdik egy új angol sorozat, a címe Waczak Szálló (Fawlty Towers), amelyben John Cleese, a Monty Python csoport tagja a fôszereplô. Eredetileg úgy volt, hogy ezt a sorozatot is én fordítom, de sajnos nem jutott idôm mind a tizenkét kacagtató epizódra, így végül csak két részt fordítottam, a többi tízet mások, ezeket azonban én is átnéztem, úgymond társadalmi munkában.

- Az ,,angol humor" meghatározás afféle skatulya lett. Mit fed valójában, merthogy általában fapofákra, faviccekre szokták rásütni, hogy angol...

- Marhaság. Közkeletű félreértés. Szerintem az angol humor az, amit angol szerzô ír. Nem egy stílus, hisz az angol humoristák, komikusok is ezerfélék: Benny Hilltôl Monty Pythonig sok minden belefér, ott van mindjárt a Folytassa... sorozat és Peter Cook, akik szögesen ellentétes dolgokat csinálnak, pedig ugye mindegyik angol. A Monty Python csoporthoz lélekben, felfogásban sokkal közelebb áll a L'art pour l'art Társulat, mint Benny Hill. Azaz a stílus az érdekes, az köti össze a csoportokat, mondjuk úgy, hogy az abszurdnak egy bizonyos ága.

- Hogyan találta meg stílustársait?

- A L'art pour l'art Társulat 1986-ban indult úgy, hogy Laár Andrisnak voltak abszurd, rövid versikéi, amelyeket a koncerteken számok között mondogatott, nagy sikerrel. Én mentem oda hozzá az ötlettel, hogy a versekre alapozva csináljunk egy színházi estet, ahol a versek dominálnak. Kitaláltuk a Költô figuráját, majd annak ellenpontját, a Lektort. Efféle ötletekbôl kerekedett ki egy kétórás műsor, a Monty Pythonról még szó sem volt, minden saját kútfôbôl fakadt. Ezt követte egy újabb est Farkas a mezôn címmel két év múlva, közben én valóban megismertem sok jobbnál jobb angol szerzôt, gondoltam, jó lenne azokat is bemutatni. Ezért jött létre 90-ben a Holló-Színház. A L'art pour l'art megmaradt saját humorú társulatnak, a Holló-Színháznak ezzel szemben az lett a profilja, hogy angol szerzôk műveit tolmácsolja, ez is nagyon sikeres lett. Más kérdés, hogy öt év után egy kis pihenôt tart, illetve funkcióját átvette a Galla és Dózsa Duó, most megy egyik produkcónk Csúcsforma címmel.

- Ennyire fanyar, mondhatni ,,gallás" világlátással miként viszonyul a művész és a magánember az úgynevezett tömegkultúrához? Szenved?

- Abszolúte nem szenvedek, a tömegkultúrának vannak termékei, amelyeknek én is fogyasztója vagyok, de azt is megjegyezném, hogy ma Magyarországon a L'art pour l'art Társulat is a tömegkultúra részének számít. CD-nk 40 ezernél több példányban fogyott, ami ma óriási eredmény, a tévében fôműsoridôben szerepelünk, s ez önmagában is bizonyítja, nem rétegműfajt művelünk. Mint magánember sem szenvedek a tömegkultúrától, nagyon kevelem a Beatlest, az Illés együttest, Kabos Gyulát, a James Bond-filmeket, egyszóval a tehetségeket. Nekem mindegy, hogy az általam jónak tartott dolgokat rajtam kívül hatmilliárdan szeretik avagy csak kétszázan. Szeretek videózni, két készülékem is van, tulajdonképpen a videózás a fô hobbim. Mindent dokumentálok, az összes elôadásunk megvan. Ezenkívül számtalan Kabos Gyula-, Roger Moore-filmet gyűjtöttem össze és sok angol tévéműsor videóváltozatát. Látom, a James Bondon csodálkozik, hát igen, nem szokták bevallani, pedig nem szégyen. Én a humora miatt kedvelem. Lehet, hogy a történet nem hiteles, de maga a produkció igen, azaz: profi és sármos. A Bondok közül is természetesen Roger Moore a kedvencem, tavalyelôtt találkoztam vele, meg is mondtam neki, hogy szerintem ô volt a legjobb 007-es.

- Remélem, kellôképpen meghatódott...

- Igen, ugyanis ôszintén mondtam. A filmekre visszatérve, régebben sok horrorfilmet néztem, fôleg a képtelenségük miatt, ma már kevesebbet. Hitchcockot változatlanul szeretem, no és az olyan izgalmas filmeket, mint amilyen A kéz, amely a bölcsôt ringatja. Nem igazán vagyok oda az úgynevezett művészfilmekért. Woody Allent kedvelem, tôle A minden, amit tudni akarsz a szexrôl, de sosem mered megkérdezni a kedvencem, de Allen nem készít a szó pejoratív értelmében vett művészfilmet, egyszerűen csak tehetséges. Jó még A máltai sólyom Bogart-ral, A hal neve: Wanda, ennek alkotója John Cleese a Monty Python csoportból. Szeretem De Funes-t mint figurát, filmjeinek forgatókönyve nem nagyon tetszik, de ô mint fazon nagyon. A magyarok közül Kabos Gyulán kívül Ôze Lajos a kedvencem, minden jelenetét imádom, függetlenül attól, hogy milyen filmben játszik, ha Ôze feltűnik, kisüt a nap. Számomra ôk ketten az istenek.

- Galla Miklós sokszor ölt nôi ruhát a színpadon mint a Besenyô család Margitja. Ez már önmagában is humorforrás (vélik egyesek), alaposan ki is használják a szerzôk, gondolok itt híres filmekre...

- Ez meglehetôsen olcsó nevettetô eszköz, tehát csakis akkor szabad élni vele, ha van értelme.

- Beszélgetésünk elején kiderült, az ürügyül szolgáló videókazetta sorsa még bizonytalan. Mi a biztos?

- Biztos, hogy szilveszterkor ott leszünk a tévéműsorban. Biztos, hogy újabb műsorokat tervezünk. Biztos, hogy újabb és újabb ötleteink támadnak a Besenyô család vonalon, ugyanis szeretnénk a megszokott formát megbontani és nemcsak a kanapén üldögélni, hanem új helyszínekre, újszerű kalandokba vinni a családot.


Garamvölgyi Katalin