Egy szomorú szenzáció elôérzetétôl hajtva kerestem fel épülôfélben levô,
de máris utánozhatatlanul eredeti
otthonában az abszurd humor
koronázatlan királyát, a
közszeretetnek örvendô
Galla Miklóst.
A nagy mulattató szívélyesen
fogadott. Úgy láttam, hogy elkerülte a
figyelmét ünnepélyesen szomorú
tartásom, együttérzôre igazított
arckifejezésem. Néhány pillanatig
szótlanul néztem a bizalmat sugárzó,
derűs szempárba,
aztán megtörtem a csendet.

- Tessék?

- Bizonyára te is észrevetted már, hogy napjainkra az általatok sikerre vitt műfaj meghódította az élet csaknem minden területét. Abszurddá vált az egész világ: elegendô bekapcsolni a televíziót, vagy fellapozni bármely újságot, hogy eluralkodjon rajtunk a harsány röhögés.

- Kezdem már érteni, hogy mire gondolsz. De azért mégis, mondhatnál valami példát.

- Itt van a legutóbbi eset. A Magyarországon félmilliárd forintot, külföldön néhány millió dollárt megkaparintó szélhámos egy magyar közhivatalnok által kiállított, hamis okmánnyal hazatér. Taxival jár a kihallgatásokra. Ki állhatná meg ezt a hírcsokrot a gutaütés határát súroló nevetôroham nélkül? Íme: az abszurd humor a színpadról lelépve mindennapjaink meghatározó élményévé vált. Mihez fogsz tehát ebben a helyzetben?

- Nem jól látod a helyzetet. A világ, amelyben élünk, nem humorosan, hanem tragikusan lett abszurd, eseményein nem jókedvükben, hanem kínunkban nevetünk. Az a rengeteg fonákság, amit napról napra tapasztalunk magunk körül, nem teszi könnyebbé az életünket, hanem pont fordítva, inkább elkeserít. Az abszurd humor, amit mi művelünk, jó érzéseket ébreszt az emberekben, és így a maga módján talán ellensúlyozni képes a fonákságok negatív hatását. Úgy látom tehát, hogy semmi okom a pályaváltoztatásra, a kenyerem biztonságban van.

- Műsoraitokból szembeötlôen hiányzik a közéletiség. Miért ez a távolságtartás?

- Témaválasztásaink valóban a hétköznapi életbôl, a családi, baráti érintkezés területeirôl táplálkoznak. Mégsem mondanám azt, hogy távolságot tartanánk az embereket foglalkoztató általánosabb kérdésektôl. De ezt univerzálisabb formában tesszük. Bárki meggyôzôdhet errôl, aki felvételrôl megtekinti az 1986 óta együtt dolgozó L'art pour l'art Társulat valamely elôadását, amelynek műsorán kizárólag az együttes tagjai által írott műsorszámok szerepelnek. Semmi szükség nem volt arra, hogy mondjuk közvetlen formában megjelenítsük a televíziózás állapotával kapcsolatos személyes véleményünket; a Laár András barátommal közösen írott Keresztnevek című televíziós jelenetünk sem paródia, hanem csak egy egyszerű blôdség.

- Manapság keveset hallhatunk a közkedvelt Holló-Színházról. Mi ennek az oka?

