Hopp, hopp! kegyedem, begyedem, fõiskola, egyetem! csupp! Hogy vagytok,
kis fiúk, kis leányok, ejha, csinnadratta! Na jók voltatok
egész héten? Mesél ám nektek a Szerkesztõ
bácsi, megrázza a mesebeli fecskefarkat és csak úgy
dû-dû-dûl belûle! Itt a mese, fogd meg, Sári,
hopp! (Jó kedve van a szerkesztõ bicsibácsinak, mi?)
Hát bizony, kis fiúk, kis lyányok, a Ninácska
nagyon rossz kis lyány volt ám! Úgy ám! Már
kicsi korában mindig csak a ruhákat szerette, és nem a
könyveket, amelyekben édes hazánk van leírva, ez a
tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza háta,
istenáldás hullik rája, ne sírj, ne sírj
Kossuth Lajos.
Ninácskának egy nagyon-nagyon
csúnya-csúnya kis szokása volt: nem játszadozott ez
a kis leány társnõivel, hanem - no ki hallott ilyet? - ez
a kis lány, ez csak a fiúkkal szeretett játszani,
golyózni. Úgye furcsa, kedves gyermekeim, csiribiri? Na, de csak
hallga!
Egyszer ám jöttek komédiás bácsik
és nénik a városba. Hát uramfia, vaskalap - a
Ninácska velük szaladt. (Ugye szép versike-bersike?)
Ott is maradt a komédiás bácsiknál. De arról a
szokásáról nem tudott letenni, hogy mindig a
fiúkkal játszott aztán is. Hát csak
hallgassátok, mi lett a vége Terka, Panni, te, kis rigóim,
arany legyecskéim, szúnyogocskáim, kolera
baciluskáim!
A Ninácska már tizennyolc éveske
volt és még mindig a fiúkkal játszadozott. Ilyen
nagy kislány volt már bizony, mégse kezdett el tanulni,
hanem golyózott. El is küldték a komédiás
bácsik. De õ nem bánta azt se, hanem kiállt az
utcára, hívta a fiúkat golyózni. A csúnya
utca-gyerekeket, utca-grófokat, utca-bankárokat. Persze azok is
olyan iskolakerülõ, rossz kisfiúk voltak.
Elszaggatták a Ninácska ruháját, meg mindent.
Hopp, Terka, Panni, csiribõrû, bürõke! Kicsi
kritkretének! Ahol röpülõdzik ni egy kicsike gorilla,
uccu, Böske, Julcsa kapjátok el! Mit gigyegsz-gügyögsz,
Pesta-Pista? Hoci csak ide a Szerkesztõ Bácsinak!
Csingiling! Megy tovább a meseszekér.
A rendõr bácsi persze
nem szereti az olyan kislányokat, akik az utcán golyóznak
a kisfiúkkal.
- Kedves gyermekem -, mondta szelíden a
jó rendõr bácsi - vigyázni fogok rád, hogy
semmi bajod ne essék; jó?
És a jó rendõr
bácsi azontúl felügyelt Ninácskára, nehogy
baja essék.
De Ninácska mindig vadabb lett. Mindig több
és több fiúval játszott egyszerre. A rendõr
bácsi egyre csóválta a fejét. Mert ugye, kedves
gyermekek, a kisleányoknak kis társnõik között
van helyük és nem a fiúk között?
Egyszer,
mikor már a kis Ninácska huszonöt éves volt, egy
nagyon rossz, goromba, illetlen fiúcskával ismerkedett meg. Ez az
illetlen fiúcska - Sándor - harmincéves volt és
mindig hozzávágta Ninácskához a
golyókat.
- Jer velem - mondotta az illetlen Sándorka
Ninácskának -, játszadozni fogunk kissé a
mellékutcában.
De Sándorka nem játszott
ildomosan, mert mindenféle pajkosságot talált ki. Ha
bácsik vagy nénik jöttek, egy hosszú kést vett
elõ, hátulról fölvágta a bácsik
zsebét és odatartotta a markát, hogy beleessen a
pénz. Ilyen pajkos volt.
Hanem aztán baj lett. Egyszer nagyon
gyorsan forgatta a kést és a kés - ejnye, ejnye - belement
egy bácsi gyomrába, aki keményen megpirongatta a
rakoncátlan fiút és fejcsóválva meghalt.
- Õfelsége, a király bácsi nevében -
mondotta szigorúan a rendõr, aki odajött -, most becsuklak
titeket, kedves gyermekeim.
Ninácska borzasztóan megijedt
és sírni kezdett. Sándorka is bezzeg megszeppent.
Kérlelni kezdték a rendõr bácsit.
- Nem
bánom - mondotta végre a rendõr bácsi -, bár
nem érdemlitek meg, illetlen gyermekek: de ha valamelyitök el tudja
mondani Pósa bácsi egyik versikéjét: - ez egyszer
megbocsátok.
Ninácska gondolkodni kezdett; addig-addig
gondolkodott, míg végre eszébe jutott:
Mit csiripel a kis madár
Fönt a száraz ágon?!
Azt csiripli: Magyarország
Legszebb a világon.
Muszka bácsi, német bácsi
Be ne tedd a lábad:
Úgy kiverünk, csinnadratta,
Porzik majd a hátad!
Ezeréves Árpád apánk
Uralkodott rajta,
Magyar itten minden ember,
Tõsgyökeres fajta!
Megjárhatja, csinnadratta,
Aki belénk botlik: -
Magyar fiúk, magyar lányok,
Mikor a tyúk kotlik.
Erre aztán szabadon bocsátotta õket a rendõr bácsi. Ninácska is levonta a tanulságot és azontúl nem játszott többé fiúkkal.