- A Holló-Színház, amely 1990-tôl az elmúlt év májusáig állt a publikum rendelkezésére, nem szűnt meg, csak szünetelteti tevékenységét. Most pihenünk, erôt gyűjtünk, de a Holló-Színház természetesen változatlanul létezik. Éppen a Holló-Színházzal kapcsolatos a legújabb sikersorozatom is. 1991-92-ben Debrecenben havi egy alkalommal ôsztôl-tavaszig Holló Klubot működtetünk. Itt ismerkedtem meg mostani partneremmel, a ragyogóan tehetséges Dózsa Gergely személyében. Pinczés István, a Csokonai Színház fôrendezôje egy alkalommal megkérdezte tôlem: nem érdekelne egy tehetséges fiatalember? Mert ha igen, akkor felfedezhetek egyet. Nos, Dózsa Gergely volt Pinczés jelöltje, aki Nyilas Misi szerepében emlékezetes alakítást nyújtott a Légy jó mindhaláligban. Megismerkedtünk egymással, és magam is tehetségesnek ítéltem Gergôt. Aztán az 1992-ben rendezett Holló-táborban megerôsödött ez a véleményem, 1993-ban pedig úgy döntöttem: együtt fogok dolgozni vele. Hosszú hónapok közös munkáját követôen 1995 októberében léptünk elôször közönség elé, mégpedig zajos sikerrel. A Csúcsforma című, angol és amerikai szerzôk abszurd jeleneteibôl összeállított estünk, amelyen közreműködik Bor László is, azóta is a közönség egyik kedvence. Jó hírrel szolgálhatok azoknak, akik eddig képtelenek voltak belépôjegyet vásárolni a Csúcsformára: ôsztôl ismét játsszuk a Budapesti Bábszínházban. Szeptember 16-án pedig a televízió bemutatja Gergôvel készült elsô közös tévéműsorunkat, amely tartalmilag független a színházi esttôl.

- Mi a hozadéka a Dózsa Gergellyel való közös munkának?

- Mivel ez a legkisebb létszámú együttes, amelyben magam is játszom, akkurátusabb és precízebb munkára nyílik lehetôségem. Gergônek gyermekkoráig nyúlik vissza a szíházi múltja, s ez hatalmas lehetôségeket rejt a közös munkában. Ô jelenleg a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatos hallgatója. A Csokonai Színház szeptember 20-án mutatja be Dés-Geszti szerzôpáros A dzsungel könyve című zenés darabját, amelyben Dózsa Gergely alakítja a fôszerepet.

- Mire készüljünk a szeptember 16-i tévéműsorral kapcsolatban?

- A nézôk jobbnál jobb jeleneteket fognak látni, kacagtató szituációk tanúi lehetnek. Sok rövid geg lesz a műsorban, mégpedig frenetikus, elsöprô erejű gegek. Helyenként ezúttal a sajátos angol humort kissé megfűszereztük a magunk ötleteivel, hogy még jobb legyen. Jobb is lett. A műsort Koós György rendezte, akivel álom együtt dolgozni. Nemrég megesküdtem, hogy ha ô nincs jelen, akkor be sem teszem a lábam tévéstúdióba. Állom a szavam.

- A L'art pour l'art Társulat hogyan folytatja tovább diadalmenetét?

- Teljes gôzzel dolgozunk. Van egy Vastyúk-tévéműsorunk, amely már elkészült és sugárzásra vár. Persze nem csernobili értelemben. Egy még újabb Vastyúkot pedig a közeljövôben szeretnénk leforgatni. Új CD-nk és kazettánk tavaszra várható. Az elôzô kettô már aranylemez. A Budapesti Bábszínházban pedig tovább játsszuk a Farkas a mezôn, illetve Rengeteg Parittya című darabjainkat.

- Végezetül egy másfajta kérdés: mi a véleményed a közbiztonságról?

- Viszonylag keveset látok az embereket sokkoló agresszivitásból, és más, hasonló szomorú jelekbôl. Mégpedig azért, mert tudatosan kerülöm azokat a helyeket és helyzeteket, amelyeket nem ítélek megfelelôen biztonságosnak. Az utcán általában taxival közlekedem, mivel unalmasnak tartom a jogosítvány megszerzésével járó hercehurcát, s így nem is próbálkozom vele. Igaz, elôfordult már, hogy megpróbáltak belém kötni. De nem hagyom az ilyesmit: egyszerűen elmegyek onnan, ahol kötözködni akar valaki. Ezt tanácsolom másoknak is.

                                                        Fábián L. Gyula